Crnkovity Gabriella Mészáros Árpáddal Kucsov Borisz nyertes darabjának főszerepében
Az Újvidéki Színházban a hétvégén lezajlott a XVI. Vajdasági Magyar Drámaíró Verseny. Az idén kihúzott cím a Karriernapok a Jégerdőben lett, ami a következő két napban komoly, ám annál izgalmasabb feladat elé állította az írókat, a rendezőket és a színészeket egyaránt.
Balázs Áron színész ezúttal zsűritagként is kipróbálhatta magát.
– Először volt lehetőségem teljes egészében végignézni a drámaíró versenyt, ami nagyon furcsa helyzet volt, viszont nagyon élveztem, mindamellett, hogy ez egy elég hálátlan feladat, amire utólag jön rá az ember. Kézbe kapja a szövegeket, elolvassa őket, megnézi az előadásokat, ismeri a kollégákat, így nehéz eldönteni, hogy ki a legjobb. Nagyra becsülöm, hogy itt születtek nagyon jó darabok, és szívem szerint mindegyiket kitüntetném, de a zsűri keze meg van kötve. Számomra ez most jó élmény. Ilyenkor több dologra kell odafigyelni: egyrészt a cselekményre, arra, hogy a szálak hogyan futnak a drámában, milyen kidolgozottságúak és hogyan zajlanak le a párbeszédek, hová fut ki az egész történet.
Ozsvár Róbert Varga Tamás darabjában játszott, melynek rendezéséét Puskás Zoltánt díjazták.
– Meg vagyok lepődve – ez az első díj életemben. Azon gondolkoztam, hogy vajon mit csinálhattam: hallgattam a rendezőre, megcsináltam azt, amit kért meg valamennyit hozzáadtam, és ennek ez az eredménye. Megörültünk, hogy Puskást kaptuk, a szöveget olvasva is megkönnyebbültünk, mert nem volt túlságosan terebélyes. Puskás rögtön tudta, hogy mit szeretne vele kezdeni, mi is hozzá tudtunk szólni, és a próbát már délután négy körül befejeztük.
Kucsov Borisz Csárdáskirálynő-átirata bizonyult a legjobb szövegnek. A Mezei Kinga által színpadra állított darab női főszerepét Crnkovity Gabriella alakította.
– Nagyon jó volt az idei drámaíró is. Én különben is szeretem a drámaíró versenyeket, mert mindig valami új kihívás, mindig alkalmazkodni kell ehhez az egy naphoz. Csoda dolgokat tud kihozni az emberből. Az egyik kollégával beszélgettünk arról, amikor vége lett az egésznek, hogy mitől is szeretjük mi ezt. Ő azt monda, azért, mert ez az egy nap felturbózza az agyat: kíváncsi önmagára, hogyan tudja egy nap alatt felpörgetni az agyát, amikor huszonnégy órába kell belesűrítenie bizonyos mennyiségű szöveget, instrukciót, érzelmeket. Nekem pedig az a nagyon jó ebben, hogy bátrabb vagyok, ha kapok lehetőséget – a személyiségemből kifolyólag kicsit bátortalan színésznek tartom magam, és nem mindig merek kipróbálni azonnal mindent. Itt rá vagyok kényszerülve erre, mert nincs idő, hogy azon gondolkodjak, mikor tudom magamból ezt kihozni, hanem azonnal reagálni, teljesíteni kell, ösztönszerűen kell bánni a lelkünkkel. Ilyenkor úgy érzem, ezt is meg tudtuk csinálni. Nagyon jó volt az is, hogy Kingával is dolgozhattam. Én mondjuk személy szerint vele még soha nem dolgoztam, és az is nagyon jó, hogy bár csak egy napig, de dolgozhatok olyan emberekkel, akikkel nem, vagy ritkán – beszélt a verseny kihívásairól a színésznő, aki nem csupán az elmúlt évad egyik női közönségdíjasa lett, de a versenyen is kiemelkedő alakítást nyújtott.
