Nagy sikerrel mutatta be pénteken este a zentai Művelődési Házban a több szempontból is rendhagyónak tekinthető Huszonnégy órás vallomások – Pszichoterápia mindenkinek című előadását a Zentai Magyar Kamaraszínház társulata, amelynek tagjai Valerio Albisetti Hogyan legyünk boldogok? című könyve alapján, Puskás Zoltán, az Újvidéki Színház színész-rendezője irányításával állították színpadra legújabb produkciójukat.
A színház nézőtere színpaddá, a színpadja pedig nézőtérré alakul a Zentai Magyar Kamaraszínház Huszonnégy órás vallomások – Pszichoterápia mindenkinek című előadásában, amely Valerio Albisetti Hogyan legyünk boldogok? című könyve alapján született meg, amelynek részletei mellett azonban a szereplők, Dévai Zoltán, Lőrinc Tímea, Nagyabonyi Emese, Nešić Máté, Papp Arnold, Rutonić Róbert és Virág György saját kezűleg papírra vetett önvallomásai is fontos szerepet kapnak a produkcióban.
– Nem szokványos előadás született, hanem egy olyan produkció, amely egyfajta pszichoterápiának nevezhető mind a színészek, mind a közönség számára. A próbafolyamat során nagyon sokféle önismereti gyakorlaton vettünk részt, amelyek során egyebek mellett azokra a kérdésekre is meg kellett próbálnunk választ adni, amelyeket egy pszichoterápiai kezelésen tesznek fel a pácienseknek. Ha az ember őszintén válaszol ezekre a kérdésekre, akkor esetenként rá kell döbbennie arra, hogy az a kép, amelyet önmagáról kialakított, nem teljesen egyezik meg a valósággal. Ennek a folyamatnak a megélése azonban egyáltalán nem könnyű, éppen ezért nagyon izgalmas kihívást jelentett számunkra – magyarázta Rutonić Róbert, hozzátéve, az előadás bemutatóját zökkenőmentes és gördülékeny próbafolyamat előzte meg, amelynek során kiválóan tudtak építkezni nemcsak önmagukból, hanem egymásból is. Mindezt Lőrinc Tímea is megerősítette, aki szerint a produkció fontos sajátossága egyebek mellett az is, hogy a színészek nem szerepek mögé bújva, hanem saját valójukban jelennek meg benne. – Itt nem színjátszásról van szó, hanem arról, hogy kiállunk egy mikrofon elé, és elmondjuk a problémáinkat, azt, hogy hogyan viszonyulunk önmagunkhoz és másokhoz, azt, hogy mit gondolunk a világról, valamint azt is, hogy elképzelésünk szerint hogyan tudnánk javítani mindezen. Ez bizonyos szempontból nagyon nehéz feladat, hiszen egyrészt teljes lelki lemeztelenedést igényel részünkről, másrészt nagyon nehéz megtalálni annak arányát, hogy mindaz, amit mondunk, ne betanult szövegként hangozzon, hanem valódi önvallomásként – hangsúlyozta Lőrinc Tímea, hozzátéve, mindez valamennyiük számára igen nagy kihívást jelentett, amellyel azonban a próbafolyamat során mindannyian sikeresen meg tudtak birkózni.
– Számomra az volt a legnagyobb kihívás, hogy a nyilvánosság előtt ki tudjam mondani azokat a dolgokat, amelyeket még magamnak is nehezen vallok be. Ahhoz ugyanis, hogy az ember erre felkészültnek érezze magát, először önmagával kell szembenéznie és kibékülnie. Ezt követően attól is el kell vonatkoztatnia, hogy miként fognak reagálni, mit fognak mondani mások. Be kell vallanom, nekem is voltak problémáim önmagammal, de ezeket a próbafolyamat végére szerencsére sikerült leküzdenem, és most már ki merek állni, hogy elmondjam magamról azokat a dolgokat, amelyek az előadásban elhangzanak, és ez nagyon érdekes mérföldkövet jelent az életemben – fogalmazott Papp Arnold, akivel mindebben Nagyabonyi Emese is egyetértett. – Nagyon szeretem azt a színházat, amely a színészekből indul ki, nagyon szeretem, amikor nem előre megírt szöveget folyatok át magamon, hanem a saját gondolataimmal, a saját lényemmel állhatok ki a színpadra. Ezt a módszert azonban nagyon nehéznek is tartom egyben, hiszen teljesen őszinte megnyilvánulásokat, már-már kinyilatkoztatásokat igényel a színészek részéről, éppen ezért az előadásban mindannyian megosztunk olyan személyes információkat is a közönséggel, amelyeket korábban kizárólag a hozzánk legközelebb állók tudtak rólunk, ennek az előadásnak ugyanis csakis így van értelme, ha felszíneskedni próbálnánk, akkor mindaz, amit el szeretnénk érni, értelmét vesztené – szögezte le Nagyabonyi Emese. Hozzátette, az előadás próbafolyamata valamennyiük számára kiváló önismereti tréningnek bizonyult, és reményeik szerint a közönség tagjai számára is annak bizonyul majd.
Az alkotók legfőbb célkitűzése ugyanis az volt, hogy a nézők számára is megkíséreljenek rámutatni a mindennapjainkra ránehezedő problémák súlyára, valamint arra is, hogy ezen problémák megoldásához sok esetben változásokra és változtatásokra van szükség, éppen ezért abban bíznak, hogy az előadás kiváló lehetőséget kínál majd arra, hogy a nézők a saját életükben is átértékelhessenek bizonyos dolgokat, és maguk is a változás útjára léphessenek.
