– Az évad tíz hónapig tart. Minden előadás minimális próbaideje 2 hónap. A Jadran színpadon van 8 bemutató, 4 a Népszínház Magyar Társulatának, 4 a szerb társulatnak. Ha 8-cal beszorozzuk a két hónapot az 16 hónap, az évnek pedig 12 hónapja van. Ehhez hozzájön az is, hogy a Jadran színpadon szinte minden nap vagy minden másnap van előadás. A Jadran színpad tehát minden este foglalt, délután díszletépítés van, néha délelőttönként lehet használni a színpadot próbákra, de ha bonyolultabb a díszlet, akkor az építése már délelőtt kezdődik. Effektíve teljes képtelenség egy előadást végig a Jadranon próbálni – magyarázta Mezei Zoltán, a Népszínház Magyar Társulatának vezetője, amikor annak kapcsán beszélgettünk, hogy a Mágnás Miska című előadásukra készülve a próbahétig, tehát a bemutató előtti utolsó napokig csupán hat alkalommal tudtak próbálni a Jadran színpadon.
– A Népszínház egyetlen színpadon funkcionál, a Jadranon. A hónapnak 30-31 napja van, ha ezt két társulatra osztjuk, akkor ez azt jelenti, hogy nálunk a hónap csak 15 napból áll – mondta Ljubica Ristovski, a Népszínház igazgatónője.
Bárhogy is számolunk tehát, a két társulatra jutó egyetlen színpad nem elég, a Jadran színpad mellett egy kamarateremre is szükség lenne, hogy a kis számú nézőnek készülő előadásokat oda helyezhessék, a többi pedig immár kényelmesebben elférne a Jadran színpad havi igénybevételében.
Ahogy a társulatvezető mondta, a Jadran színpad telítettsége miatt arra esély sincs, hogy egy előadás próbái mindvégig itt, ezen a színpadon legyenek. A megoldást tehát egy másik próbaterem jelentheti, de ha az a próbaterem olyan, mint amilyen a Mladost gyár épületében levő két próbaterem (egyik magyar, a másik a szerb társulaté), akkor ez sem igazi megoldás. Ugyanis az egykori csipkegyár épületében kialakított próbatermek kicsik is, sötétek is, toalett sem tartozik ahhoz az épületrészhez...
– Próbateremben készül az előadás. Öt éve vagyunk a Mladost próbatermében, másfél éve normalizálódott a fűtés, de a próbatermekhez vizesblokk nem tartozik, illetve nem működik, a másik épületrészben van toalett, de az is jócskán újításra szorul, a vakolat omlik. Az egésznek a minősége leírhatatlan! A két próbaterem egymás mellett van. Néhány nappal ezelőtt a szerb társulat próbatermének a mennyezetéről egy négyzetméternyi vakolat a próbaterem közepére hullott – hallottuk Mezei Zoltántól. – Vannak előadások, amelyeket el lehet készíteni egy kisebb próbateremben is, de egy nagy operettet, egy olyan produkciót, mint a Mágnás Miska, nem lehet. Az előadásban 28 ember áll a színpadon, de abba a próbaterembe nem fér be 28 ember. Bizonyos jeleneteket összerakhatunk itt, de a színészeket a tánckarral és a zenekarral együtt képtelenség itt összeállítani, teljes képet csak a Jadran színpadon lehet kapni. Az ilyen előadások ideális próbamennyisége 60 próba, abból minimum 30–40 próbát a Jadran színpadon kellene tölteni. De ez, mint mondtam, nem lehetséges, mert a két társulat folyamatosan játszik, és persze játszani is kell, hiszen ez a dolgunk. Próbálhatnánk mi többet, de akkor nem tudnánk előadásokat játszani. Tehát mindenképpen az bizonyosodik be, hogy egyetlen színpad nem elég két társulat számára. Jobb volt a helyzet, amíg létezett a Soltis stúdiónk a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar épületében, a Sárgaházban, de ettől az évtől az sincs, hiszen eléri azt a részt az épület rekonstrukciója és az is volt a megállapodás, hogy addig használjuk azt a termet, amíg el nem éri a felújítás azt a szakaszt – mondta a társulatvezető.
