Évről évre községről községre figyelemmel kísérhetjük őket, kacagunk a poénjaikon, tapsolunk nekik, és közben sejtjük, micsoda erőfeszítés rejlik emögött a gyakran könnyednek tűnő nyári produkció mögött. Mivel a legtöbbjük nagyon fiatal, zömmel főiskolás – akiket, persze, minden alkalommal néhány tapasztalt társuk is segít –, sorozatunkban rövid portréinterjúkon keresztül igyekszünk bemutatni a szerep mögött a színészt és az embert is.
Huszta Dániel, az Újvidéki Színház színésze rekordernek számít a Tanyaszínházban, hiszen idén immár tizenkettedik alkalommal vesz részt az előadás készítésének folyamatában, ráadásul mindannyiszor játszott is a produkciókban, ami saját bevallása szerint igen nagy büszkeséggel tölti el. Ma már szinte el sem tudja képzelni a nyarat a Tanyaszínház nélkül, éppen ezért nagyon örül annak, hogy idén is részese lehet a csapatnak. – Nagyon örülök annak, hogy Puskás Zoltán felajánlotta nekem azt a szerepet, amelyet játszom, a Bolondot, ugyanis mindig is szerettem volna eljátszani egy Jago vagy Puck típusú figurát, éppen ezért talán nem túlzás azt állítani, hogy valamiféle szerepálmom is teljesült ezzel. Ez egy olyan szerep számomra, ami ugyan mellékszerep, mégis az általam alakított figura az, aki a szálak mozgatója és az előadás motorja is egyben – fogalmaz Dániel, aki szerint a Tanyaszínház idei előadásának próbafolyamata rendkívül rövid volt ugyan, ami némiképp megfeszített tempójúvá tette a munkát a színészek számára, ennek azonban szerinte nemcsak negatív, hanem pozitív oldala is volt. – Az idő rövidsége miatt nem volt időnk arra, hogy túl sokat lacafacázzunk, hiszen minden próbát teljes odaadással és teljes koncentrációval kellett végigcsinálnunk annak érdekében, hogy meg tudjuk valósítani azt, amit elterveztünk. Úgy gondolom, hogy ez nagyon hasznos volt a fiatalok számára, sőt, még nekem is, ugyanis azt hiszem, ilyen rövid idő alatt még sosem csináltam előadást itt, a Tanyaszínházban – magyarázza Dániel, aki ennek ellenére igen elégedett az eredménnyel. – Jó tempójú és igencsak akciódús előadás született, nem teljesen olyan, mint amit a Tanyaszínháztól az elmúlt évek során megszokhatott a közönség, viszont mindenképpen nagyon izgalmas, olyan, amelyet mindenkinek érdemes megtekintenie. A rendező, Puskás Zoltán úgy próbált meg újításokat belevinni a produkcióba, hogy közben igyekezett megtartani a Tanyaszínház szabályrendszerét is, amit szerintem igen sikeresen valósított meg. Nagyon örülök ugyanakkor annak is, hogy a közönség a fiatal kollégák részéről igen sok kiváló alakítást láthat az előadásban, ami mellé magas fokú alázat és teljes odaadás is párosul, és ez mindenképpen nagyon jó, nemcsak a jelenre, hanem a jövőre nézve is – hangsúlyozza Dániel, majd kérdésünkre, mi az, ami tizenkét év után is visszahúzza a Tanyaszínházba, hozzáteszi: – Annak a vágya hajt ide, hogy szórakoztassak. Olyan helyeken is, ahol a rádión, a televízión vagy az interneten kívül nem nagyon van más szórakozási lehetősége az embereknek. Ez a vágy ösztönöz minden évben arra, hogy kijöjjek Kavillóra, és részt vegyek a Tanyaszínház előadásában, és büszke vagyok arra, hogy ez a vágy az elmúlt évek során soha sem hagyott alább!
