Január elején az újvidéki Szerb Nemzeti Színházban megkezdődtek a Danilo Kiš 1978-ban megjelent műve alapján készülő Anatómiai lecke című előadás olvasópróbái. Urbán Andrást, a darab rendezőjét kérdeztük az előkészületekről.
– Danilo Kiš egyrészt az az író, akihez a jugoszláv irodalomban a posztmodern irodalmi eszközök megjelenítése köthető, melynek eszközei előtt – mint például a pszeudodokumentum és az átvett idézetek – az akkori környezet értetlenül állt. Az Anatómiai lecke szövegeiben Kiš a Boris Davidović síremléke című művét ért vádakra reagált, melynek előzménye, hogy felismerte a koncentrációs táborok létezését a szovjet rendszerben, ami az akkori kelet-európai viszonyokban tabutéma volt, emiatt pedig erőteljes kételyek alakulnak ki benne. Úgy is indul a rágalomhadjárat a Boris Davidović síremléke körül, hogy a Szovjetunióból jön egy megjegyzés, hogy itt valaki a szovjet államberendezés ellen ír. Ugyanakkor a francia baloldal sem reagál ezekre a problémákra, nem hajlandó szembenézni azzal, hogy a baloldali államberendezések hogyan működnek és mi az alapjuk. Az őt ért támadás tehát nem utolsósorban egy politikailag motivált támadás, de emellett fellelhetők teljesen emberi okok: írói irigység, hozzá nem értés. Ugyanezeket a helyzeteket ismerjük ma is: ezekben az emberi gyarlóság és a politikum által motivált tényezők dominálnak. A közép-európaiság azért érdekes számomra, mert ez olyan identitás, ami sokunk számára nem kérdéses, ugyanakkor egy olyan országban, területen élünk, ahol a lakosság egy része számára ez fel sem merülhet. Ez egy elég skizofrén helyzet, politikai értelemben akár nem is létezik, holott pontosan tudjuk, hogy ennek a kelet-közép-európai identitásnak egy nagyon is saját, pontosan meghatározható kulturális háttere van. Kiš is éppen ebbe a kelet-közép-európai identitásba helyezi el magát, illetve ebből próbál táplálkozni. Az Anatómiai lecke olyan problémakört vet fel, ami alkalmat ad arra, hogy foglalkozzunk az alkotó ember viszonyaival, azzal a társadalompolitikai környezettel, amiben létezik és dolgozik. Megjelennek nála olyan fogalmak, mint a nacionalizmus, az alkotás, a tradíció, amelyek a szó jó értelmében le is tisztázódnak. Ma szintén tanúi vagyunk annak a folyamatnak, amiben egy „kulturális megújhodás” keretein belül ezek a fogalmak különösen, többé-kevésbé pártideológiák mentén értelmeződnek. Az Anatómiai leckével foglalkozni bizonyos értelemben a dolgok terminológiai helyrerakását jelenti, azt, hogy az egyes terminusokat hogyan lehet és kell értelmezni – beszélt Kiš szövegeinek aktualitásáról Urbán András.
– A darab szövege a próbafolyamat során születik meg, melyben Suzana Vuković színésznő ezúttal dramaturgként vesz részt. Tulajdonképpen nem Kiš művének dramatizációjáról van szó, hanem arról, hogy sok esetben olyan problémakörökkel foglalkozunk, amiket ő is fölvet, és ezeket próbáljuk átszűrni magunkon, és alkalmazni a jelen viszonyaira. Az előadásban többször is előfordulnak majd Danilo Kiš szerzői szövegei, született egy song Petőfi Sándor A kutyák dala című verséből is, amit ő fordított. Az Anatómiai leckében olvasható Kis nacionalizmusról szóló híres szövege, amivel több szempontból is foglalkozunk, de ez csak egy szegmense az előadásnak. Tervezek olyan jeleneteket, amelyekben Kiš mint író szólal meg, a darab azonban nem a szerzőnek állít emléket, annak ellenére, hogy alakja kiinduló- és végpontnak is tekinthető – részletezte a rendező.
A produkcióban az újvidéki Szerb Nemzeti Színház színészei játszanak. Dramaturg: Suzana Vuković, zeneszerző: Irena Popović Dragović, koreográfus: Andrea Vulešević, kosztüm: Marina Sremac, díszlettervező: Željko Piškorić. A bemutató február 28-án lesz.
