Az Okuláré Projekt független színházi műhelyek, amatőr és hivatásos színjátszó társulatok, civil közösségek összefogásában megvalósuló, város- és országhatárokat átívelő kortárs dráma-felolvasóest sorozat, amelynek keretében a szervezők kéthavonta minden alkalommal három-három személyt kérnek fel arra, hogy egy aktuális, előre megadott témáról írjanak egyfelvonásos drámát. A legutóbbi, sorrendben tizenkettedik forduló témája a karma volt, amiről két vajdasági színművész, Kucsov Borisz és Varga Tamás is írt drámát. A nyolc helyszínen leadott szavazatok alapján Varga Tamás szövege bizonyult a legjobbnak.
– Az Okuláré Projekt egy olyan drámaíróverseny- és drámafelolvasóest sorozat, amelyben a szerzők meghívásos alapon vehetnek részt, mégpedig olyan módon, hogy az előző forduló nyertese mindig meghívást kap a következő fordulóra, amelyre a szervezők további két drámaírót is meghívnak. Így kerültem – Pálffy Zsófi drámaíró és Kucsov Borisz, a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház színésze mellett – én is a résztvevők közé a legutóbbi, sorrendben tizenkettedik fordulóban, amelynek során az elkészült drámákat nyolc helyen olvasták fel, köztük nemcsak magyarországi, hanem erdélyi, csehországi, németországi és norvégiai településeken is. A közönség ezek mindegyikén szavazhatott a felolvasott drámákra, és a végeredmény úgy alakult ki, hogy mindegyik helyszínen a nyertese kapott egy pontot, amelyeket a sorozat végén összesítettek. Végül az én szövegem nyert 5:2:1 arányban, ami nagyon jól esett, ugyanakkor hihetetlenül meg is lepett, hiszen az esélytelenek nyugalmával indultam, mert úgy gondoltam, hogy két ilyen tapasztalt drámaíróval szemben semmi esélyem sincs – magyarázta lapunknak nyilatkozva Varga Tamás színművész, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet megbízott igazgatója, aki már jó ideje ír drámákat.
– Kevesen tudják rólam, hogy a színművészi pályára is egy drámámnak köszönhetően kerültem, ugyanis még amatőr színész koromban megírtam A kalitka című drámát, amit azután meg is rendeztem, és azt követően javasolták többen is azt, hogy iratkozzak a Művészeti Akadémiára, mivel szerintük a színházi világban van a helyem, tehát talán nem túlzás azt állítani, hogy a drámaírásnak köszönhetően lettem színész. Azóta is írok drámákat, tehát ma sem áll tőlem távol ez a műfaj. A mostani szövegemet elsősorban a szerkezete teszi különlegessé, hiszen van benne egy furcsa csavar, de nem szeretném lelőni a poént azzal, hogy elárulom, mi az, inkább fedezze fel mindenki maga, ha lehetősége nyílik rá, hogy elolvassa a drámát, vagy esetleg meghallgassa, megnézze annak valamilyen feldolgozását. A szervezők részéről az volt a követelmény, hogy a drámák felolvasva férjenek bele húsz percbe, és a felolvasás előtt egy hónappal le kellett adnunk az elkészült szövegeket, hogy azután a színészeknek is legyen idejük dolgozni rajtuk. A szegedi helyszínen magam is ott voltam, de mivel a nézők nem tudták, hogy jelen vagyok, inkognitóban végighallgathattam a felolvasásokat követő vitát is, ami nagyon érdekes volt számomra, hiszen kaptam hideget-meleget, ami azért volt fontos, mert az embernek ritkán van lehetősége arra, hogy ennyire közvetlen módon szembesüljön a nézői visszajelzésekkel, amelyek kivétel nélkül igen tanulságosak és éppen ezért rendkívül hasznosak is voltak számomra – mesélte Varga Tamás, aki elmondta, nemcsak a forma állt hozzá közel, hanem a téma.
– Már nagyon régóta foglalkozom spirituális dolgokkal, lehet, hogy ez is közrejátszott abban, hogy meghívtak a szervezők, hiszen Drubina Orsival nagyon régóta ismerjük egymást, és tudja, hogy eléggé otthonosan mozgok ebben a témában, hiszen tizenegy-tizenkét éves korom óta foglalkozom ilyesmivel, éppen ezért a dráma megírásának folyamata, amely lehetőséget adott számomra a témában való elmélyülésre, valódi feltöltődést jelentett számomra. Magára a drámaírásra egy olyan alkotófolyamatként tekintek, amelynek során valami olyasmit érzek, mint például a videóvágás során, amely szintén igencsak magával tud ragadni. Annak idején még az Újvidéki Színházban kezdtem ezzel foglalkozni, és nagyon beleszerettem, mivel olyan személy vagyok, aki azt, amibe belekezd, szeretné a lehető legjobban csinálni, és ennek érdekében megengedi, hogy az a valami teljes egészében magába szippantsa. Olyannyira, hogy közben látom a képeket, hallom a hangokat, hallom a zenét, hallom a hangsúlyokat, érzem az illatokat, tehát egy olyan furcsa világba kerülök, amit ma leginkább talán valamiféle virtuális valósághoz hasonlítható. A videóvágáskor is és a drámaíráskor is úgy érzem, hogy ha megfogok egy szálat, akkor azt végig kell vinnem, mert ha elengedem, mondjuk azért, mert valamit el kell intéznem közben, akkor az azután teljesen elhalványul, éppen ezért amikor belekezdek egy ilyen alkotófolyamatba, akkor egészen addig nem is akarom abbahagyni, amíg nem érzem úgy, hogy eljutottam addig a pontig, amelyig el szerettem volna jutni – magyarázta Varga Tamás, aki elmondta, a következő forduló, amelybe automatikus bejutott, a tervek szerint decemberben lesz, és ezúttal a bizalom lesz a központi téma, amiről – ahogyan fogalmazott – újra az esélytelenek nyugalmával ír majd drámát, hiszen továbbra sem tartja magát drámaírónak, csupán egy olyan színésznek, aki olykor drámát is ír, és ezt igen nagy örömmel teszi.
