A Bölcsészettudományi Kar Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékén tegnap délelőtt tartották meg a Kontaktzóna elnevezésű rendezvénysorozat soron következő eseményét, melynek vendége új kötete apropóján Káich Katalin nyugalmazott dékán, egyetemi tanár volt. A színház és a színjáték dicsérte című könyve 2016-ban a szabadkai Életjel Kiadó gondozásában látott napvilágot, és a Szabadkai Népszínház 1945-től számított negyven évének történetét foglalja össze. Káich Katalin Horváth Márta és Pásztor Kicsi Gergely kérdéseire válaszolva elmondta: 9 éves korától kezdve jár színházba, színész mégsem lett belőle, mert akkoriban erre nem volt lehetőség, viszont kritikusként sem akart tevékenykedni, ugyanis túlságosan tiszteli a színészeket ahhoz, hogy ítéletet mondjon felettük. Hangsúlyozta, színháztörténészként belülről is ismernie kell a színházat, rövid ideig tartó levéltárosi munkája során pedig tudatosodott benne, hogy a hiteles tudományos munkák létrehozásához mindig elsődlegesen a levéltári forrásokra kell támaszkodnia. A hallgatók megismerhették a vajdasági magyar színjátszás főbb művelődéstörténeti vonatkozásait, például azt, hogy a polgárság mentalitása kiolvasható a színjátszás történetéből. Óriási szerencsének tartja, hogy a szabadkai Népszínház magyar társulatának egy-egy korabeli előadásáról gyakran 3-4 kritika is született, így a különféle szubjektív vélemények összességéből végül kikerekedik a valamikori előadás jellege. A beszélgetés végére egyértelművé vált, nem csupán munkáját, hanem szabadidejét is átszövi a színház feltétlen szeretete: gyakran kizárólag egy-egy előadás miatt utazik külföldre, máskor pedig turistaként keresi fel a különleges színházépületeket.
