A minap a zentai Művelődési Ház nagytermében a magyarországi K. V. Társulat és a Bohócok a Láthatáron vendégjátékát tekinthettük meg. A Kiállok érted című produkció feldolgozó foglalkozással kiegészített ifjúsági előadás, melynek a szórakoztatáson túl elsődleges célja, hogy a potenciálisan érintett gyerekek figyelmét felhívja az áldozattá válás természetrajzára.
Hogyan válhat áldozattá a mai világban egy fiatal? Mivel ez a társadalom egyre ridegebb és kegyetlenebb, ahol majdnem mindent az anyagi érdekek mozgatnak – nyilván számtalan módon... Ez a produkció konkrétan a prostituálttá válás és emberkereskedelem veszélyének kitett fiatalok lehetőségeit és az áldozattá válás folyamatát vizsgálja egy történeten keresztül, amiben valós és mesei elemek keverednek. Mélyszegénységbe született gyermekek sorsát boncolgatja, akiknek alig jut szeretet és odafigyelés, akik nevelőotthonokban nőnek fel, onnan kikerülve további sorsuk alakulása számos veszélyt rejt, jövőjük pedig bizonytalan. A legfontosabb kérdés, amire az előadás választ keres: hogyan segíthetnek a jólétben élők a társadalom peremén egyensúlyozó fiataloknak?
A produkció elsősorban a középiskolás korosztályt célozza meg, ugyanakkor minden generáció számára hasznos lehet, hiszen a néző/résztvevő a színészekkel való közös gondolkodáson és játékon keresztül érzékenyebbé és nyitottabbá válhat az előadásban felmerülő fontos társadalmi problémákra.
A Kiállok érted című „tanmese” keretes történet, melyben két fiatal lány – egyikük a nevelőotthonból, 18. évét éppen betöltve, frissen „szabadult”, a másikuk még kiskorú, ugyanonnan megszökött – Budapest felé utazik a vonaton, és elmondanak egy „mesét” egy hozzájuk hasonlóan hányatott sorsú lányról, akit nevelőapja szexuálisan zaklatott, aztán az otthonba visszatérve párra lelt, de ez a kapcsolat sem telt sokáig boldogságban, mert a drogfüggő fiú egy idő után, lelki zsarolással élve, prostitúcióba taszította párját, hogy szükségleteit kielégítse. Közben az is kiderül, hogy a lányokat Pesten már várja valaki, aki Hollandiában tud számukra „pultosi” munkát. Egy velük együtt utazó hölgy akaratlanul is fültanúja lesz a beszélgetésnek, mire megpróbál rajtuk segíteni. Önzetlenül és tiszta szívből tenné ezt, ám egyrészt a kettős még véletlenül sem kér a segítségből, másrészt a törvény is olyan kacifántosan rendelkezik az ehhez hasonló esetekről, hogy a hölgy ebből az irányból sem számíthat valamit érő támogatásra. Ki hát a bűnös?!...
Az előadást követő beszélgetésben a társulatok színészei ennél sokkal lényegre törőbb kérdésekre keresték a választ, bevonva a jelen lévő középiskolásokat is: Hogyan lehetne megelőzni ezt a problémát? Mi biztosíthatna a hátrányos helyzetű fiatalok számára olyan hátteret, hogy a fent vázolt esetnek még csak a közelébe se kerüljenek? Több okos gondolat is elhangzott, ám a kérdés nyitott maradt. Mi is elgondolkodhatunk...
