Évről évre községről községre figyelemmel kísérhetjük őket, kacagunk a poénjaikon, tapsolunk nekik, és közben sejtjük, micsoda erőfeszítés rejlik emögött a gyakran könnyednek tűnő nyári produkció mögött. Mivel a legtöbbjük nagyon fiatal, zömmel főiskolás – akiket, persze, minden alkalommal néhány tapasztalt társuk is segít –, sorozatunkban rövid portréinterjúkban igyekszünk bemutatni a szerep mögött a színészt és az embert is.
Puskás Zoltán, a Tanyaszínház idei előadásának rendezője visszatérő vendég Kavillón, ahol pályájának kezdetén előbb színészként, később több ízben rendezőként is részt vett a Tanyaszínház előadásainak elkészítésében. Idén sajátos elképzelésekkel érkezett a faluba, ugyanis olyan előadást szeretett volna készíteni, amely rólunk és nekünk szól, azaz a vajdasági emberek életét és mindennapjait, valamint a legmeghatározóbb problémáit dolgozza fel.
– Amikor Magyar Attila – Öcsi felkért, hogy idén én rendezzem a Tanyaszínház előadását, akkor mindenképpen valami olyasmivel szerettem volna foglalkozni, ami nagyon vajdaságinak, tágabb értelemben nagyon szerbiainak tekinthető, és lehetőséget teremt arra, hogy olyan valós élethelyzetekre mutassunk rá a nézők számára, amelyekkel kapcsolatban szinte mindannyiunknak vannak valamiféle tapasztalatai, beleértve a mindennapjainkat leginkább befolyásoló tényezőket, valamint az ország társadalmi, gazdasági és politikai viszonyait is. Így született meg az az ötlet, hogy kérjük fel Terék Annát az előadás alapjául szolgáló dráma megírására, akivel azután a szöveg megszületése során is folyamatosan egyeztettünk, hiszen szerencsére könnyen sikerült közös nevezőre jutnunk. Első konkrét jelenetként a disznóvágás jelenete született meg a fejemben, ez volt az alapötlet, és ebből próbáltuk meg kibontani a történetünket, amelyben fontos szerep jut az olyan aktuális kérdéseknek is, mint amilyen az elvándorlás, a fiatalok jövőképe, és hasonlók – magyarázta Puskás Zoltán, aki elmondta, már az Újvidéki Színház általa rendezett Off című előadásának próbafolyamatát megelőzően is igyekezett minél több információhoz jutni arra vonatkozóan, hogy a fiatalok hogyan látják a saját helyzetüket, hol képzelik el az életüket, miként szeretnének érvényesülni, és az eredmények eléggé lesújtóak voltak, akárcsak a rendelkezésre álló statisztikai adatok, amelyek szintén azt igazolják, hogy a fiatalok túlnyomó többsége nem szeretne Szerbiában maradni.
– Mindez elgondolkodtatott, hogy talán velem van a baj, amiért jól érzem itt magam, és úgy gondolom, hogy nekem itt dolgom van, vagy tulajdonképpen én vagyok a gyáva, amiért még mindig itt vagyok? Azt hiszem, valahol mindenkiben megvannak ezek a kérdőjelek. Az előadás egyik szála éppen ezért ez. Megjelenik viszont sok egyéb szál is benne, köztük például a disznóvágás hagyománya is, hiszen jómagam még fel tudom idézni az ezzel kapcsolatos gyerekkori élményeimet, azonban ma már egyre inkább azt tapasztalom, hogy ez a szokás egyre inkább kezd kikopni a mindennapjainkból. Mindemellett azt is nagyon fontosnak tartottuk, hogy humorral és öniróniával beszéljünk önmagunkról, azaz a vajdasági emberről, arról, hogy milyen is a vajdasági ember, mennyire pozitív vagy negatív, hogyan reagál bizonyos helyzetekre, azaz valamiféle görbe tükröt tartsunk önmagunk elé – hangsúlyozta Puskás Zoltán, aki elmondta, mindig nagy örömmel tér vissza a Tanyaszínházba, ahol ugyan minden alkalommal kiválóan érzi magát, a pozitív érzésekhez némi félelem is társul részéről.
– A Tanyaszínházas próbafolyamatok mindig nagyon izgalmasak számomra, ugyanakkor némi félelem is van bennem, hiszen nagyon rövid idő áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy elkészítsük az előadást, mindössze három hét, míg a kőszínházban legalább négy-hat héten át próbálhatunk, sőt, olykor még ennél is tovább, éppen ezért rendkívül intenzív munkára van szükség ahhoz, hogy megvalósítsuk az elképzeléseinket, ami valószínűleg nem is sikerülhetne, ha a fiatalokban nem lenne meg az az alázat, ami szerencsére valamennyiükre jellemző. Ilyenkor azonban a rendezőnek nemcsak azzal kell foglalkoznia, hogy létrejöjjön az előadás, hanem nagyon oda kell figyelnie az emberi dolgokra is, hiszen észre kell vennie, ha valakinek rosszabb napja van, ha valakinek egy-két jó szóra vagy esetleg támaszra van szüksége, éppen ezért talán nem túlzás azt állítani, hogy egy kicsit a fiatalok apjának-anyjának is kell lennie – fogalmazott Puskás Zoltán, aki szerint a Tanyaszínház lényege az, hogy elvonuljanak a világ elől oda, ahol megáll az idő, és ott közösen létrehozzanak valamit, ami sokaknak örömet szerez, és ami sokakban maradandó élményként él tovább.