– Játszanunk kell, ha meg akarjuk tartani a színházat, ez nem kérdés, de persze úgy, hogy a meglévő előadások mellett újakat is készítünk. A Mladostban két próbaterem van, ezekben kezdik el a próbákat, a végső próbák vannak a Jadran színpadon. Fontos, hogy a Jadran színpadon is legyenek próbák, mert elengedhetetlen, hogy a színészek a teljes díszletben próbáljanak azon a színpadon is, ahol majd élni fog az előadás, így a főpróbaheteken ezekhez mérten módosul a repertoár. A magyar és a szerb társulat is nagy volumenű zenés előadást készít, próbáltak szó szerint éjjel-nappal. Az egyetlen színpad nem elég – fogalmazta meg véleményét Ristovski is. – A várostól kértük a Harambašić utcai termet, ahol egykor a Kosztolányi színház, majd a Gyermekszínház volt, hogy ott rendezzük be a kamaraszínpadot. De nem kaptuk el a termet. Az ügy valahol elakadt az üzlethelyiségek odaítéléséről döntő bizottság előtt. Ahogy tudom, a terem kapcsán a villanyáram-fogyasztással és a villanyórákkal akadt gond.
Hogy mi lenne a megoldás? Mezei Zoltán szerint el kellene mozdulni a csipkegyár épületéből. Mint mondja, az volt az ígéret, hogy az új színházépület felépítéséig kell ott lenniük, ezt akkor 4–5 évre becsülték, s ez az öt év immár eltelt.
– Most indult el a kommunikáció a városvezetőkkel. Nemrégen Modest Dulić polgármester, Kern Sólya Mária, a városi képviselő-testület elnök asszonya, és Miloš Nikolić kulturális ügyekkel megbízott tanácstag látogatást tett a csipkegyárban, s láthatták, hogy milyen körülmények között dolgozunk. Évek óta a városvezetők közül ők voltak az elsők, akik ellátogattak hozzánk. Ők is úgy gondolták, hogy el kell menni a csipkegyárból. Bízom abban, hogy változások történnek. A másik megoldás, hogy több játszótermünk, több színpadunk legyen. Minimum három játszóhely lenne az optimális: két hasonló kapacitású, nagyobb színpad és egy stúdió.
A városvezetőknek a csipkegyárban tett látogatásával kapcsolatban Ljubica Ristovski elmondta, nagyon hálás, hogy eljöttek megnézni, milyen körülmények között dolgoznak.
– Azt kell mondjam, sokkolta őket a látvány, mert annak ellenére, hogy az elmúlt öt évben sikerült a két próbateremben a fapadlót felújítani, bemeszelni, normalizálni a fűtést, továbbra sincs megoldva például a toaletthasználat abban az épületrészben, a termek lesújtó állapotúak. Mi itt bérlők vagyunk, és bérlőkként már nem tudunk többet befektetni annál, hogy bemeszelünk, tisztán tartjuk a helyiségeket, és bérlőkként nem is a mi kötelességünk a nagyobb jellegű felújítás. Maga az épület jó beosztású, öt műhelyünk, három raktárhelyiségünk van. Ez az épület megfelelt nekünk abból a szempontból, hogy elhelyezzük a kellékeinket, helyet adjunk a varróknak, asztalosoknak, lakatosoknak... Jó, hogy egy épületben tudtak helyet kapni a műhelyek és a raktárhelyiségek is, hiszen a színházi munkafolyamat egymáshoz kötődő, az egész rendszer működését jócskán megnehezítené, ha különböző épületekben lennének. Így hát nekünk egy ehhez hasonló, másik épület felelne meg.
Miloš Nikolićtól egyelőre csak annyit tudtunk meg, hogy a nem hivatalos látogatás során megismerkedtek a csipkegyárban a munkakörülményekkel. Kérdésünkre – hogy mit tud tenni a város és mi a helyzet a Harambašić utcai teremmel – válaszolva elmondta, az elkövetkező időszakban foglalkoznak a problémával, és erről bővebben csak a jövőben tud majd szólni.
