Nagy sikerrel mutatta be Zentán szombat este a Zentai Magyar Kamaraszínház társulata legújabb előadását, Az ember csatáját. A produkciót az előzetesen meghirdetettől eltérően nem a város főterén felállított nagyszínpadon, hanem a Művelődési Ház színpadán láthatta a közönség. A zentai csata eseményeit megelevenítő előadást Gyarmati Kata Krónika és Madách Imre Az ember tragédiája című művének felhasználásával állították színpadra.
Az ember csatája című előadás középpontjában az ember vívódása és küzdelme áll. Az alkotók elmondása szerint éppen ez a momentum volt az, amely összekötötte Gyarmati Kata Krónika és Madách Imre Az ember tragédiája című művét.
– Az elmúlt években egy ötvenszereplős előadást készítettünk, most pedig kilencen játszották az egész történetet, és a Gyarmati Kata által írt Krónika és Madách Imre által írt Az ember tragédiája párhuzamba állításával egy teljesen új történet alakult ki. A zentai csata története és Az ember tragédiájának története nagyon jól összefonódott, hiszen a zentai csata egy pillanat a történelemnek, Madách pedig a múltról, a jelenről és a jövőről írt, amelynek egyik pillanata a zentai csata is. Az ember vívódása és folyamatos küzdelme mindkét szempontból érdekes, akárcsak az az ötvözet, amelyet egy nagyon jó alkotócsapattal tudtunk létrehozni, Puskás Zoltánnal közös rendezésben, Gyenes Ildikó koreográfiáival. Azt hiszem, hogy minden alkotóknak ez az egyik legnagyobb vágya, hogy egy régóta dédelgetett álmot próbáljanak társaival közösen megvalósítani. Ez azonban természetesen egy nagy kihívás is egyben, hiszen egy olyan szöveg színre vitele, amelyet korábban még nem állítottak színpadra, nagyon kockázatos is tud lenni, de úgy érzem, ezzel a fiatal gárdával sikerült megvalósítanunk azt, amit szerettünk volna – fogalmazott Vukosavljev Iván, az előadás rendezője, a Zentai Magyar Kamaraszínház igazgatója, akivel mindebben az előadás szereplői is egyetértettek. – Lucifer, Ádám és Éva karaktere végigvonul az előadáson, egyebek között a zentai csatán is, amelyen kívül a Madách-műből használjuk az egyiptomi, az athéni és az eszkimós színt is. Szerencsére sikerült megtalálni azt a közös hangot, amely össze tudja kötni a két szöveget – hangsúlyozta a Lucifert megszemélyesítő Virág György, majd így folytatta: – Ez a közös hang az említett három szereplő, és éppen ezért volt nekem nehéz dolgom, mivel a három szereplőből én voltam az egyik, akinek az volt a feladata, hogy minél közelebb hozza mindkét művet, illetve a két műnek az összefésülését is a közönséghez.
Az ember csatája című előadásban Ádámot Nešić Máté, Évát pedig László Judit formálta meg, akik számára szintén sok kihívást tartogatott a próbafolyamat, amelyet ennek ellenére mindvégig nagyon élveztek. – A Madách-részekben Éva szerepét kaptam, a többiben pedig, amelyek főleg tömeges jelentek, a tömeg egyik tagja voltam. Egy nagyon békés próbafolyamaton vagyunk túl, ami azt jelenti, hogy híján volt a hadakozásoknak, a vitatkozásoknak és a mérgelődéseknek, és ez nagyon ritka egy színházi ember életében. Nagyon korrekt próbáink voltak, amikor nem ment, akkor nem erőltettük, amikor viszont éreztünk magunkban inspirációt, akkor egészen sokáig dolgoztunk – magyarázta László Judit. – Eleinte mindkét szöveggel küzdöttünk egy picit, ám egy idő után rájöttünk arra, hogy nem is annyira bonyolultak, sőt, teljesen követhetőek és elmondhatóak, és úgy gondolom, hogy végül sikerült annyira magunkévá tenni a szövegeket, hogy a közönség is könnyedén megértse azt, amit közölni szerettünk volna velük. Nagyon érdekesnek találtam ezt az archaikus formát, mert ez külön kihívást jelentett számomra – tette hozzá László Judit, akivel mindebben az Ádámot megformáló Nešić Máté is egyetértett, hiszen – mint mondta – számára is a szöveg, egészen pontosan annak formája okozta a legnagyobb nehézséget. – Az ember tragédiájából Ádám szerepét kaptam, és mivel ez egy verses formájú mű, így számomra a szöveg jelentette a legnagyobb nehézséget. A verses formát megtörni, és természetessé, érthetővé tenni az emberek számára, nekem ez volt a legnagyobb kihívás. Ezenkívül mindig nagy feladatot jelent az is, hogy színészileg hogyan töltsük meg a szöveget tartalommal, amin ezúttal is rengeteget dolgoztunk, de úgy érzem, végül sikerült – magyarázta Nešić Máté, hozzátéve, maga is nagyon élvezte a próbafolyamatot, valamint azt is, hogy részese lehetett a különleges produkciónak, akárcsak az előadás szövegének társszerzője, Gyarmati Kata is, aki zentaiként maga is fontosnak tartja, hogy a zentai csata eseményei a zentai csata napján valamilyen formában évről évre színpadra kerüljenek.
– A két szövegnek az ötvözése alapvetően meglepő, mivel a kisvárosban zajló, ám monumentális csatáról szóló szövegnek és a Madáchnak egy egész univerzumnyi témát felölelő szövegének ötvözése nyilvánvalóan felveti azt a kérdést, hogy a mi kis zentai csatánk, ami számunkra ugyan jelentős, és Európa számára is nagy horderejű csata volt, hogyan tud beilleszkedni abba a hatalmas vízióba, amelyet Madách Imre megalkotott. Azt gondolom azonban, hogy maga az ötvözés bármennyire is képtelennek tűnhet, helytálló, és a kettőnek az összegyúrása a munkafolyamat során végül is összeállt egy egységes egésszé – fogalmazott Gyarmati Kata, majd hozzátette: – Nagyon fontosnak tartom azt, hogy erről a témáról Zenta város lakossága minél többet megtudjon, és nagyon dicséretesnek tartom azt a törekvést, hogy ez a téma a zentai csata napján valamilyen formában évről évre színre kerüljön, éppen ezért remélem, hogy ez az akció a továbbiakban is majd folytatódni fog.
A Zentai Magyar Kamaraszínház Az ember csatája című előadásának létrejöttét a Tartományi Művelődési és Tájékoztatási Titkárság, a Magyar Nemzeti Tanács és Zenta község önkormányzata támogatta.
