Mennyire ismerem az embereket? Mennyire ismerem az osztálytársaimat és a barátaimat? Mennyire ismerem a tanáraimat? Mennyire ismernek a tanáraim engem? Mit tennék, ha tanár lennék? Mit tennék, ha szülő lennék? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keres válaszokat a Kakukktojás – Önismereti gyakorlat egy (iskolai) órában című tantermi produkció, amelyet a NOVEM Színházi Szervezet és a Zentai Magyar Kamaraszínház közösen, a Magyar Nemzeti Tanács támogatásával hozott létre.
A Kakukktojás – Önismereti gyakorlat egy (iskolai) órában című produkció nem tantermi színház, hangsúlyozzák az alkotók, mert a produkció közben megszűnik az ún. negyedik fal, azaz nincs határ a játszók és a nézők között. A nézők ugyanúgy részesei a játéknak, mint maguk a játszók, azaz a színészek, akik ebben az esetben csupán irányokat mutatnak. Olyan irányokat, amelyek elvezethetik a diákokat a lehetséges megoldások felé. A produkció során ugyanis olyan problémákat dolgoznak fel, amelyek a legaktuálisabbaknak tekinthetők a középiskolás fiatalok körében.
– A produkció ötlete úgy született meg, hogy láttunk hasonló előadásokat, és úgy gondoltuk, hogy nálunk is óriási szükség lenne valami hasonlóra. Ez nem egy klasszikus értelemben vett előadás, hanem inkább egy interaktív játékgyakorlat, amelynek az a lényege, hogy a diákok maguk is elmondják a véleményüket bizonyos helyzetekről, ugyanis az a célunk, hogy kicsaljuk belőlük a véleményüket, vagy esetleg önálló gondolatokat ébresszünk bennük bizonyos kérdések kapcsán – fogalmazott Nešić Máté, a Zentai Magyar Kamaraszínház színésze, akinek kolléganője, Nagyabonyi Emese is a produkció újszerűségét hangsúlyozta. – Ez valóban nem egy szokványos színházi előadás, nem az a lényege, hogy bemegyünk az osztályokba, és eljátszunk valamit, a gyerekek pedig vagy reagálnak rá, vagy nem, hanem az, hogy megelevenítünk néhány szituációt, és azután azokat a szituációkat közösen elemezzük a diákokkal, tehát maga a kommunikáció a lényeg, és éppen ezért rájuk is szükségünk van ahhoz, hogy szépen le tudjon folyni ez az előadás – magyarázta. – Persze, ha nagyon nem szeretnének velünk kommunikálni, akkor természetesen anélkül is meg tudnánk csinálni az előadást, de egyáltalán nem ez a célunk, hanem sokkal inkább az, hogy ne mi mondjuk ki a megoldásokat, hanem mi csupán kérdéseket tegyünk fel nekik, és ők legyenek azok, akik kimondják egy-egy vita vagy egy-egy téma tanulságait. Olyan konfliktusokat próbálunk előtérbe helyezni, amelyek hozzájuk közel álló kérdéseket dolgoznak fel. Fontos téma például az agresszió, amelynek kapcsán arra keressük a választ, hogy ha egy új diák érkezik az osztályba, akkor hogyan viszonyuljunk hozzá, illetve hogyan kell, vagy hogyan nem kell viselkednünk vele, ha kiderül, hogy problémás diákról van szó. Olyan témákra is kitérünk, hogy egy diák miként képzeli el az ideális tanárt, a diákok szerint milyeneknek kellene lenniük a tanároknak, és ehhez képest milyenek a valóságban, de emellett természetesen sok egyéb témát is érintünk. Nyitottak vagyunk ugyanakkor arra is, hogy teljesen új dolgokat hozzanak fel, olyanokat, amelyek foglalkoztatják őket, amelyekre esetleg mi nem is gondoltunk. Éppen ezért az is megtörténhet, hogy valami olyasmiről kezdünk el beszélgetni velük, ami korábban még sosem merült fel ezen produkciók során – tette hozzá Nagybonyi Emese.
Az alkotóknak mindemellett az is fontos célkitűzése, hogy ezáltal a produkció által megpróbálják közelebb hozni a fiatalokhoz a színházat, illetve megkíséreljék közvetlenebbé tenni a fiataloknak a színházhoz, illetve a színészekhez való viszonyulását is. – Fontosnak tartjuk, hogy olyan módon szólaltassuk meg a diákokat, hogy az ne legyen nekik kellemetlen, ugyanis a színházakban azt tapasztaljuk, hogy ha interaktív előadásokról van szó, akkor a közönség soraiban helyet foglalók túlnyomó többsége számára egy picit mindig kellemetlen megszólalni. Ezt szeretnénk valamilyen módon kiküszöbölni, és azt hiszem, hogy a középiskolások közege nagyon jó közeg erre, ugyanis az ő esetükben még lehet változtatni a színházhoz, illetve színészekhez való viszonyulásukon. Ez is fontos célja a projektumunknak, amellett, hogy tanulságos történetet próbálunk felvázolni a diákok számára – fejtette ki Virág György, a Zentai Magyar Kamaraszínház színésze.
A produkció szereplői elmondták, az eddigi visszajelzések rendkívül pozitívak, hiszen – ahogyan fogalmaztak – mindenütt azt tapasztalják, hogy a diákok nagyon élvezik azt, hogy kíváncsiak a véleményükre, majd hozzátették, a diákok mellett a tanároktól is igen pozitív visszajelzések érkeznek hozzájuk, akik gyakran maguk is meglepődnek azon, hogy a diákjaik mennyire kommunikatívak és mennyire éretten gondolkodnak bizonyos kérdések kapcsán.
A Zentai Magyar Kamaraszínház színészei, Dévai Zoltán, László Judit, Lőrinc Tímea, Nagyabonyi Emese, Nešić Máté, Papp Arnold, Rutonić Róbert és Virág György két csoportba rendeződve járják Vajdaság középiskoláit a Vukosavljev Iván által rendezett Kakukktojás – Önismereti gyakorlat egy (iskolai) órában című produkcióval. Az összesen hetvennyolc előadást felölelő program a NOVEM Színházi Szervezet és a Zentai Magyar Kamaraszínház együttműködése révén, a Magyar Nemzeti Tanács támogatásának köszönhetően valósul meg.
