Butellák
A népi kerámia 800 éve Zentán címmel nyílt meg az elmúlt hétvégén a zentai Városi Múzeumban az intézmény hagyományos aranyvasárnapi kiállítása, amely a múzeum néprajzi gyűjteményéből származó különleges korongozott tároló- és főzőedényeket tárja a közönség elé.
A Városi Múzeum A népi kerámia 800 éve Zentán című kiállítása a múzeum kerámiagyűjteményének hetven olyan tárgyán keresztül mutatja be az 1216 és 2016 közötti fazék-, korsó- és ivóedénytípusok változatait, amelyeket lábbal hajtott korongon formáztak, fatüzelésű kemencében égettek ki, és a XIX–XX. században régiónk háztartásaiban is használtak. Mivel a múzeum kerámiagyűjteményére jellemző, hogy a helyi és a környékbeli gölöncsérmunkákon kívül a messzebbről hozott vászonfazekak, korsók, tálak is többségben az Alföldről valók, ezért a kiállítás az alföldi kerámiatípusba sorolható hagyományos cserépedényekkel foglalkozik. A Nagy Abonyi Ágnes néprajzkutató által megálmodott tárlat anyagában ugyanakkor olyan díszes, feliratos, évszámos italosedények is helyet kaptak, amelyek a nagyközönség előtt most kerültek először bemutatásra.
– Nagyon régóta foglalkozom a zentai Városi Múzeum kerámiaanyagával, hiszen gyakornokként már az egyetemi éveim alatt is besegítettem, amikor a nagy leltárt készítették, és már akkor láttam, hogy egy nagyon szép és rendkívül gazdag gyűjteményről van szó, beleértve nemcsak a Varbai-hagyatékot, hanem a többi kerámiatárgyat is, amelyek nagyon sok helyről érkeztek a múzeumba, köztük Magyarkanizsáról, Horgosról, Adáról és egyéb helyekről is. Már nagyon régen kialakult ugyanis annak az igénye, hogy azok az adományozók, akik a múzeumnak ajándékoztak valamilyen tárgyat, általában adtak valamilyen használaton kívüli korsót, fazekat, köcsögöt vagy szilkét is. Amikor elhatároztam, hogy felújítom az állandó néprajzi kiállítás anyagát, akkor láttam, hogy a fazekasság, amelyet Gyömrei Antal tárgyaiból állítottak össze az akkori kollégák, akár egy külön termet is megérdemelne, de mivel erre sajnos nem nyílt lehetőség, a konyha és a szoba bemutatására vonatkozó részbe, valamint a tejfeldolgozásra és a gabonafeldolgozásra vonatkozó részbe is bekerült néhány kerámiaedény – magyarázta lapunknak nyilatkozva Nagy Abonyi Ágnes, aki elmondta, a kerámiák olyannyira a szívéhez nőttek, hogy már 2013-ban, amikor újra megnyitották az állandó néprajzi kiállítást, elkészítette a Meg is mosakodjál, meg is törölközzél! című kiállítást is, amely a tisztálkodási kultúra eszközeit tárta a látogatók elé, és amelynek az anyagában szintén szerepeltek különféle kerámiaedények, köztük mosdótálak, korsók és egyéb vizesedények is.
Csutora
– Mivel csak minden második évben készítünk néprajzi kiállítást karácsonyra, ezúttal választanom kellett, hogy a kerámiákkal vagy inkább a textíliákkal szeretnék-e foglalkozni. Ljiljana Trifunović újvidéki kolléganő nagyon biztatott, hogy a falvédőket dolgozzam fel, mert az is nagyon szép anyag, de végül mégis a kerámiák mellett döntöttem, egyrészt azért, mert nagyobb anyagról van szó, másrészt azért, mert jobban is ismerem. Ezt követően azt is el kellett döntenem, melyik részét dolgozom fel, hiszen találomra is kiválaszthattam volna hetven darabot – amit azért tartottam fontosnak, mivel jövőre lesz hetven éve annak, hogy a néprajzi gyűjteményt elkezdtük gyarapítani –, de mivel Zenta város első írásos említése 1216-hoz kötődik, amelynek idén ünnepeltük a nyolcszázadik évfordulóját, úgy döntöttem, az évforduló jegyében ezt a nyolcszáz évet próbálom meg áttekinteni. A kiállítás előkészítése óriási munkát igényelt, hiszen rengeteg kerámiatárgyunk van, összesen mintegy hétszáz darab, aminek kb. az egynegyede származik a Varbai-hagyatékból – tette hozzá Nagy Abonyi Ágnes, A népi kerámia 800 éve Zentán című kiállítás megálmodója.
A tárlatot megnyitó Bánszky Mária néprajzkutató, nyugalmazott múzeumi tanácsos hangsúlyozta, azt még ma is szinte mindenki tudja, milyen ételeket fogyasztottak elődeink az ünnepek tájékán, azt viszont már kevesebben, milyen edényekben készítették, illetve tárolták ezeket, majd hozzátette, a kiállítás kiváló lehetőséget kínál a látogatók számára arra, hogy ilyen téren is bővítsék az ismereteiket.
– Ma már sajnos egyre kevesebben ismerik a régi edényeket, miközben például a zománcozott vasedényeket csak 1846-ban fedezték fel, ami azt jelenti, hogy addig jobbára kerámiaedényekben sütöttek-főztek, azokból ettek-ittak, ám az azóta eltelt időszak alatt az emberek szinte teljesen elfelejtették azt, hogy miben főztek, és azt is, miből étkeztek az őseink – hangsúlyozta lapunknak nyilatkozva Bánszky Mária.
– Mivel Vajdaság területén nem volt tűzálló agyag, ezért az volt a jellemző, hogy a tűzálló agyagból készült kerámiaedényeket készen hozták ide. Jelentős része Gömör vármegyében készült. Ezeket az edényeket komáromi fazekaknak is nevezték, mert Komáromban rakták őket hajóra, és úgy engedték le őket a Dunán. Szintén a dunai úton jutott el hozzánk a mohácsi fekete kerámia, amely jobbára korsókat, ivóedényeket ölelt fel. Ezeknek a különlegessége az volt, hogy amikor az emberek vitték ki a mezőre az ivóvizet, akkor az ezekben a máztalan fekete korsókban maradt legtovább friss. A helyi mesterek leginkább a különféle tejtermékek feldolgozására szolgáló edényeket készítettek. Zenta büszkeségeiként tartjuk számon Teodor Branovački kerámiáit, amelyeket nemcsak a zentai Városi Múzeumban őriznek, hanem országszerte számos egyéb múzeumban is megtalálhatók. Teodor Branovački szerb tanító volt, a mester azonban, aki azokat az edényeket készítette, amelyeket azután ő maga díszített, Klauz Pál magyar volt, így a feliratok között szerb és magyar nyelvűek is vannak – magyarázta Bánszky Mária, hozzátéve, Teodor Branovački kalligrafikus kézírással díszített kancsói és ivóedényei zentai kerámiaként ismertek Szerbia múzeumaiban.
A zentai Városi Múzeum A népi kerámia 800 éve Zentán című hagyományos aranyvasárnapi néprajzi kiállítása január 31-éig várja az érdeklődőket.
(Az írás Üveggolyó mellékletünkben jelent meg.)
