2024. július 16., kedd

„Mi az, amit a nem meghatároz?”

Hétfőn zárul a 40. Infant

Újvidéken a negyvenedik Infant nemzetközi alternatív és kortárs színházi fesztivál harmadik napján, csütörtökön este is két előadást tekinthettek meg az érdeklődők. Az elsőt a macedón Kis Drámaszínház társulata mutatta be, a másodikat pedig a dán Keith Johnson X-act.

Az első előadás a Nők férfiak nélkül, és ez minden, avagy Bernarda Alba háza címet viseli, amely a maga nyolcvan percével egyike volt az eddigi leghosszabbaknak. A darabot Szofija Risztevka rendezte. A társulat 2008 óta létezik a macedóniai Bitolában, és fennálásuk óta több mint 150 fellépésük volt külföldi fesztiválokon és turnékon, és negyven nemzetközi elismerést tudhatnak magukénak.

Az előadás fő motívuma a korlátozottság és a zártság, zsarnokság egy családon belül. Mint ahogy a rendezőnő elmondta: megpróbálta bemutatni ezeknek a fogalmaknak a pszichológia manifesztálódását. A csúcspontot akkor éri el a szóban forgó okokból feltörő őrület, amikor Bernarda Alba egyik lánya az öt közül szembeszegül anyja szigorával és zsarnokságával, szerelme érdekében.

Az előadás első látásra sokaknak groteszknek tűnhet, mivel a nőket majdnem mind férfiak alakítják. A szexualitás lényegében áthatja az előadást, habár – mint ahogy Biljana Krajcsevszka dramaturg kifejtette – az emberi élet, az emberi fejlődés a transzformáción múlik. Ebből kiindulva Alba lányainak neme lényegtelen, hiszen csupán metaforái a családi/társadalmi regressziónak és kiszolgáltatottságnak. Felteszi hát a kérdést: Mi az, amit a nem tulajdonképpen meghatároz?

Ebben a tekintetben a darabnak egy új arca világosodik meg előttünk: érzések bemutatása, elnyomottság, félelem és lelki nyomor bemutatása egy anya nemtelen gyermekeinek élete által.

Az előadás egyik érdekessége, hogy zene sincs benne, az előadók maguk szolgáltatják a zenei kíséretet.

A darabban a szereplők személyisége is másodlagosnak tűnik, hiszen nem jut kifejezésre egyéniségük az előadás folyamán. Talán ez érthető is, hiszen a szereplők szavai helyett inkább az alapötlet beszél. Ugyanakkor mégis megsejthető mindenkinek a viselkedéséből és gesztusaiból valami, ami az alakítandó karakterre vall.