Megtartani a képzőművészet súlyát

Ács József topolyai születésű festő, képzőművész 106 évvel ezelőtt látta meg a napvilágot. Születésnapját, november 14-ét a vajdasági magyar képzőművészet napjaként tartjuk számon. A vajdasági múzeumok, galériák és képtárak általában minden évben színes programokkal emlékeznek meg erről a napról. Az idén a koronavírus-járvány miatt ez teljesen másként alakult. Jó hír, hogy sok vajdasági magyar fiatal foglalkozik képző- és iparművészettel. Munkáikkal egyre több kiállításon találkozhatunk. A múzeumoknak, képzőművészeti galériáknak és képtáraknak nagy szerepük van a hivatásos művészet és a fiatal alkotók népszerűsítésében. A többi között erről és a vajdasági magyar képzőművészeti utánpótlásról Blaskó Árpád tervezőgrafikussal, a szabadkai Kortárs Galéria igazgatójával beszélgettük.

Galériavezetőként és alkotóként mi a véleménye a kortárs vajdasági magyar képzőművészetről? Van-e elég fiatal magyar képzőművész, aki aktívan alkot? Lesz-e utánpótlás?

– Ács József nyomában ezzel a dátummal egy nagy feladat van a vajdasági magyar képzőművészek elé állítva. Úgy érzem, hogy egyelőre a vajdasági magyar alkotók megfelelnek ennek a feladatnak, és igazán magas szinten művelik ezt. Rengeteg fiatal magyar képző- és iparművész van. Ez annak köszönhető, hogy foglalkoznak a fiatalokkal. Például a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium képzőművészeti szakán, ahol magas szintű képzést nyújtanak a diákoknak. Itt aktívan alkotó tanárok, képzőművészek tanítják a gyerekeket. Mindegyik tanár kiemelkedik a saját szakterületén. Úgy érzem, hogy a régebb óta alkotó, neves művészek kitaposták az ösvényt a fiatalabbaknak, és ezzel a fiatalok élnek is. Egy körforgásnak lehetünk a szemtanúi. Nem kell félnünk attól, hogy nem lesz utánpótlás. Azért jó, hogy ennyi fiatal képzőművész van, mert növeli a konkurenciát. Minden szint képviselve van az amatőr művészettől kezdve a hivatásosig. Az amatőr művészet a képzőművészet fontos ága. Mi a Kortás Galériában az iskolázott művészeket vagyunk hivatottak prezentálni. Úgy látom, hogy fényes a jövő. Az egyedüli félelem abban van, hogy rengeteg fiatal művész Magyarországon tanul tovább, és lehet, hogy nem jönnek vissza. Jó, hogy Vajdaságban is kaphatnak lehetőséget. Azt hiszem, hogy mindenkinek szüksége van arra, hogy itthon is szeressék és elismerjék. A legfontosabb az, hogy úgy ismerjük el a művészt, hogy először nem máshol kapja meg a lehetőséget, hanem itthon is megkapják azt a tiszteletet, ami jár nekik.

A képző- és az iparművészet mely területei szenvednek hiányt a fiatal alkotóktól Vajdaságban?

– Mindkettőben vannak ilyenek. A képzőművészetben a régebbi technikák kevésbé vannak képviselve. Ettől lesz majd értékes egy-egy művész, aki kikerül ebből a sorból. Miközben arról beszélnék, hogy a szobrászat hiányban szenved, tudok olyan volt bolyais diákokról, akik szobrász szakra jelentkeztek. Vannak olyan területek, amelyek kevésbé vannak képviselve, de látszik a reménysugár, hogy nem lesznek elhanyagolva, és lesz képviselője Vajdaságnak a szobrászat területén. A képzőművészeti grafika is lassan kihalófélben van a modern technika mellett, de ettől lesz még értékesebb és ettől lesz nagy értéke annak, ha valaki grafikai szakon végez. Ez a művészet egyik átka, hogy nem mindig lehet belőle megélni, hiszen több lábon kell állni. Egyre több fiatal megy az iparművészet irányába. Minden, ami design és iparművészeti elem, manapság jobban megtalálja az útját. Ez nem feltétlenül nyomja el a képzőművészetet, mert annak mindig meglesz a súlya. Mi azért vagyunk itt, hogy ezt a súlyt megtartsuk.

Az Ön esetében hogyan alakult ki a képzőművészet iránti szenvedély és elkötelezettség? Miért pont a tervezőgrafikai pálya mellett döntött?

– A belső építészet iránti szenvedély vezetett ebbe az irányba. Édesapám építész, és én szerettem belemerülni a részletekbe. Aztán a sors úgy hozta, hogy tervezőgrafikai szakra jelentkeztem Újvidékre. Nem feltétlenül úgy indult az egész, hogy csak is kizárólag tervezőgrafikus szerettem volna lenni. A tervezés mint olyan mindig is fontos volt számomra, legyen az formatervezés vagy grafikai tervezés. Ez a grafikai tervezés irányába ment, habár még mindig kokettálok a formatervezéssel. Ez egy nem kiteljesedett álom. Imádom művelni a saját szakmámat. A Kortárs Galériában nincs designer, így az igazgatói tevékenységem mellett én foglalkozom a katalógusokkal, a galériai kiadványokkal. Amióta itt dolgozom, azóta egy kicsit kevesebb idő jut a saját alkotásaim kidolgozására. Ám mindig van egy olyan projekt, amiben ki tudok teljesedni. Ez a színháznak köszönhető. Amikor megtervezhetem egy-egy előadás plakátját, az munka számomra és mérhetetlen öröm is.