Március 15-én Zentán, a Városi Múzeum állandó néprajzi kiállításának megnyitóján jelentette be Lovas Ildikó, a Magyar Nemzeti Tanács kulturális ügyekkel megbízott tanácsosa: amennyiben az önkormányzatban partnerre találnak, akkor a Magyar Nemzeti Tanács és Zenta község önkormányzata a Művészeti Akadémia végzős színinövendékei személyében az ősztől kilenc fiatal színészt köszönthet majd a városban, aminek nemcsak a zentaiak, hanem az egész térség lakói is örülhetnek. Ezzel kapcsolatban először is a végzősök osztályvezető tanárát és egy színinövendéket kérdeztünk meg.
László Sándor osztályvezető tanár:
– Nem tőlem származik az ötlet, hanem a hallgatók álltak elém azzal a kérdéssel, kívánsággal, hogy ők nagyon szeretnének az akadémia befejezése után együtt maradni és együtt dolgozni. Én ezt dicséretesnek tartom, mert a mai világban nagyon ritkán tapasztalni, hogy a fiatal emberek külső ráhatás nélkül is egy közös célt tartanak maguk előtt, és ezért tenni is akarnak. A magam részéről csak támogatni tudtam az ötletet, mert összeszokott társaságról van szó, könnyen veszik együtt az akadályokat. A következő lépés az volt, hogyan lehetne megoldásra jutni, és végül is szinte kínálkozott, hogy van egy város, Zenta, ahol van egy profi színház már néhány éve, de nincs társulata, és hogy ez egy jó lehetőség. Akkor jött a képbe a nemzeti tanács és Lovas Ildikó, az MNT művelődési tanácsosa, és odafordultunk segítségért, tanácsért. Nyitottságra, megértésre találtunk. A tanácsos asszony elbeszélgetett a hallgatókkal, és eredményre is jutottak. Valójában erre is számítottam, hogy a nemzeti tanács egy olyan szerv, amely nemcsak elméleteket gyárt, hanem gyakorlati megoldásokat is kínál, illetve segít egy csomó dolog megoldásában. Úgy gondolom, jól tettük, hogy a tanácshoz fordultunk. Pozitívan reagáltak Zentán is, és most már talán ott tartunk, hogy az elképzelés megvalósul. Azt hiszem, szerencsés csillagállás kíséri ezt az elképzelést, mert adott egy jó közeg, ahol a kultúra jelentős szerepet játszik, és nem csak a város vezetőségének fontos, ezenkívül adott egy jó színház, és van egy tehetséges és munkabíró színészosztály. Mindenesetre ilyesmire még nem volt példa, hogy az Újvidéki Művészeti Akadémia magyar ajkú színművészeti hallgatói egy helyen kezdjék meg a pályafutásukat. Arra volt példa – Balázs Áron nemzedéke –, hogy valamennyien azonnal elhelyezkedtek, de a végzettek fele Újvidéken, a másik fele pedig Szabadkán jutott álláshoz. Én mindenesetre nagyon örülök, hogy sikerült lehetőséget teremteni a hallgatóinknak, és hogy olyan cselekvőképes emberek irányítják kultúránkat, hogy a fiatalok elindulhatnak az úton. Kissé fellengzősen hangozhat, de nekem ez volt életem legszebb nemzeti ünnepe, március 15-éje, mert a tanácsos asszony ezen a napon jelentette be a nagyszerű hírt, s ez jelzésértékű, bizakodással tölt el a jövőt illetően, mert ezek szerint nem a szólamok, hanem a cselekvés korát éljük.
Nehéz volt hinni, hogy elérhető lesz
László Judit végzős színésznövendék társai nevében is nyilatkozott:
– Nagyon boldogok vagyunk most, hiszen nehéz volt elhinni, hogy dédelgetett vágyunk teljesül, és célunk elérhetővé válik. Most úgy érezzük, talán tényleg történelmet fogunk írni, mert ilyen még nem történt meg Vajdaságban, hogy egy teljes osztály egy helyen kezdje meg hivatásos pályafutását. Mi egy összeszokott osztály vagyunk, sokan és sokfélék, ám csapatként kitűnően működünk, s ezt kívülállók is megerősítették. Tele vagyunk tervekkel! Néhány előadás is a tarsolyunkban van. Szeretnénk a színházon kívül is hasznosítani magunkat, aktív életet élni, megmutatni mit tudunk, tudásunkat pedig továbbadni. Zentát kiváló közegnek tartjuk. Sőt, azt gondoljuk, tájolással más helységekbe, akár a közeli Bánságba és Magyarországra is eljuthatunk.
