Évről évre községről községre figyelemmel kísérhetjük őket, kacagunk a poénjaikon, tapsolunk nekik, és közben sejtjük, micsoda erőfeszítés rejlik emögött a gyakran könnyednek tűnő nyári produkció mögött. Mivel a legtöbbjük nagyon fiatal, zömmel főiskolás – akiket, persze, minden alkalommal néhány tapasztalt társuk is segít –, sorozatunkban rövid portréinterjúkon keresztül igyekszünk bemutatni a szerep mögött a színészt és az embert is.
Nyári Ákos életében a szabadkai Népkör Magyar Művelődési Központ Fabula Rasa Gyermekszínjátszó Grundja volt az a hely, amely lehetőséget teremtett számára arra, hogy megismerkedhessen a színpad világával, és kibontakoztathassa tehetségét. Ezt követően járt a Kálló Béla nevével fémjelzett színitanodába, majd jött a Zsebtársulat, amelynek tagjaként Lőrinc Tímea irányításával olyan nagy sikerű produkciókat készítettek, mint a Föld nélkül vagy a Prométheusz light, amelyekkel nemcsak itthon, hanem Magyarországon is óriási sikereket arattak. Középiskolai tanulmányai befejezése után egy évet kihagyott, hiszen abban az esztendőben nem nyílt magyar nyelvű osztály a Művészeti Akadémia színész szakán, ám ebben az időszakban sem távolodott el a színpadtól, játszott a Szabadkai Gyermekszínház, valamint a szabadkai Népszínház előadásaiban is. A Tanyaszínház produkcióinak elkészítésében immár harmadik alkalommal vett részt, a Pajzán históriákban mutatkozott be először, ezt követően játszott A bor című előadásban, idén pedig a Hangos disznók harapnak című produkcióban láthatja őt a vajdasági közönség.
– Az idei darabban központi szerep jut a Menni vagy maradni? kérdésének, ami azt hiszem, valamennyiünk életében egyre meghatározóbb. Magam is észreveszem minden alkalommal, amikor hazamegyek Szabadkára, hogy már nem ugyanazokkal az emberekkel találkozom, akikkel korábban. Nagyon sok barátom és ismerősöm is kiköltözött külföldre, hogy ott vállaljon munkát, és ott próbáljon meg jobb megélhetést biztosítani önmaga és családja számára. Bennem is felmerül olykor, hogy mi lesz majd akkor, ha befejezem a tanulmányaimat, lesz-e lehetőségem arra, hogy munkába álljak, vagy nekem is másféle megoldást kell találnom arra, hogy érvényesülni tudjak, de egyelőre igyekszem optimistán állni ehhez a kérdéshez – fogalmaz Ákos, akinek a Tanyaszínház rendkívül fontos, hiszen – mint mondja – egyrészt lehetőséget nyújt arra, hogy olyan helyekre is elvigyék a színházat, amelyeknek a lakói egyébként csak nagyon ritkán tudnának színházi élményekhez jutni, másrészt nekik, akadémistáknak is kiváló alkalmat teremt arra, hogy olyan gyakorlatot szerezzenek, amelyhez valószínűleg sehol máshol nem tudnánk hozzájutni.
– A kavillói próbafolyamat során megvalósuló életformát nagyon szeretem, igaz, hogy hosszú távon valószínűleg nem tudnám vállalni, de három-négy hétig, amíg a próbafolyamat tart, nagyon élvezem, nemcsak az előadás készítéséhez kapcsolódó munkákat, hanem azokat is, amelyeknek egyébként semmi közük a színházhoz. Nagyon szeretek például kaszálni, talán nem túlzás azt állítani, hogy ez lett a legújabb hobbim. A turné pedig minden évben csodálatos élményeket tartogat számomra, hiszen nap mint nap új emberekkel találkozhatok, ugyanakkor a régi ismerősöket is örömmel üdvözölhetem, és annak ellenére, hogy szinte minden faluban eltérő a légkör, és más-más hangulatba csöppenünk bele, mindenütt óriási szeretettel fogadnak bennünket, ami igen jó érzéssel tölt el – hangsúlyozza Ákos, aki abban bízik, tanulmányai befejezése után olyan lehetőségek is megnyílnak előtte, amelyek valódi perspektívát jelentenek majd számára.
