Hétfőn este, a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház Desiré Central Station nemzetközi regionális kortárs színházi fesztiválján, a zágrábi Kerempuh Szatirikus Színház, Luigi Pirandello műve alapján készült Hat szereplő szerzőt keres című előadását láthattuk Oliver Frljić rendezésében. Pirandello legismertebb művéről van szó, és általában véve a legnépszerűbb darabról. Az előadásban szerepelt egyebek közt Linda Begonja is, aki tavaly volt először a Desirén:
– Örülök, hogy idén is eljöhettem. Nagyon fontos az, hogy ide a régióból és más országokból is érkeznek alkotók, a legfontosabb mégis az, hogy ez egy nyitott szellemiségű fesztivál. A megjelenésétől fogva, ez a darab nagyon jelentős volt, mivel újdonságokat hozott a színházakban, persze Oliver Frljić nézetében új jelentést és új formát kapott. Az előadás folyamán váltakoznak a műfajok. Kihívást jelentett a darabot a régiónk jelenével összekapcsolni. A produkció a bemutatásakor megosztotta a nézőket, sokan dicsérték, de olyanok is akadtak, akik petíciót gyűjtöttek ellene, és cenzúrázni is próbálták – tudtuk meg Linda Begonjától.
Az előadásban szerepelt Jerko Marčić is, aki már több ízben részt vett a Desiré fesztiválon:
– Frljić előadásában nagyon érződik a balkáni szellemiség és sokat foglalkozik az identitás kérdésével. Az identitás témája megjelenik a darabban is, de a rendező ezt külön kiemelte, és a színészi identitásra is hangsúlyt fektetett – mondta Jerko Marčić.
Vilim Matulát első ízben a harmadik Desirén láthattuk, akkor a zágrábi Bacači Sjenki és Teatar &TD, valamint a szarajevói MESS koprodukciójában létrehozott Muški-Ženski/Ženske-Muške című előadásban. Idén két előadásban is szerepelt, egyik A hat szereplő szerzőt keres, a másik pedig a zágrábi MONTAЖ$TROJ KRLEЖA, avagy mi közünk a zászlókhoz, vagy a zászlóknak hozzánk, hogy sírjunk értük című Zlatko Paković által rendezett produkcióban:
– A fesztiválok sorra semmisülnek meg, és akkor itt van a Desiré, amely a kortárs színházak oázisa. Nehéz időkben kell boldogulnunk, amikor a politikusok azt sugallják, hogy az identitásunkra büszkének kell lennünk, még akkor is, ha szegénységben élünk és olyan helyen, ahonnan a fiatalok elmennek. Ehhez gyakran használt eszköz a nacionalizmus. Akiket a nacionalizmus nem fertőzött meg, azokat ma furcsáknak tartják, ők azok, akik nem illeszkednek be – fejtette ki Vilim Matula.
Zlatko Paković is idén két előadással érkezett a Desirére, a Krleža-előadás mellett a Féljétek Allahot: Ćamil Sijarić életének és halálának értelme című produkcióval. Zlatko Paković korábban a Kapitalizmus című előadást rendezte a KDSZ-ben:
– Szabadka számomra talán az egyetlen hely Szerbiában, ahol láthatóak az előadásaim és ahol színházi alkotóként dolgozhatok és ezért nagyon hálás vagyok Urbán Andrásnak. Privilégiumnak érzem azt, hogy azokkal működhetek együtt, akiket nagyon tisztelek, és ezért tulajdonképpen szerencsésnek mondhatom magamat – hallottuk Zlatko Pakovićtól.
Hétfőn este tekinthettük meg a ljubljanai Via Negativa 365zuhanás című előadását is, Bojan Jablanovec rendezésében. A 365zuhanás egy nonverbális fizikai színházi produkció, a szöveg helyett viszont fontos szerepet kaptak a számok. Az előadás azt taglalta, hogy minden zuhanás fizikai és metafizikai élmény, egyszerre humoros és tragikus esemény. Helyzeteket és képeket láthattunk, amelyekben testek, tárgyak, ötletek, szimbólumok, meggyőződések, ideálok, elvárások, félelmek és remények zuhantak. Az előadásban tulajdonképpen minden zuhant – a színház is.
Holnap 19 órakor a Jadran színpadon a francia Cécile Loyer Társulat A hiány pillanata című előadást játssza, 20.30-tól a KDSZ-ben pedig a szentpétervári Akhe Mérnöki Színház mutatja be a Diktatúra című produkciót.
