Urbán András rendező, a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház igazgatója pénteken rendkívüli sajtótájékoztatót tartott, amelyen a média képviselőinek arról számolt be, hogy a teátrum tevékenysége is veszélybe kerülhet, amennyiben a közszféra racionalizációja keretében az általa irányított intézmény 16 fős kollektíváját 14 tagúra csökkentik – a leépítési tervről ráadásul nem is egyeztetett velük a városvezetésből senki, egy magánbeszélgetés útján értesültek a létszámcsökkentési szándékról.
– Február 4-én a hivatalos lapban is megjelent a képviselő-testület racionalizációról szóló döntése, amelynek értelmében a KDSZ két munkahelyet meg kell, hogy szüntessen, azaz a színházban foglalkoztatottak számát 16-ról 14 főre kell csökkentenie. A történethez hozzátartozik, hogy mi egy magánbeszélgetés során szereztünk tudomást arról, hogy fönn van az interneten az anyag, és két napra rá kerül elfogadásra – amit aztán a vkt ülése előtt le tudtunk kommunikálni, annyi volt, hogy örüljünk ennek is, hiszen a koalíciós partnerek még kevesebb munkahelyet akartak hagyni nekünk, 12 főre csökkentették volna a színház személyzetét – idézte fel Urbán, hogyan szereztek tudomást a vkt döntéséről, amellyel szerinte veszélybe sodorják a teátrum tevékenységét, hiszen a technikai személyzet már eddig is gyakorta cserélődött a 25 ezer dináros fizetések miatt, ráadásul az alacsony létszámból kifolyólag minden munkatársnak a munkaköre mellett más feladatokat is el kell látnia, gyakran munkaidőn túl is, hogy zökkenőmentes legyen a működés.
A KDSZ-ben – az igazgatót nem számítva – 16-an dolgoznak: – Ez egy olyan létszám, hogyha én bárhol – akár külföldön, akár országon belül – beismerem, hogy ennyien dolgoznak a színházban, amelyet színházi körökben hazai és nemzetközi szinten is mindenfelé ismernek, mindenki megmosolyog, alig hiszik el, hogy ezt a programot ennyien valósítjuk meg – igyekezett érzékeltetni a problémát Urbán, aki emlékeztetett arra is, hogy a Kosztolányi színház minden évben megszervezi a Desiré fesztivált is, aminek az alapcsapata a teátrum alkalmazottaiból áll össze, illetve a Desiré villamosa állomásaként is működik, valamint pl. a Múzeumok éjszakája rendezvénysorozatból is aktívan kiveszi a részét.
A színházban a szervezői részlegen hárman dolgoznak – egy adminisztratív-technikai titkár, egy marketinges-művészeti szervező és egy pénzügyi felelős –, a társulat öt színészből áll, rajtuk kívül egy takarító és futár munkakört is betöltő személy, egy jegypénztáros, két díszletező, egy kosztümfelelős, illetve egy-egy színpad-, hang- és fénymester alkotja a kollektívát. – Én nem tudom, melyik az a munkakör, amelyikre bárki, aki józan ésszel bír, azt mondhatja, hogy nélküle ez a színház működhet. Meglátásom szerint ez a létszám a minimum, amely működtetni tudja ezt az intézményt. Önök is láthatják, hogy ez egy épület, amelyet karban kell tartani, bizonyos felelősséggel jár, akár biztonsági, akár higiéniai, akár technikai szempontból, amire nekünk sem személyzetünk, sem támogatásunk nincsen, önerőből kell megoldanunk, azokkal az emberekkel, akik ebben a színházban dolgoznak. Nyilván az én személyem vagy a Kosztolányi színház politikailag nem tartozik azok a nyerő történetek közé, amelyeket mindenképp meg kellene védeni – osztotta meg meglátásait Urbán a megjelentekkel, és hozzátette, hogy úgy gondolja, ez egy nagyon felelőtlen, minden szakmai alapot nélkülöző adminisztratív-bürokratikus döntés, amelyet bárminemű konzultáció nélkül hoztak meg. Az igazgató úgy érzi, hogy Szerbiában teherré vált a kultúra, és ugyan a KDSZ-szel dolgoztak már áldatlan körülmények között, csaknem minden megoldható valahogyan, de most az alapvető működésük kérdőjeleződik meg:
– Félreértés ne essék, a Kosztolányi színház nem áll bezárás előtt, de meg kell érteniük, hogy ha az alkalmazottaink közül csak egyet is kiveszünk, a repertoáron lévő előadásaink 80 százalékát nem tudjuk lejátszani, hiszen azok az emberek a színpad mögött is folyamatosan aktívak. De egy olyan politikai közegben, amelyben azt hiszik, hogy a színház az, hogy a színész megtanulja fejből a szöveget, és az előadás valamilyen fényben játszódik, hogy a díszletezőmunkás valami dekorációkat készít az igazgató irodájába, nehéz megmagyarázni, hogy miért tartjuk felelőtlen döntésnek a létszámleépítést.
