A Nézőművészeti főiskola című bohózat nyílt próbáját decemberben láthatta a közönség. A bemutatóra ma, azaz szombaton kerül sor, az első reprízre pedig e hónap 25-én. Tasnádi István darabjából kiindulva, az előadást Urbán András rendezte. A szereplők Mess Attila, Mészáros Gábor és Kucsov Borisz, a dramaturg Góli Kornélia, a zeneszerző Mezei Szilárd, a jelmeztervező Marina Sremac, a mozgáskoordinátor pedig Tomin Kiss Anikó. Urbán András a sajtótájékoztatón a produkció létrejöttéről szólt:
– Rengeteg munkánk van ebben az előadásban, de úgy érzem sikerült megvalósítanunk azt, hogy problémákból kiindulva, a színházról szellemesen szóljunk. Produkciónk története a jövőben játszódik, amikor a közönség egyre féktelenebbül viselkedik, ezért a magyar és a szerb kormány bezáratja a színházakat. Néhány évvel később három színész úgy dönt, hogy nézőművészeti főiskolát nyit. Nézőket oktat annak reményében, hogy a színházak újra megnyílhassanak. Az előadás a jelenünkre is reflektál. Nincsenek jó helyzetben a színházaink. A KDSZ is emberhiánnyal küszködik, és jól tudjuk, hogy a szabadkai Népszínház társulatai milyen embertelen körülmények közt dolgoznak, miközben ezen senki sem idegeskedik, a köztudatba pedig az ivódott be, hogy ez így rendben van. Nincs olyan színházi alkotó, aki nem tart attól, hogy egyszer csak bezárják a színházat, ahol dolgozik – fejtette ki Urbán András.
Mess Attila nyolc éve nem volt színpadon, és elmondása szerint örömmel vállalta, hogy szerepeljen az előadásban:
– Ennyi év után számomra kihívást jelent színpadra állni. Az külön izgalmas, hogy égető fontosságú problémával foglalkozunk: a közösségi létről vagy épp annak hiányáról. Rendkívül nehéz folyamat közösséget építeni – ezt megtapasztalhattam a szlovéniai színházi életben – ha viszont sikerül, azt meg kell őrizni. Igyekeztünk olyan előadást készíteni, ami a közösségépítésről is szól. A színházban azokat a témákat taglaljuk, amelyek mindannyiunkat érintenek – hallottuk Mess Attilától.
Kucsov Borisztól megtudhattuk, hogy a nyílt próba jó alkalmat adott arra, hogy megfigyeljék a közönség reakcióit, azután pedig – levonva a következtetéseket –, továbbfejlesszék az előadást. Mészáros Gábor kitért arra, hogy sokat foglalkoztak az előadással, annak szövegével, és most már tényleg csak az ún. másik fél, a közönség hiányzik, hogy célba érjenek a megfogalmazottak.
Az előadás létrejöttét Szabadka Város, a Magyar Nemzeti Tanács, Szerbia Művelődésügyi és Tájékoztatási Minisztériuma, a Nemzeti Kulturális Alap, az Emberi Források Minisztériuma és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatja.
