A tavaly év végén alakult, szabadkai székhelyű Szab-way Színházi Szervezet első projektjét, a Gaudeamus Igitur című színházi előadást vitte színre múlt héten, a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar, az ún. Sárgaház dísztermében. A Szab-way célkitűzései között szerepel az alkotói szabadság, a művészi függetlenség megőrzése, a régió művészi értékeinek felmutatása, gondolatok, vélemények tiszta és nyílt kifejezése, és éppen ez a hozzáállás érezhető korunk iskolai rendszerét és annak főszereplőit górcső alá vevő produkciójukban, amiben mindenki megtalálhatja a kedvenc karakterét, mindenki azonosulhat valamely szereplővel, miközben rengeteg vidámabbnál vidámabb szituáción keresztül szembesülhet az égető problémákkal, az elavult, maradi tanítással és a szinte nem létező neveléssel.
Az előadást felvezető alapgondolatokban, Szentgyörgyi Albertnek az Országos Testnevelési Tanács 1930-as kongresszusa nyitóbeszédében elhangzik, hogy „az iskolában a gyermeki lélek minden erénye, a pajkosság, a vidámság, az elevenség bűn. A gyermeki lélek tudásra való szomját magolással és fenyegetéssel, élettelen tanítással elégítik ki. És mikor 12 év után ilyen előkészítéssel a serdülő ifjút hozzánk küldik az egyetemre, mi az után tanítjuk, tanítjuk és tanítjuk őket. És amikor az után további 5 év alatt végleg megfosztottuk őket a szabad cselekvés és gondolkodás minden képességétől, akkor hirtelenül kilökjük őket az életbe, és még a végén azon csodálkozunk, hogy ott nem tudnak a saját lábukon megállni, és hogy ez a szegény ország nem tud a maga nyomorúságából kivergődni.” Ezzel a felütéssel kezdődik a produkció, az alkotók ugyanis úgy vélik, hogy 84 évvel később, napjainkban is ugyanezek a hibák fertőzik oktatási rendszerünket, továbbrontva a helyzetet a cybervilág minden lehetséges elferdültségével és abszurditásával. Ezt továbbgondolva úgy fogalmaznak, hogy a gyermek nevelve oktatása és oktatva nevelése négy alappilléren, a szülőn, a tanáron, a rendszeren, és magán a gyermeken nyugszik, amelyek közül mindegyikkel baj van. „Pofont mind a négynek, mielőtt még késő lenne!” – olvasható a programfüzetben.
A Pálfi Ervin, Szőke Attila és Mezei Zoltán által, Brestyánszki B. Rozália közreműködésével írt szöveg remek helyet talált a közönség elé tárásra, elvégre oktatási rendszerünk problémáiról hol lehetne a legildomosabb szólani, ha nem egy oktatási intézményben, jelesül a vajdasági magyarság tanítói utánpótlását biztosítani hivatott tanítóképzőben. Az előadást Mezei rendezte, Pálfi és Szőke voltak a munkatársai, és igencsak simára csiszolt, gördülékeny, a valóságtól csak túlzásokban, egyes szituációk látványosabbá tételében, „kihangosításában” elrugaszkodott ősbemutatót láthatott a közönség, amely annak ellenére vázolja fel oktatásunk-nevelésünk minden rákfenéjét, hogy mindeközben rendkívül szórakoztató, énekes, táncos, vicces, legtöbbször tényleg életszagú.
A szereplők folyamatosan újabb és újabb alakot, személyiséget öltenek, Baráth Attila, Czumbil Orsolya, G. Erdélyi Hermina, Hajdú Tamás, Kalmár Zsuzsa, Kucsov Borisz, Pálfi Ervin, Pámer Csilla, Szilágyi Nándor, Szőke Attila és Vicei Natália egyaránt látható diákként, tanárként, de akár szülői vagy minisztériumi alkalmazotti szerepkörben is, az átmeneteket az iskolai csengő biztosítja, a szereplők ilyenkor elhagyják az osztálytermet, a tanárit vagy a dísztermet, és már egy másik élethelyzetbe térnek vissza a következő ajtónyitással. A kiválóan egymásra épülő jelenetekből szembesülünk mindazzal, ami már bennünk is megfogalmazódott, de nem ennyire tömören, nem ennyire összefoglaltan, sokkal inkább csapongva, a kérdéskör egy-egy szegmense kapcsán. A kép összeáll, ránk zúdul a valóság, ami sokszor vidámnak tűnik, de igazából siralmas. A Gaudeamus Igitur úgy viccel, hogy nem viccel, görbe tükröt tart az oktatási rendszer résztvevői elé. Nevetünk, jót szórakozunk, mindeközben az igazságtól megkínzottan feszengünk a székünkön.
Szab-way Színházi Szervezet, Pálfi–Szőke–Mezei: Gaudeamus Igitur.
Szerzők: Pálfi Ervin, Szőke Attila, Mezei Zoltán. A szerzők munkatársa: Brestyánszki B. Rozália. Szereplők: Baráth Attila, Czumbil Orsolya, G. Erdélyi Hermina, Hajdú Tamás, Kalmár Zsuzsa, Kucsov Borisz, Pálfi Ervin, Pámer Csilla, Szilágyi Nándor, Szőke Attila, Vicei Natália. Kosztüm: Pesitz Mónika, Kálmán Eszter. Zeneszerző: ifj. Kucsera Géza. Koreográfia: Szőke Attila. A hangfelvételen közreműködött: Máté Gábor. Történelmi szövegbetét: ifj. dr. Korhecz Tamás. Finn fordítás: Borsos Viola. Plakát: Baráth Attila. Súgó/ügyelő: Bíró Tímea. Rendező munkatársai: Pálfi Ervin, Szőke Attila.
Rendező: Mezei Zoltán.
