Ünnepélyes keretek között zárult le a közelmúltban a Szegedi Szabadtéri Játékok idei évada, amelynek során a szegedi Dóm téren az egész nyár folyamán kiválóbbnál kiválóbb előadásokat láthattak az érdeklődők, akik szombaton este közkívánatra újra a 2015-ös évad nagy sikerű produkcióját, a Tévedések vígjátékát kísérhették figyelemmel, parádés szereposztásban. Az előadásban mások mellett a Budapesti Operettszínház művésznője, Szinetár Dóra is látható volt, aki idén nyáron három különböző produkcióban szerepelt a szabadtérin. A népszerű színésznő a Tisza-parti településen szerzett tapasztalatairól és a közeljövőre vonatkozó terveiről nyilatkozott lapunknak.
– Nagyon izgalmas évad áll mögöttem a Szegedi Szabadtéri Játékokon, hiszen igen szélsőséges és egymástól nagymértékben különböző karaktereket formálhattam meg. Az Én és a kisöcsém című előadásban klasszikus nadrágszerepem volt, és bár néhány jelenet erejéig törékeny leányzóként is jelen voltam a színpadon, leginkább egy igen karakán fiatalember képében láthatott a közönség, amit mindvégig nagyon élveztem, hiszen annak ellenére, hogy Kelemen Katót is nagyon szerettem, mégis Vadász Frigyes volt az, akinek a szerepében igazán lubickolhattam. Az Ének az esőben című produkcióban egy igazi vinnyogó, már-már elviselhetetlen hangú hölgyet volt szerencsém alakítani, Lina Lamontot, aki éppen a ló másik oldala, hiszen amennyire Vadász Frigyes szerethető figurának tűnhet a nézőtérről, Lina Lamont ugyanannyira tűnhet nehezen szerethető figurának, színészileg viszont éppen ezért nagyon hálás feladatot jelentett számomra karakterének megformálása. A Tévedések vígjátékában ugyanakkor az általam alakított Luciána egy igazi ember, aki tulajdonképpen egy kissé talán semmilyennek nevezhető szereplőként indul, később azonban – ahogyan mondani szoktuk – kijön belőle az állat, hiszen megtalálja őt a szerelem, és kiderül, hogy a külsőségeiben igen egyszerűnek és talán hétköznapinak nevezhető nőnek olyan szélsőséges megnyilvánulásai is vannak, mint adott esetben egy kisfiúnak vagy éppen egy hollywoodi sztárnak – magyarázta lapunknak nyilatkozva Szinetár Dóra, aki elmondta, az elmúlt évek során nagyon sok furcsa karaktert volt szerencséje megformálni a színpadon, érdekes módon azonban elsősorban azok az alakításai váltak emblematikussá, amelyek során – ahogyan fogalmazott – jóságos, barna hajú, ártatlan mosolyú hősnőket formált meg, amivel egyébként saját bevallása szerint semmi baja nincs, csupán az ilyen típusú szerepek kevésbé izgalmasak számára, hiszen nem tagadja, sok kollégájához hasonlóan maga is sokkal jobban szereti a szélsőséges karaktereket.
A Budapesti Operettszínház színésznője azonban nemcsak a színházban keresi az izgalmas, új kihívást jelentő feladatokat, hanem a koncertszínpadokon is, éppen ezért a rövidesen megjelenő új lemezével szeretné lezárni azt a korszakot, amely az elmúlt évtizedek során jellemezte a munkásságát, és a jövőben egy egészen másféle zenei világba szeretné kalauzolni a hallgatóságát.
– A Budapesti Operettszínházban a tervek szerint rövidesen elkezdjük próbálni a Lady Budapest című előadásunkat, aminek a bemutatója október második felében várható. Ez Kocsák Tibor és Miklós Tibor Utazás című művének a feldolgozása lesz, egy klasszikus ’56-os történet, amelyet reményeink szerint nagyon fognak majd szeretni a nézőink. Emellett sokunk örömére úgy tűnik, hogy a Shrek című musical története nem ért véget a Papp László Sportarénában, hanem elindulunk vele az ország minden részére, és december folyamán több előadásunk is lesz az ország különböző nagyvárosaiban, amit valamennyien nagyon várunk, hiszen kivétel nélkül imádjuk ezt a musicalt. Mindeközben azonban egy másik igen fontos dolog is történik majd az életemben, hiszen rövidesen megjelenik a Magneoton Kiadó gondozásában egy olyan válogatáslemezem, amelyen az elmúlt harminc év folyamán leginkább hozzám nőtt musicalekből énekelek majd. Az albumon a legtöbb dal újra hangszerelt változatban lesz hallható, azaz némiképp eltérő módon attól, ahogyan a közönség az elmúlt évek során megszokhatta ezeket a zeneszámokat. Érdekességnek számít majd, hogy néhány előadás esetében nem az a dal került rá a lemezre, amelyet az előadásban énekeltem, hiszen a Rómeó és Júliából például a Dada nótáját fogom énekelni, nemcsak azért, mert Júliának a halálán kívül nincs szólódala, hanem azért is, mert úgy gondoltam, hogy negyvenévesen talán már nem feltétlenül Júlia bőrébe kellene bújnom, hanem talán inkább a dadáéba. Nagyon várom ezt az albumot, hiszen amellett, hogy összefoglalja majd az elmúlt közel három évtizedbeli munkásságomat, nem titkolt célom, hogy valamilyen módon lezárjam vele azt a musicales vonalat, ami az elmúlt évek, évtizedek során jellemezte a munkásságomat – legalábbis a lemezek tekintetében, hiszen a színházban természetesen továbbra is látható leszek majd a különféle musicalekben –, ugyanis a jövőben nagyon szeretnék egy másik irányvonalat képviselő zenei világ felé kanyarodni, hiszen van egy csodálatos zenekarom, amellyel nagyon sokféle tervünk és álmunk van. Az, amit képviselni szeretnénk, nem áll majd távol a színház világától, de az eddiginél talán valamivel felnőttebb muzsikát hallhat majd tőlünk a közönség. Nagyon szeretem például a francia sanzonokat, a különleges filmzenéket, és van néhány olyan mai sláger is, amely igen közel áll a szívemhez, de azt hiszem, elsősorban az akusztikus zene az, ami mindig is a szívem csücske volt, éppen ezért a zenekarbeli kollégáimmal is igyekszünk olyan hangszereléseket kitalálni a dalokhoz, amelyek esetében rendkívül fontos lesz az, hogy az élőzene milyen módon tudja megszólaltatni azokat a dalokat, amelyeket a nézők általában fél-playback formában, vagy szerencsésebb esetben egy harmincöt tagú nagyzenekar előadásában szoktak hallani. Azt hiszem, a legjobb szó arra, hogy mi a különbség aközött, amit eddig énekeltem, és aközött, amit ezután fogok énekelni, hogy az utóbbi felnőttebb: egy kicsivel fájdalmasabb, egy kicsivel érdekesebb és talán egy kicsivel szélsőségesebb is. A szélsőségeket szeretem, éppen ezért mindinkább azokat keresem, nemcsak a színházban, hanem a koncertszínpadon is – hangsúlyozta lapunknak nyilatkozva Szinetár Dóra, a Budapesti Operettszínház színésznője.
