Szerdán 19.30-kor tekinthetik meg a szabadkai Kosztolányi Dezső Színházban a rijekai származású, színészi tanulmányait azonban Újvidéken végző Dubravka Tintor monodrámáját, amelyet Tatjana Gromača Crnac (Néger) című regénye alapján készített alkotótársaival, az előadás koncepciójából oroszlánrészt vállaló Varga Henivel, a szöveget színpadra adaptáló dramaturggal, Danijela Macurával és a fénydesignért felelős Nikola Marinkovval.
Hétfőn délelőtt sajtótájékoztató keretében meséltek a próbafolyamatról, az előadásról, a munkakapcsolat kialakulásáról. Akik követik a Kosztolányi színház munkáját, azoknak már ismerős lehet a mozgásszínházi alkotó, Varga Heni munkássága, aki elmondta, hogy ezúttal élőben, készülő előadás közben foglalkozhatott azokkal az elemekkel, élethelyzetekkel, érzelmekkel, amelyekkel nagyrészt a mozgásra építő workshopjain találkozni. A fiatal színésznővel végzett munkafolyamat kapcsán a következő reflexiókat adta közre: „Ez az előadás egyfajta vallomás is. Úgy dolgoztunk, hogy minél inkább eljussunk a személyhez, az egyénhez, az individuumhoz, a mozgás is személyes, egyedülálló, autentikus, ami által rájövünk, hogy csak egyek vagyunk a többi közül, hús-vér emberek vagyunk.”
A mestertanulmányait idén befejező, első igazi profi bemutatójára készülő Tintor úgy fogalmazott, hogy a Crnac egy olyan regény, amely egy vegyes házasságban élő nő felnövéséről, gyermekkoráról, a háborús helyzetbe csöppenéséről és a harcok utáni életéről szól. Az igazi téma azonban a polgárháború, amely az egykori Jugoszlávia tagországai között dúlt, az utózöngék kapcsán pedig személyes tapasztalatai vannak, mivel Rijekában született és Újvidéken tanult, így mindkét országban hallott véleményeket. Ráadásul szülővárosa, Rijeka is multinacionális terület, amelyben gyakran merülnek fel ezek a témák, ez személyes alapot is kölcsönzött a munkának – Szabadka az ilyen téren is tapasztalható hasonlóság miatt is remek helyszín egy ilyen premierhez. „Különösen kellemes érzés, hogy éppen egy magyar színházban mutatjuk be az előadást, mert valamilyen módon ez a téma túllép a horvát–szerb kérdésen, és univerzálisan tud foglalkozni azzal a tétellel, hogy mit is jelent nemzeti kisebbségként élni valahol, vagy hogy egy-egy ilyen közösséghez tartozva miért ér bennünket újra meg újra diszkrimináció.”
Az előadás egyébként nem kizárólag a címadó regény alapján készült, sokkal inkább általa ihletve éli újra életének különböző szakaszait a színésznő, hogy a megélt emlékek sorát követően szimbiózisban éljen a regény főhősével.
Az előadás megtekintése ingyenes, azt egyelőre nem tudni, hogy a társulat repertoárján lesz-e januártól.
