A Szeged belvárosában, a Gyertyámos utca 4-es szám alatt található ZUG Színház és Művészeti Tetthely az alternatív és az underground világába kalauzolja látogatóit. Amellett, hogy állandó befogadóhelyként működik a Homo Ludens Project színházi társulat számára, összművészetiséget szem előtt tartó vendégelőadásokkal várja a nézőket, valamint a társulat határon túli kapcsolatokat is épít.
Benkő Imola Orsolya művészeti vezető, rendező a társadalmi szerepvállalásról és a független színházak nehézségeiről, lehetőségeiről is beszélt.
Hogyan, mióta működik a ZUG, és hogyan kapcsolódik ehhez a Homo Ludens Project?
– A ZUG egy éve működik, a jelenlegi a második évadunk. A Homo Ludens Project pedig most kezdte el a negyedik évadát. A második évünk után éreztük azt, hogy szükségünk van most már egy állandó helyre, mert nagyon sokat hányódtunk-vetődtünk a városban. Gyakorlatilag az összes lehetséges helyen játszottunk már addigra. A ZUG-ot eredetileg próbahelynek szántuk, de nagyon hamar úgy láttuk, hogy bővítenünk kell a profilját annak érdekében, hogy minél progresszívabb előadások jelenhessenek meg. A cél az volt, hogy Szeged városát egy kicsit ebbe az irányba terelgessük, hogy rávilágítsunk, hogy a színháznak nem kell feltétlenül unalmasnak lennie, hanem lehet érdekes is.
Hogy látod, mekkora a közönsége ennek az irányvonalnak?
– Abszolút kicsi, egyelőre. Az biztos, hogy hosszú és nagy munka lesz, míg egy állandó és biztos közönségbázist sikerül építeni. Ez nyilvánvalóan azt is jelenti, hogy a fogékony, fiatal rétegnél kell kezdeni, hogy kiépülhessen egy masszívabb bázis. Próbálunk is ebbe az irányba haladni, rendszeresen dolgozunk középiskolásokkal. Nemsokára kezdjük a Törékeny című projektünket, amelyben középiskolás fiúkat fogunk „érzékenyíteni” a nőket érő bántalmazás témakörében. Ez a téma most különösen aktuális. Mindig társadalmi témákat választunk. Egyszerre próbáljuk aktivizálni a fiatalokat, nyitottá tenni őket a társadalmi kérdésekre, és bevonni őket a színházunkba.
Milyen a fogadtatása ennek a megközelítésnek? Hiszen a társadalmi témák mindig nagyon megosztóak…
– Az előző projektünkből tudunk kiindulni, ami a romakérdéssel foglalkozik. Azt tapasztaltuk, hogy ha megfelelő módon készítjük ezt elő a középiskolák számára, és a tizenévesek nyelvén szólalunk meg, akkor el tudják képzelni, hogy a körüljárt téma őket is érintheti. És vannak olyan iskolák is, ahol ez teljesen húsba vágó kérdés, hiszen tudjuk, hogy milyen mértékű diszkrimináció van jelen a társadalomban a roma kisebbséggel szemben. A női bántalmazásról beszélni pedig, úgy gondolom, hogy hasonlóan fontos. Azt pedig majd még meglátjuk, hogy mennyire lesz sikeres ez a projektünk.
A társulat darabjai is tükrözik a társadalmi elkötelezettségeteket?
– Többféle síkon futunk egyszerre, leginkább talán alkotóközösségként működünk. Egyrészt készítünk színházi nevelési célú előadásokat, ilyen lesz például a Törékeny is. Ezenkívül pedig többféle műfajt keverő, többféle művészeti ágat bevonó előadásokat is létrehozunk, most ilyen lesz majd Kafkától az Átváltozás. Végül pedig vannak a teljesen saját agyszüleményeink, amik általában egyfajta őrület mentén épülnek föl. Ilyen például a Nézőnevelő sorozatunk, ami egyelőre sajnos elég kis közönséget ér el, de alapvetően az a célja, hogy kicsit megismertesse a nézőt azzal a típusú színházzal, amit mi csinálunk, és ami egyébként ma hiánycikk Magyarországon. Neves kritikusokat idézve azt hiszem, most már mondhatom én is, hogy mi egy olyan független társulat vagyunk, amelyik teljesen különálló a mai magyar független szférától is. Vagyis teljesen sajátos látásmóddal rendelkezünk. Ennek megfelelően mindig olyan emberek csoportosulnak körénk, akik ezt a sajátosságot meg tudják erősíteni. Mindez pedig nyilván nehezen megy át nagyon sokfajta nézői elváráson.
Ez a teljes függetlenség mennyiben előny és mennyiben hátrány?
