A csapat
Hamarosan idén is útjára indul a Tanyaszínház – immár negyvenegyedik alkalommal! A Marin Držič Dundo Maroje című művéből adaptált Pé’z, hova mész? című táncos-zenés vígjátékot huszonöt településen fogják eljátszani. A bemutatóra július 28-án fog sor kerülni Kavillón, de előtte még hat községbe ellátogatnak. Bácsfeketehegyen kezdenek július 21-én. Az előadást Ricz Ármin és Berta Csongor rendezte, a díszletért és a jelmezért Puskás Zoltán, a koreográfiáért Molnár G. Nóra a felelős, a zenéjét pedig Pálfi Ervin szerezte.
Kavillóra mindig élmény kilátogatni a Tanyaszínház próbái és előkészületei alatt, mivel az embert csupa-csupa pozitív benyomás éri. Kedden délelőtt sem történt ez másként, amikor a kollégával meglátogattuk a javarészt főiskolásokból verbuvált társulatot: a jótékony energiák szinte simogattak bennünket, fiatalos pezsgés vett körül, mindenki jókedvűen, szemmel látható elégedettséggel tette a dolgát az egyre inkább csinosodó művésztelepen, és hosszú idő után még a nap is kisütött. Első körben Gombos Dániel szervezőt, koordinátort kérdeztük az idei darab előkészületeiről.
Dániel éppen a dalok felvételeiről tárgyalt telefonon, amikor megszólítottuk. A próbafolyamatról elárulta, nap mint nap egyre intenzívebben dolgozik a társaság, hogy a bácsfeketehegyi kezdésig tökéletesre csiszolják az előadást. Ennek ellenére azt vallja, hogy az itteni életet a kapkodó városi hétköznapokhoz képest egyfajta pozitív belassulás, lenyugvás jellemzi. Ennek köszönhetően pedig kitisztul a fej, és innen kezdve az ember tényleg képes csupán az itteni munkával foglalkozni, hiszen nem terelődik el a figyelem semmi másra. „Chilles”, falusi a hangulat idén is, hozzátéve, hogy az esti foglalkozásokat követően azért rendszerint sort tudnak keríteni bulizásra is, ahogyan az minden évben történni szokott. Dániel egy jól sikerült nyaraláshoz hasonlítja ezt a fajta lenyugvást, amire bizony mindannyiunknak nagy szüksége van a mai világban. Magáról a munkafolyamatot követő turnéról elmondta, azt azért szerencsésnek tartja, hogy a szamarat és a szekeret jó néhány éve sikerült lecserélni traktorra és autóra, noha ez a kaland továbbra sem elsősorban a kényelemről szól, hiszen sportpályákon, művelődési házak udvarában, vagy esetleg az árokparton építik fel a színpadot, ami pedig az alvást illeti, iskolákban, sportcsarnokokban, színpadokon, vagy azok nézőterén hajtják álomra a fejüket leggyakrabban. De ez sosem volt elrettentő tényező a tanyások számára, sőt, talán éppen ez adja meg az egésznek a zamatát. Az idei csapadékos időjárás szintúgy nem tudja hátráltatni őket, mivel Kavillón tudnak fedett helyen is próbálni, turné közben pedig egy kis rögtönzéssel szintén be tudják vinni az előadást tető alá.
