„1748-ban összefogtak a németek, a szerbek, a magyarok, a zsidók, az örmények, meg a többi itt élő nemzetség, összekaparták megspórolt pénzüket, bankkölcsönt vettek fel és a tömérdek bankóval Bécsbe utaztak, hogy Mária Terézia császárnőtől megvásárolják a szabad királyi város címet. A császárnő megkérdezte mi a neve a városuknak, mire az alapító atyák töredelmesen bevallották, hogy nincs neve. Felkérték őfelségét, legyen városuk keresztanyja. A császárnő elővette arany pennáját és gyöngybetűkkel írta a latin nyelvű alapító okiratra: legyen a neve Neoplanta, és minden nép nevezze saját nyelvén. Éljenek békében, szeressék egymást, ez a sok nemzetiségű város legyen példája a különböző nációk békés egymásmellet élésének. Eltel több, mint 250 év Neoplanta – azaz Újvidék – népei azóta folyamatosan gyilkolják egymást” – így kezdődik Végel László Neoplanta, az ígéret Földje című regénye. Ezek a mondatok a kezdőmondatai az Újvidéki Színház Neoplanta című előadásának is, amelyet Végel László regénye nyomán Urbán András rendezett. Az előadást hétfőn mutatták be a fővárosi közönségnek a Terazije Színházban, a 48. BITEF, azaz a Belgrádi Nemzetközi Színházi Fesztivál keretében.
A kisebb létszámú közönséget befogadó előadásra sokan voltak kíváncsiak. És bár az előadás néhol provokatív, de nem túlzó, a közönség jól fogadta a nacionalizmust élesen bíráló produkciót, amely bár Újvidék elmúlt több mint 200 éves történelmén vezet végig bennünket, túllép a város történelmén, és görbetükröt tart az évek során éppen aktuális hatalom, ideológia elé. Kiemeli, mi vezetett oda, hogy ma az itt élő kisebbségek miért nem érzik magukat a többségi nemzethez képest egyenrangúnak. Továbbá felteszi a kérdést, kitől és mitől fél a többségi, illetve kitől és mitől félnek a kisebbségi nemzetek.
– Kiváló előadás! És bár nem vagyok újvidéki, azt gondolom, reálisan mutatja be az ott uralkodó helyzetet – véleményezte a látottakat Dragana, az egyik néző. Egy másiknak csak annyi volt a megjegyzése: „Epikus”. Egy harmadik férfi pedig, aki Újvidékről származik, csak annyit mondott: „Én ez az előadás előtt még nem láttam egy olyat sem, amely ilyen konkrétan mutatná be Újvidéket.”
Azt, hogy mire számít a BITEF-en, illetve mik a jövőbeli tervei az Újvidéki Színháznak a Neoplanta előadással, Venczel Valentintól, az Újvidéki Színház igazgatójától tudtuk meg.
– Az Újvidéki Színház nem először játszik Belgrádban, de nem mondhatnám, hogy állandó vendége lennénk a belgrádi közönségnek. Az elmúlt évadban azonban tettünk néhány erőfeszítést arra vonatkozólag, hogy a belgrádi rendszeres jelenlétünket biztosítsuk. A Jugoszláv Dráma Színházzal kötött megállapodás alapján rendszeres előadáscserére kerülhet majd sor – részletezte a terveket Venczel Valentin. A Neoplanta az idei Sterija Játékok győztes előadása, az Opera Ultima című előadásért pedig az Újvidéki Színház megkapta a legjobb előadásért járó díjat az idei Pécsi Országos Színházi Találkozón. A BITEF-en való részvételük kapcsán az igazgató hozzátette: – Én az a színházi ember vagyok, aki színészként és most igazgatóként sem az elismerésekre, sem a díjakra nem gondolok, hanem elsősorban arra a munkafolyamatra, amely a színház üzenetét, mondanivalóját próbálja megfogalmazni a közönség számára. Vagyis nem díjakat és elismeréseket célozunk meg, hanem elsősorban a saját őszinteségünket és a közönségüket, amely alkotó része egy-egy előadásunknak. Mint ahogy a ma esti közönségünk is teljes mértékben része volt a Neoplantának.
Az igazgató elmondta, hogy a Neoplanta előadást október közepén bemutatják majd Podgoricán, november elején pedig Mariborban, decemberben Zágrábban játsszák majd, december elején pedig a budapesti Thália Színházban is bemutatják.
