A Piazza Italia Olasz Kulturális Központ és Magyarország Szabadkai Főkonzulátusának szervezésében, hétfőn Szabadkán, a Kosztolányi Dezső Színházban láthattuk Luigi Pirandello Az ember, aki virágot hord a szájában című művéről készült előadást, Gianluca Barbadori rendezésében. Pirandello műve egyebek közt azt taglalja, hogy az emberek legtöbbször túl későn ébrednek rá az élet szépségeire. A mű először 1923-ban jelent meg, azóta pedig több nyelvre is lefordították. Ezúttal Molnár Zoltán újvidéki születésű színművész kiváló előadásában tekinthettük meg, monodráma formájában.
A közönséget dr. Cserháti Eszter, Magyarország Szabadkai Főkonzulátusának a konzulja köszöntötte, akitől megtudhattuk, hogy az előadás a Szabadkán három éve megnyílt Piazza Italia Olasz Kulturális Központ és Carmine Tarallo javaslatára került bemutatásra.
Az eseményen jelen volt Carmine Tarallo, a Piazza Italia Olasz Kulturális Központ elnöke, a szabadkai olasz alkonzulátus tiszteletbeli alkonzulja is:
– A kultúra mindenkié, nemezetek és nyelvek felett áll, ez a mai rendezvényünk is erre mutat példát. Reméljük, hogy a jövőben is sor kerül együttműködésre Magyarország Szabadkai Főkonzulátusával – hallottuk Carmine Tarallótól.
Az előadás kapcsolódik a Pirandello-évfordulóhoz, világszerte tavaly emlékeztek meg születésének 150. évfordulójáról. A monodrámát tegnap a debreceni Csokonai Színházban játszották, pénteken pedig az Újvidéki Színházban adják elő. A KDSZ-ben a nézők is a színpadon ültek, így szinte személyesen élhették meg a főhős vívódásait. Az előadás létrejöttéről Molnár Zoltánt kérdeztük:
– A belgrádi Olasz Kulturális Intézet Gianluca Barbadori rendezőt kérte fel. A kikötés az volt, hogy szerb és magyar nyelven is elkészüljön, mert szerették volna Pirandellót mindkét nyelvterületen bemutatni. A rendező engem keresett fel és az előadást tavaly Belgrádban mutattuk be. Idén magyarul is elkészítettük és számomra nagy öröm, hogy a Kosztolányi Dezső Színházban játszhattam. Ez eredetileg egy Pirandello-novella, darabként általában kétszereplős. A másik, mondhatni passzív, ezért a rendező úgy látta jónak, hogy ez a bizonyos második szereplő tulajdonképpen a néző legyen. Így lett belőle egy intim hangulatú monodráma, amelyet a közönség is személyesen élhet meg. Ha ketten játszanánk a színpadon, elkülönülve a közönségtől, veszítene a varázsából, a feszültségéből – fejtette ki a lapunknak Molnár Zoltán.
A KDSZ-ben beszélgettünk Gianluca Barbadori rendezővel is:
– Olyan színészt kerestem, aki szerbül és magyarul is magáévá tudja tenni ezt a szerepet. A kollégáim, a barátaim Molnár Zoltánt ajánlották, aki nagyon jó választás volt, mert remekül együttműködtünk. Pirandello a 20. század egyik legfontosabb drámaírója. Mindenki tudja kicsoda, de senki sem ismeri igazán. Hallották a nevét, a műveinek a címét, de nem nagyon tudják miről is írt valójában. Pirandello az életet a mélységében ragadta meg, ezt szerettük volna a nézőkkel is éreztetni, ezért alkotják ők a második szereplőt – hallottuk a rendezőtől.
