Provokatív és elgondolkodtató, talán ez a két szó jellemzi a leginkább az Adai Színtársulat legújabb előadását, amelyet a csoport tagjai Puskás Zoltán, az Újvidéki Színház színész-rendezője irányításával állították színpadra, akinek célja a szembesítés és a gondolatébresztés volt, ezért tartotta fontosnak, hogy a fiatalok életét és mindennapjait a maga nyerseségében próbálják meg bemutatni, azaz ne olyanként láttatva, amilyennek a felnőttek látják, vagy látni szeretnék, hanem olyanként, amilyenként maguk a fiatalok látják és megélik azt.
Igen összetett próbafolyamat előzte meg az Adai Színtársulat hétvégén bemutatott Ilyenek vagyunk mi… című előadását, hiszen annak mind a szövegét, mind a jeleneteit – Puskás Zoltán irányításával – jórészt maguk a fiatalok alkották meg és dolgozták ki, mégpedig olyan módon, hogy azok ne egy-egy konkrét személyre vonatkoztatható szituációkként, hanem általánosan a fiatalokra vonatkoztatható jelenségekként megfogalmazva kerüljenek a színpadra.
Az előadás szereplői, Csuvik Viktor, Mészáros Zita, Miklós Ágnes, Pozsgai Zsófia és Virág Péter a bemutatót követően hangsúlyozták, tisztában voltak vele, hogy lesznek, akiknek mindez nem nyeri majd el a tetszését, hiszen még ma is sokkal kényelmesebb álprüdériával viseltetni a bennünket körülvevő világ irányába, és megkísérelni kivonni magunkat az abban zajló folyamatok alól, esetleg egyszerűen homokba dugni a fejünket, és úgy tenni, mintha azok a problémák, amelyek körülvesznek bennünket, nem is léteznének, éppen ezért óriási örömükre szolgált, hogy a bemutató közönségének túlnyomó többsége felismerte az előadásban mindazokat a gondolatokat, amelyeket közölni szerettek volna vele, hiszen mindez azt bizonyította számukra, hogy nem volt hiábavaló az a munka, amelyet az elmúlt hetek során elvégeztek annak érdekében, hogy olyan produkciót készítsenek, amely túlmutat az amatőr színjátszás pusztán szórakoztatni kívánó jellegén, és ennél jóval komolyabb célok megvalósítását is felvállalja. A fiatalok saját bevallásuk szerint mindvégig nagyon élvezték a próbafolyamatot, hiszen annak köszönhetően, hogy a rendező olyan dolgokat is ki tudott hozni belőlük, amelyekről talán még maguk sem merték remélni, hogy bennük vannak, mind szakmailag, mind emberileg nagyon sokat fejlődtek, amit – mint mondták – a közönség visszajelzései is igazoltak.
Az előadás gondolatisága mellett annak látványvilága is igen magával ragadó, hiszen az egyes jelenetek az ökölvívó-mérkőzésekről ismert ringhez hasonló térben játszódnak, a színészek pedig maguk is küzdősportolókként jelennek meg, ezzel is kifejezve azt az olykor valós, olykor szimbolikus küzdelmet, amelyet a mindennapjaik során a legkülönfélébb helyzetekben meg kell vívniuk az egyéni boldogulásuk és az emberi kapcsolataik sikeressége érdekében, még akkor is, ha ezt a sikerességet a maguk felszínes módján is próbálják meg értelmezni és elérni, és ha ezen a hozzáálláson változtatni sem áll igazán módjukban, hiszen – ahogyan az előadás végén ki is mondják – nem tudnak fejlődni, mert nincs kitől, nincs honnan és legfőképp nincs miért fejlődni, magyarázatként pedig hozzáteszik: „Ilyenek vagyunk mi, mert körülöttünk mindenki csak érdekből szeret, érdekből barátkozik, érdekből létezik. Ilyenek vagyunk mi, egy elveszett társadalom, mert elveszett országban élünk. Ilyenek vagyunk mi, mert körülöttünk mindenki csak hallgat, fél, félti a pozícióját, fél kiállni magáért, a létjogosultságáért. Ilyenek vagyunk, mert ilyenek lettünk!”
Az Adai Színtársulat tagjai elmondták, legújabb előadásukat szeretnék majd minél több helyen bemutatni annak érdekében, hogy minél többen szembesülhessenek azokkal a gondolatokkal, amelyeket a produkció által közölni szerettek volna. Az Ilyenek vagyunk mi… című előadás létrejöttét Ada község önkormányzata, a Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi – Nemzeti Közösségi Titkárság, a Szarvas Gábor Könyvtár, a Jusoft Kft., valamint a TM-People International Kft. támogatta.
