Berta Csongor szabadkai születésű színművész Újvidéken szerzett oklevelet, ahol Hernyák György osztályába járt, ezután pedig a zalaegerszegi Griff Bábszínház tagja lett. Berta Csongor viszont nagyon szeret rappelni, zeneszámai fellelhetők a világhálón, tavaly pedig nagy sikert ért el a Kikeltető tehetségkutatón. Bongor néven lép fel, amit kezdetben csupa kisbetűvel írt, de most már belenyugodott a nagy kezdőbetűbe. Ez egy külön történet, amire kitérünk az alábbiakban. Bongor nemrég a szabadkai Kosztolányi Dezső Színházban lépett fel a Monománok című rapszínházi produkcióval, ami szinte teljes egészében az ő munkája. Ennek kapcsán beszélgettünk.
Hogyan állt össze a produkció?
– Különböző rap karaktereket szólaltattam meg. Ha már színész vagyok, úgy voltam vele, hogy ezzel éljek is. Közben készítettem újabb számokat is. Nem mindegyiket közelítettem meg más karakterek oldaláról, de a történetüktől fogva valahogy beleillettek ebbe a képbe. Ezeket stand-up szövegekkel kötöttem össze, így kerekedett ki az előadást. A Monománok tulajdonképpen az első szólóalbumom címe is.
Megtudhattuk azt is, hogy nagy hatást tett rád Eminem. Ez saját élmény?
– Igen. Még régen az MTV-n sugárzott klipekből szereztem róla tudomást és megtetszett, amit csinál.
Akkoriban működött Szabadkán a Jugoton lemezbolt, ahol megláttam Eminem Lose Yourself című CD-jét. Anyukámmal megvettük és hozzá vásároltunk az ócskapiacon egy hifilejátszót is. Azóta azt a lemezt bömböltettem és arról ábrándoztam, hogy egyszer majd én is színpadra állok.
A vágyad teljesült is. Hogyan hoztad össze a színészetet a rappel?
– Ez a kettő a fejemben nagyon sokáig nem ért össze. Korábban ugyan minden létező szavalóversenyre elmentem, úgy mondom, hogy sportszavaló voltam, közben írtam a rapszövegeket a lányokról, meg a magánéleti ügyekről, de valahogy nem láttam benne a színészetet. A tanulmányok vége felé dőlt le bennem a fal, amely elválasztotta ezt a kettőt. Nagyon hálás vagyok az akadémiának, mert előadó-művészetileg megtanultam olyasmiket is, amiket most nagyon jól tudok kamatoztatni a rapben.
Azután a zalaegerszegi Griff Bábszínház tagja lettél. Ez nagy változást hozott az életedbe?
– Szívmelengető tapasztalat volt. Gyerekeknek játszani teljesen más, ők egy másfajta közönség. Nagyon hálás, ugyanakkor nagyon őszinte és kritikus. Ha valami tetszik nekik, annak rögtön hangot adnak, és persze annak is, ha nem. A bábozás egy kicsit olyan, mint hangszeren játszani. Próbálgatod, mit tudsz belőle kihozni, hogyan tudtok együtt létezni, az egész egy kicsit meditatív és lehet benne fejlődni. Kellemes érzéssel töltött el.
Rappeltél gyerekeknek is?
– Néhány előadásba belekerültek rapbetétek, mert amikor valahogy a rendezők fülébe jutott, hogy ezzel foglalkozok, éltek a lehetőséggel. A gyerekek fogékonyak voltak rá.
A Monománokat is bemutattad Zalaegerszegen?
– Ott volt az ősbemutatója. Utána egy kicsit fejlesztettem. Ami nem tűnt elég viccesnek, azon még dolgoztam. Minél többet játszom, annál jobban tud épülni.
Nagy sikert értél el a Kikeltető tehetségkutatón. Törekszel-e a népszerűségre?
– Szerintem minden előadóban van némi hiúság, hogy szeretné megmutatni az embereknek azt, amit csinál. A tehetségkutató ehhez hozzájárult és az, hogy felvehettem egy kislemezt, teljesen a Kikeltető hozadéka. A cél a népszerűség, de ezt nem egyszerű elérni. Akadályokba ütközhet. Szükség van képanyagra is. Anélkül nehéz megindulni. Leginkább pályázni szeretnék, hogy minőséget tudjak hozni.
Új lemezed jelent meg. Erre hogyan került sor?
– Ez egy komoly stúdiómunka eredménye. Kirschner Péter, a Müller Péter Sziámi AndFriends, valamint Bródy János zenekarának a gitárosa látott ezen a tehetségkutatón és felajánlotta, hogy számomat teljesen ingyen felveszi. Ez annyira inspirálóan hatott rám, akkora motiváló energiát adott, hogy nagyon rádolgoztam. Ezek a számok felkerültek Spotifyra és ebből állt össze a Plexi című EP.
Bongor néven lépsz fel. Ez tulajdonképpen játék a neveddel, de eredetileg csupa kisbetűvel írod...
– Létezik egy Bongor nevű afrikai falu Csádban. Nagyon meglepődtem, amikor egyszer csak megközelítőleg ötven afrikai követőm lett. Véleményt is írtak a zeném alá, az egyiket megpróbáltam lefordítani, és az jött ki, hogy „szomorú”. Nem tudom az illető érzett-e valamit, vagy ezt a zenémnek rótta fel, de mindenesetre jólesett, hogy meghallgatta. Azt gondoltam, hogy inkább kisbetűvel írom le a nevemet, hogy senkit se tévesszek meg, de feladtam ezt a próbálkozást, mert például a Spotify sem engedte a kis kezdőbetűt, meg már mindenfelé megjelent nagybetűvel.
n Nemrég Nepálba utaztál, ahol meditációs tanfolyamon vettél részt. Megváltoztatott ez az út?
– Folyamatosan változtat. Ha az ember elég sokáig műveli a meditálást, kap az életében egy olyan perspektívát, hogy nem lesz minden alkalommal áldozata minden egyes rossz gondolatnak, támadásnak. Ez egy végtelen út, de megéri, mert mindenki arra törekszik, hogy önmaga jobb verziójává váljon. A párom is meditál és azt vettük észre, hogy azóta egészen másképp kezeljük a kríziseket. Amikor valamin összekapunk, ki tudjuk mondani, hogy folytathatjuk ezt, de akár el is engedhetjük.
n Milyen fellépések várnak rád? Mire készülsz a jövőben?
– Fellépek majd a Malomfesztiválon, de várható egy másik nyári koncert is. Nem sokat pihenek, már jegyzetelek a telefonomban az új albummal kapcsolatban. Hozzákezdek egy új lemez készítéséhez, mert sok téma foglalkoztat. Elhagyom a bábszínházat és a szólókarrieremre, saját produkciók létrehozására törekszek. Azt vettem észre, hogy a saját dolgaimban érzem magamat a legjobban. Egész nap írok, zenét szerkesztek, a papírjaimba és a jegyzeteimbe temetkezem. Erre az egész napomat rá tudom áldozni. Ha viszont jönne egy szerepajánlat, azt szívesen elvállalnám.
