Évről évre községről községre figyelemmel kísérhetjük őket, kacagunk a poénjaikon, tapsolunk nekik, és közben sejtjük, micsoda erőfeszítés rejlik emögött a gyakran könnyednek tűnő nyári produkció mögött. Mivel a legtöbbjük nagyon fiatal, zömmel főiskolás – akiket, persze, minden alkalommal néhány tapasztalt társuk is segít –, sorozatunkban rövid portréinterjúkon keresztül igyekszünk bemutatni a szerep mögött a színészt és az embert is.
Ozsvár Róbert eleinte a közlekedés szakterülete felé kezdett kacsingatni, olyannyira, hogy előbb Szabadkán végzett ilyen irányú középiskolai tanulmányokat, majd Újvidékre iratkozott, a Műszaki Tudományok Karára. Mindeközben azonban amatőr színjátszóként is tevékenykedett, Szabadkán a színitanodában, Újvidéken pedig a diákszínpadon játszott rendszeresen, és bár már korábban is megpróbálkozott a Művészeti Akadémia színész szakának felvételijével, közben meggondolta magát, és visszalépett, ugyanis úgy gondolta, amennyiben a későbbiekben is úgy érzi majd, hogy szeretne profi szinten is színészettel foglalkozni, akkor újra megpróbálja. Így is lett. A sikeres felvételi után megkezdhette tanulmányait az akadémián, amivel nagy álma teljesült ugyan, a közlekedéstől azonban ezt követően sem szakadt el teljesen, hiszen szabadidejében ma is szívesen vezet autóbuszt, és – ahogyan fogalmaz – igyekszik civil dolgokkal is foglalkozni annak érdekében, hogy ne váljon kizárólagosan a művészet rabjává.
– Harmadik éve veszek részt a Tanyaszínház előadásának elkészítésében, ami valamiféle kiszabadulást jelent számomra a mindennapok béklyói közül. Ha kijövünk Kavillóra, mindig meg kell teremtenünk magunknak azt a világot, amelyben örömmel tudjuk eltölteni azt a három-négy hetet, amíg a próbafolyamat tart. Mindenkinek megvan a maga dolga, és senki nem teheti meg, hogy elhanyagolja a rá eső feladatokat, mert annak nemcsak ő maga látná kárát, hanem a közösség többi tagja is. Éppen ezért minden pillanatban együtt kell működnünk egymással, és tiszteletben kell tartanunk egymást. Egyebek mellett ez az, amire megtanít bennünket a Tanyaszínház, ami emellett természetesen hatalmas buli is egyben, különös tekintettel a turnéra. Egyszerűen imádom azt, hogy megismerhetem Vajdaságot, amelynek olyan szegleteibe is eljuthatok, amelyekről korábban nemcsak azt nem tudtam, hogy hol vannak, hanem esetenként azt sem, hogy léteznek. Elbűvölő az a szeretet, amellyel fogadnak minket, számunkra is rámutatva arra, mennyire fontos az, amit csinálunk, hiszen azokat az embereket is színházi élményekben részesítjük, akiknek egyébként nem nyílik lehetőségük arra, hogy színházba járjanak, és ezáltal valamilyen módon talán a lelkiviláguk gazdagításához is hozzá tudunk járulni – magyarázza Róbert, akinek az idei előadás különösen fontos, hiszen mindannyiunkat érintő és foglalkoztató kérdéseket taglal.
– Az idei előadás olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyek mindannyiunkat érintenek, beleértve egyebek között a közösségünkben zajló viharokat és a vajdasági ember sajátosságait is, amelyek természetesen számomra is nagyon fontosak, mert azt látom, hogy sajnos nem haladunk előre. Állandóan zsörtölődünk, elégedetlenkedünk, miközben egyre fogyunk, és egyre többen döntenek úgy, hogy máshol próbálnak szerencsét. Úgy érzem ugyanakkor, hogy az emberek többsége nem puszta kalandvágyból megy el innen, hanem sokkal inkább azért, mert itthon semmiféle perspektívát nem lát maga előtt. Nagyon örülnék annak, ha egyszer eljutnánk oda, hogy legalább azoknak ne kelljen elmenniük innen, akik szívesen itthon maradnának – hangsúlyozza Róbert, aki a saját jövőjét illetően azt szeretné, ha az akadémiai tanulmányai befejezése után magától értetődő lenne, hogy az általa választott hivatással fog foglalkozni, illetve, ha magától értetődő lenne maga a színház és a kultúra fontossága is, és nem kellene folyamatosan harcolni azért, hogy színházat tudjanak csinálni. A realitásokat figyelembe véve azonban egyelőre bizonytalannak látja a jövőt, hiszen – ahogyan fogalmaz – a színészek egyre többen vannak, azok viszont, akiknek játszhatnának, egyre kevesebben. Ennek ellenére bizakodó. Azt reméli, hogy kollégáival együtt sokáig lehetőségük lesz majd arra, hogy maradandó élményeket szerezzenek a vajdasági színházkedvelő közönségnek.