– Nagyon sokan, akik a klasszikus színházat, a klasszikusabb színházi formákat szeretik, eleve előítélettel fordulnak felénk. Vagy rettegnek attól, hogy olyan interakciókba akarjuk őket bevonni, amit ők nem szeretnének. Ez tehát a hátrányos oldala. Másrészt pedig abban is biztos vagyok, mert színháztudományt tanultam, hogy a nézővel való foglalkozás nagyon fontos, hiszen néző nélkül nincsen színház. Mi csinálhatunk bármit, ha azt nem nézi meg senki. A nézői elvárásokat ebből kifolyólag folyamatosan tágítani kell, nem célravezető egy bevett minta alapján elfogadott darabokat gyártani. Valójában mindig két-három lépéssel a néző előtt kellene járni, hogy láthasson más formákat, más színházat. Azt pedig nyilván ezzel együtt föl kell vállalni, hogy ettől mi rétegszínházzá válunk, és nem egy különösebben populáris vonalon mozgunk. És azt is tudjuk, hogy az ilyen típusú társulatok, projektek ismertsége is alacsonyabb.
Kik a célcsoportotok, kit vártok az előadásaitokra?
– Ezen nagyon sokat töprengtünk az elmúlt négy évben, hogy egyáltalán mik a lehetséges irányok. A középiskolás korosztály fontos réteg számunkra, csakúgy, mint az egyetemisták, akiket viszont nagyon nehezen tudunk elérni. Amit pedig a statisztikáinkban látunk, az a középkorú korosztály, leginkább ők járnak az előadásainkra. Ez azért lehet, mert ők még talán rendelkeznek valamiféle elméleti tudással a színházról, és a kulturális preferenciáikba is beletartozik a rendszeres színházlátogatás. A legnagyobb feladatunk tehát most az, hogy az egyetemista fiatalokat megszólítsuk, és nagyobb létszámban aktivizáljuk.
A ZUG jelenlegi évada a cukorról szól: cukrot szórtatok az évadnyitón, édességgel kínáljátok a nézőt a Nézőnevelőben, még Kafka Átváltozását is egy cukormázas világban jelenítitek meg. Honnan ered ez a koncepció?
– Beetetünk! Mint ahogy a kisgyerekeket meg szokta etetni az anyukájuk, mi úgy etetjük be a közönségünket. A témák, amikről idén beszélünk, nem könnyű témák, a cukor pedig a fő motívum, amin végigvonulnak az előadásaink, nemcsak az Átváltozásban és a Nézőnevelőben, de a Törékeny projektünk során megvalósítandó nyomozószínházban is. Ez egy pofátlan gesztus is egyben: azt mondjuk, hogy gyertek, és egyetek, aztán pedig meglátjuk, mire megyünk egymással. Tehát elfogadjátok-e azt az édességet, amit kínálunk, és azt a módot, ahogyan kínáljuk.
A vajdasági származású drMáriás egy összművészeti performansszal, punk stand-uppal lépett föl nálatok novemberben. Ez hogy illeszkedik ebbe a cukormázas világba?
– Ha megnézzük az ő képeit, akkor azt látjuk, hogy ez egy nagyon színes világ. A színvilága, meg azok a színek, amikkel mi is dolgozunk, valamint az édesség is összeköti ezt a két témát. Az ő művészetére is a szatirikus, ironikus, groteszk formák a jellemzők, szóljon akár politikusokról, akár celebekről. Tehát van itt egy határozott kapcsolódás.
A társulat határokon túlra is tekinget?
– Alapvetően szegediek vagyunk, de törekszünk arra, hogy minél többször megjelenjünk Budapesten, hiszen Magyarországon ma az a tendencia, hogy akit Budapesten nem ismernek meg, az nem nagyon van rajta a térképen. Ezenkívül évek óta építünk külföldi kapcsolatokat is. Rendszeresen járunk Eperjesre egy nemzetközi független színházi fesztiválra. Azt szeretnénk elérni, hogy ezekből a nemzetközi fesztiválokból legyen minél több. A magyarországi független színházi fesztiválon szinte minden évben ott vagyunk, ez Szegeden van, de a fő törekvésünk az, hogy a nemzetközi vonalra ki tudjunk lépni. Emellett januárban a Norvég Alap által támogatott Törékeny című projektünkhöz kapcsolódóan Norvégiába utazunk, és reméljük, hogy ott is tudunk majd hosszú távú színházi kapcsolatokat építeni.
Színházi nevelési / színházpedagógiai program:
A színházi nevelési / színházpedagógiai program olyan, a színházi nevelés és színházpedagógia körébe tartozó tevékenységforma, amely
1. elsődlegesen a köznevelésben érintettek számára készül,
2. előadás vagy jelenetsor van benne, amely épülhet az önkifejezés bármilyen verbális és nonverbális műfajára (pl. prózai színház, báb- és figurális színház, tánc- és mozgásszínház, zenés színház, cirkusz, performansz, stb.),
3. pedagógiai célja van az alkotóknak,
4. a résztvevők a program során annak menetét érdemben befolyásoló, vagy az abban történtekre érdemben reflektáló, nyílt interakciókban vehetnek részt,
5. megismételhető, minden alkalommal különböző csoportoknak játszott programok.
(színházinevelés.hu)
