Nagy sikerrel mutatta be legújabb előadását a múlt héten a Zentai Magyar Kamaraszínház társulata, amelynek tagjai Csáth Géza A béka című novellájának és naplórészleteinek felhasználásával készítették el a sajátos hangvételű produkciójukat. A darabot Andrej Boka rendezésében állították színpadra. Az előadás szereplői Dévai Zoltán, Lőrinc Tímea, Nešić Máté, Papp Arnold, Rutonić Róbert és Virág György, a zeneszerzője Milan Vejnović, a jelmeztervezője pedig Rutonić Róbert.
Az előadás bemutatóját sajátos próbafolyamat előzte meg, amely a színészek számára sok új kihívást rejtegetett, és valamennyien nagyon élvezték a közös munkát.
– Nagyon izgalmas volt számomra a próbafolyamat, hiszen egy teljesen új módszert próbáltunk ki, aminek nagyon örültünk, hiszen régóta vágytunk valami ilyesmire. Nem voltak előre meghatározva a szituációk, hanem különféle elképzelések és szimbólumok mentén próbáltunk improvizálni. Annak ellenére tehát, hogy a rendezőnek igen konkrét elképzelései voltak, mindvégig hagyott minket kibontakozni, hogy a mi személyiségünk sajátos jegyei és a mi gondolataink is ugyanúgy benne legyenek az előadásban, mint ahogyan az övéi. Az előadást leginkább talán valamiféle horrorisztikus thrillerként határoznám meg, de nem az ijesztgetős fajtából, hanem abból a fajtából, amelynek során az emberben születnek meg olyan dolgok, amelyek félelemkeltőek – mondta Lőrinc Tímea, aki az előadásban a Csáth életében fontos szerepet betöltő női alakokat jeleníti meg. Vele az előadásban Csáth Gézát alakító Virág György is egyetértett.
– Csáth és Olga figurája jelenti azt a két állandó pontot, akiknek alakján keresztül a közönség figyelemmel kísérheti a történéseket. Az a tény, hogy Andrej Boka személyében egy filmrendezővel dolgozhattunk, sok új lehetőséget kínált, hiszen korábban kizárólag színházi rendezőkkel dolgoztunk. A béka című előadásban nem jelenetek egymásutánját láthatják a nézők, hanem a filmekre jellemző vágások eredményét. A rendező egy tragikomikus horrort szeretett volna létrehozni, így az előadás sokféle hatást képes kiváltani a nézőkből, akik félhetnek, sírhatnak és nevethetnek is – fogalmazott Virág György.
– Számomra is nagyon izgalmas és teljesen újszerű volt az a munkamódszer, amelyet az előadás elkészítése során alkalmaztunk, hiszen nem tekinthető megszokott dolognak, hogy egy szinte szöveg nélküli előadást hozzunk létre, ráadásul úgy, hogy az elejétől a végéig követhető legyen benne az a dramaturgiai szál, amelyet kijelöltünk, és a nézők számára is egyértelmű legyen, amit közölni szeretnénk. Valamennyien rengeteget tanultunk a próbafolyamat során, nemcsak színészként, hanem olyan emberként is, aki színházat épít – emelte ki Rutonić Róbert, aki több szerepben is látható az előadásban, valamint a jelmezek is az ő munkáját dicsérik. – Külön örömet jelentett, hogy nemcsak színészként, hanem jelmeztervezőként is részt vehettem a munkába, ugyanis ez mindig nagy kihívást jelent számomra. Igyekeztem olyan jelmezeket készíteni, amelyek hozzájárulnak az előadás különleges hangulat- és látványvilágának megteremtéséhez – tette hozzá Rutonić.
– Csáth Géza munkásságáról korábban csak alapvető információkkal rendelkeztem, ám akkor, amikor anyagot kerestem az előadáshoz, felhívták a figyelmemet Csáth életére és munkásságára, ami nagyon magával ragadott. Semmiképp sem szerettem volna egy kész drámai szöveget színpadra állítani, hanem egy olyan szöveget kerestem, amire építkezve létrehozhatunk egy olyan előadást, amelynek az alapját az improvizációk képezik, és amelyben ezáltal sokkal szabadabban mozoghatunk, mint amire egy kész drámai szöveg lehetőséget kínálna. Igyekeztem szabad teret hagyni a színészeknek, hogy együtt alakítsuk ki a szituációkat. A próbafolyamatot összességében nagyon jónak értékelem, hiszen a színészek nagyon kreatívak és együttműködőek voltak, amiért nagy-nagy köszönettel tartozom nekik – magyarázta Andrej Boka.
(Az írás Üveggolyó mellékletünkben jelent meg.)
