Két évtizede alapította a nagybecskereki Žarko Zrenjanin Városi Könyvtár és a tartományi kormány a Todor Manojlović-díjat, amellyel a modern művészi szenzibilitást díjazzák. Az idén első ízben nem egyénnek, hanem egy rendezvénynek a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház által szervezett Desiré fesztiválnak ítélték oda a rangos elismerést. Az ünnepélyes díjátadó Nagybecskereken lesz.
n Ez a fesztivál Szabadkát egy központtá teszi, hisz északról, keletről, délről, nyugatról is érkeznek produkciók a Desirére. A Todor Manojlović-díj tükrében hogyan látja ezt a fókusz, találkozási pont szerepet? – tettük fel a kérdést Urbán Andrásnak, a Kosztolányi színház igazgatójának.
– Mi a Kosztolányi Dezső Színházban nagyon örülünk a Todor Manojlović-díjnak. Ez az első hivatalos díja a Desiré Central Stationnek, amelyet sokszor Desiré Decentral Stationnek is nevezünk, és épp azt kívánja jelezni, jó az, ha a kultúra is decentralizálódat és decentralizálódik, és nem feltétlenül csak a fővárosban jöhetnek létre jelentős dolgok. Annál is inkább, mert mi nem egy protokoll fesztivált csinálunk, hanem az a lényeg, hogy létrejöjjön egy szellemiség és egy olyan művészeti platform, amely jelent valamit a kortárs művészeti palettán. Felemelő, jó érzés, hogy a Todor Manojlović-díjat odaítélő bizottság ezt felismerte, illetve díjazta a fesztivál minőségét – hallottuk Urbán Andrástól. Mint kifejtette, Szabadkán élve azt tapasztalja, hogy nehezek a körülmények, a kommunikáció, és a városra – tagadhatatlanul – rátelepedik egy kisvárosi mentalitás. Érezhetőek az összeütközések is kulturális téren, valamint az, hogy Szabadkán épp a polgári modell, -gondolkodás és -hovatartozás veszett el.
– Arról nem is szólva, hogy olyan országban élünk, ahonnan a kisebb helyekről mennek el az emberek, és Szabadka sem mondható egy nagy pénzügyi vagy kereskedelmi központnak, ahova jönnének az emberek, hanem itt is azt érezzük, hogy elmennek. Kulturális téren azonban ennek ellenére Szabadka jól teljesít, egy olyan jó hely, amely megérdemli, hogy legyen egy színházi fesztiválja, és nyilván nekünk, akik csinálják, meg kell küzdenünk azokkal a körülményekkel, amelyekben dolgozunk és létezünk, nem utolsósorban azzal a szellemiséggel is, amely körülvesz bennünket.
n Nagyon jó befogadó közeg van erre a fesztiválra Szabadkán, azt látjuk, hogy a publikum várja, igényli, telt ház előtt zajlanak a produkciók, vannak, akik elegendő ülőhely híján végigállják a fesztivál egyes előadásait.
– Van egy kimondott igény arra, hogy ilyen dolgok történjenek a városban. A színházba járó közönség száma néhány ezerre tehető Szabadkán. Érdekes momentum, hogy a város 3 színházzal, 5 társulattal rendelkezik, de az olyan színházi megmozdulások, mint a Desiré, akkor is kiváltják az emberek érdeklődését, mert látni akarnak olyan dolgokat, amelyek valahonnan máshonnan jöttek, és nem utolsósorban a Desiré már kinevelt magának egy közönséget.
n Magyar, szerb, horvát... ajkú közönséget.
– Mi mindig is figyeltünk arra, hogy mindenkihez szóljunk, minden kiadványunk háromnyelvű – magyar, szerb-horvát, angol, az előadásokat is feliratozzuk, hívunk a régióból például horvát előadásokat is, bár nem valamiféle adminisztratív kulcs alapján válogatjuk a produkciókat.
