Vastag Tamás, Stéphanie Schlesser és Savanyu Gergely a Zenta, 1697 próbáján
Szeptember nyolcadikán, a városnapi programsorozat részeként mutatják be a Zentai Sportcsarnokban a Zenta, 1697 című rockoperát. Az előadás a Zentai Magyar Kamaraszínház és a Soproni Petőfi Színház együttműködésével valósul meg. A produkcióban részt vevő három művésszel, Vastag Tamással, Stéphanie Schlesserrelés Savanyu Gergellyel a szerepükről, a próbákról és Zentáról beszélgettünk.
Kit játszatok az előadásban?
Vastag Tamás: – Deák Pál karakterét játszom, aki huszárezredes, jelentős tagja a császári oldalon harcoló haderőnek. Tulajdonképpen ő az egyetlen, aki a hazájáért harcol, nem pedig a zsoldért vagy a hírnévért, mint Savoyai vagy Heister. Ő képviseli a darabban az erkölcsi és a morális jót. Ő az, aki egy őrült és vad világban, a háborús időben is próbál emberként viselkedni.
Stéphanie Schlesser: – Julie Fayolt, Eric Fayol hadmérnök lányát alakítom. Ő nagyon bonyolult helyzetben van, hiszen a másik oldalról érkezik: nem a török, hanem az osztrák–magyar féllel jön mint rab.
Savanyu Gergely: – Én leszek Savoyai herceg. Szeretném kiemelni, hogy ennek a darabnak nem Savoyai a főhőse, bár a zentai csatát a történelmi tudat szerint ő nyerte meg. De ez egy színházi darab, nem egy történelmi arcképcsarnok, ezért elsősorban az emberi tulajdonságokra koncentrálunk. Az történelmi tény, hogy bár Savoyai nagy hadvezér volt, de nem volt valami nagy jelleme. Például tény, hogy soha nem fizette ki a zentai csata zsoldját a katonáknak. A jellemtelenségére építve hoztuk be azt a fiktív szálat, hogy a török mellett harcoló Eric Fayolt Savoyai megzsarolja: ha nem csatlakozik ingyen az osztrák–magyar haderőhöz, megölik a lányát.
Hogyan talált meg titeket a szerepetek?
V. T.: – Már sokadik éve van szerencsém a Soproni Petőfi Színházzal és Pataki András direktor úrral dolgozni. Ahogy tőle hallottam, már amikor ezt a darabot megálmodta, nem volt kérdés számára, hogy benne legyek.
S. S.: – Belgiumban születtem, hat éve élek Párizsban. Tavaly egy másik előadásban együtt dolgoztam a rendezővel. Amikor megszületett ennek a produkciónak az ötlete, azért gondoltak rám, mert Eric Fayol, aki valóban létezett, hozzám hasonlóan francia volt.
S. G.: – A Soproni Petőfi Színház tagja vagyok, és Pataki András igazgató úr mondta, hogy lenne ez a történet, és mit szólnék hozzá, ha eljátszhatnék benne egy nagyon fontos történelmi személyiséget.
Hogyan készültetek a szerepetekre?
V. T.: – Jelen pillanatban is készülök. Minden szerepet megelőz egy mentális felkészülés, amikor az ember elképzeli magát a karaktert, az előtörténetét. Ennek a feltárása, kitalálása komoly munkát igényel.
S. S.: – A zeneszerző felvételt készített az összes dalról, így lehetőségem volt ezeket hallgatva tanulni az éneket. Anyukám magyar, ő és a nagybátyám segítettek a dalszövegek fordításában, hogy mindent értsek.
S. G.: – Ebben a darabban Savoyai államférfiúi nagysága mellett a személyiségének a gyenge pontjait is megmutatjuk, ennek a kettőnek az ütköztetése nagyon érdekes számomra. Hangilag is készülnöm kellett, mert az én hangom bariton, ehhez képes sokszor kell tenort énekelnem.
Hogy érzitek magatokat a próbákon, és hogy tetszik nektek Zenta?
V. T.: – Én nagyon jól érzem magam a próbákon, és Zentát is nagyon szeretem. A gasztronómia csodáit tapasztalom mindennap, amikor elmegyek ebédelni, vacsorázni. Ez a nap fénypontja. Sok vendéglátóhelyet kipróbáltam a környéken, és mindent megkóstolok. Nagyon szeretem az itteni gasztronómiát, vissza fogok még jönni, pusztán evési célzattal is. Üzenem a zentaiaknak, hogy a konyhát véletlenül se cseréljék le! Illetve azt is, hogy nézzék meg az előadást, mert a zentai csata a világtörténelemnek is fontos eseménye volt, itt ért véget a törökök előrehaladása.
S. S.: – Én is nagyon jól érzem magam a próbákon. A munkának ez a része a kedvencem. Eddig csak a felvételek és a szövegek voltak előttem, de nem tudtam, hogyan áll majd össze ez egy egésszé a tánccal együtt. Nagyon szeretem látni, ahogy egymás után megalkotjuk a jeleneteket. Zentán is jól érzem magam. Szerencsére nagyon közel van a szállásunk a városközponthoz és a színházhoz, a hotel is tökéletes. Nagyon szeretem, hogy a színház felé menet át kell vágnom a parkon, ez egyszerűen gyönyörű, a szökőkúttal és a városházával együtt.
S. G.: – Én is nagyon jól érzem magam a próbákon, és Zentára is már szinte hazajárok, hiszen a színházaink testvérszínházak. A télen újra jövünk majd, akkor egy mesejátékot hozunk. Korábban a Szegedi Nemzeti Színházzal is sokat jártam Vajdaságban. Jól érzem magam itt, mert Zenta egy olyan lehetőségekkel rendelkező kisváros, amelyet ezek a lehetőségek nagyvárossá tesznek. A kulturális élet, az itt lakók mentalitása nagyon hasonlít arra, amit Szegeden is szerettem. Közel áll hozzám az alföldi ember mentalitása. Meg azt is szeretem Zentában, hogy itt a Tisza; én a Tiszába szerelmes vagyok.