Nyilvánvalóan van egy koncentrált figyelem a magyarországi, a magyar nyelvű produkciókra, amelyekből néha több, néha kevesebb van a Desirén, de ez egy magyar színház fesztiválja, amely az anyaországtól is kap támogatást. Szerintem itt Szabadkán az angol nyelvű előadásokat vagy táncprodukciókat is – amelyeknek nincsenek nemzeti kötődései – ugyanolyan jól fogadja a közönség. Egy adott nemzeti közösség számára sem föltétlenül attól lesz értékes egy produkció, hogy azon a nyelven beszélnek, amely a mi anyanyelvünk, nem ez a záloga annak, hogy a mi értékünk legyen.
n Számomra külön értéke, hogy zombori, újvidéki, belgrádi, magyarkanizsai, óbecsei ismerősökkel is lehet találkozni a fesztiválon.
– Magyarországról szintén járnak a fesztiválra: Szegedről, Budapestről, Kiskunhalasról és máshonnan. Úgy tapasztaljuk, hogy nő azoknak a száma, akik ideutaznak nézni az előadásokat. A Desiré fesztiválnak sem a létjogosultságát, sem a minőségét eddig senki nem kérdőjelezte meg, legtöbb esetben mindig meglepődött elismeréssel találkozunk, hogy milyen valóban élő fesztiválról van szó, milyen nagy számban jönnek az előadásokra a nézők. Azok közül, akik fellépőként/részvevőként érkeznek a fesztiválra, szinte mindenki megállapítja, hogy itt azért is jó játszani, mert azt érzik az emberekből, hogy nemcsak úgy megnéznek egy előadást, hanem azzal együtt is lélegeznek. Ez a fesztivál nem bizniszről, protokollról szól, nyilvánvalóan van egy olyan elkötelezett hangulata, amely a kortárs esztétikai, művészeti kérdések felé közelítve határozza meg a problémaköröket, témaköröket. Azt gondolom, e fesztivált jó nézni is és jó részt venni is rajta, legalábbis eddig ilyenek a visszajelzéseink – osztotta meg velünk tapasztalatait a Kosztolányi színház igazgatója.
Beszélgetésünk során szóba került az is, hogy eddig hat Desiré fesztivál zajlott le, ez ma már normálisnak tűnik mindenki számára, de képzeljünk el, úgy az elmúlt 6 évet, milyen lenne ez a kulturális paletta, ha nem lett volna ez a fesztivál. Szinte biztos, hogy akkor sok minden másképp lenne. Nemcsak a Desiré, hanem más intézmények, más fesztiválokat, rendezvények minőségének a szempontjából is nagyon fontos, kik azok az emberek, akik csinálják. Sok energiát és személyes időt, kapcsolatot be kell fektetni. Többen e fesztivált térítésmentesen csinálják, a mindennapi munkájuk részeként, holott ez rengeteg plusz idővel jár. Szakmai, művészi, szervezési szempontból is felkészültségre van szükség, hisz komoly munka leszervezni e fesztivált, ahol több száz ember megfordul, szállásról gondoskodni, szerződéseket intézni stb., bonyolult logisztikája van ennek.
n Sok előadás kerül be a Desiré kapcsán a szerbiai köztudatba, itt figyelnek fel rájuk.
– Épp a balkáni térségből érkező előadásokra a magyarországiak figyelnek fel, és fordítva is igaz. Nyilván adott ez a sajátos specifikus helyzete Szabadkának és a mi programunknak is, hogy ezeket a kultúrákat egymás felé kivetítse, de a Desiré elsősorban Szabadkának szól, elsősorban a szabadkai közönség az, akit megszólítunk. Szabadkán van egy komoly réteg, amelyet érdekel a modern színház, a modern művészet, és ez nagyon fontos.
n A fesztiválon nem osztanak díjakat. Nincs versenyjellege. Ez esetleg változik?
– Igazán jó a fesztiválokon részt venni, jó megnyerni is egy fesztivált, de ez egy másfajta – reviális jellegű – fesztivál, amely nem szól erről, hogy díjakat osszunk ki. Nyilván itt is kiderül, hogy a közönség melyik előadást szerette a legjobban, de ennek egy hivatalos formája nincs, és a közeljövőben nem is válik versenyjellegűvé a Desiré fesztivál.
