Gézu bohóc Szabadka főterén
Az idei fesztivál programjai nem csupán benti helyszíneken zajlottak. Szabadka központjában ezúttal is színpadot állítottak fel, ahol főleg táncstúdiók növendékei és iskoláskor előtti csoportok léptek fel. Emellett marionett produkcióval az egybegyűlteket szórakoztatta a 66 éves szabadkai Pera Mravić, aki az elmondása szerint 42 éve bábozik, megfordult már számos európai városban, ezen a nyáron pedig főleg a horvát tengerparton tartózkodott. Bohócokat is láthattunk a főtéren, idén is itt volt Arsa a Marsról, de találkozhattunk a budapesti Lendvai Gézával, azaz Gézu bohóccal, bűvésszel, lufihajtogatóval is, akinek szomorú sorsáról az elmúlt években több ízben cikkezett a magyar sajtó. Gézu bohóc azért jött Szabadkára, hogy a mutatványaival, vicces megnyilvánulásaival mosolyt csaljon kiváltképp a gyerekek, de a felnőttek arcára is. Aki kért, annak emlékbe lufit is hajtogatott, kutyust, cicát, egeret, elefántot, zsiráfot, ki mit akart. Gézu bohóccal a produkciójáról beszélgettünk.
Hogyan lett mutatványos?
– Már kicsi koromban nagyon szerettem a bűvészkedést. Később klubokba jártam, ahol elsajátítottam a csínját-bínját, 1973-ban vizsgát tettem és ezzel azóta foglalkozok. Azután rájöttem, hogy ezt lehet bohócruhában is űzni, nem csupán szmokingban. Valójában komikus bűvész vagyok, a bűvészkedés humoros oldalát fogom meg.
Mennyire előre kitervelt az a műsor, amivel közönség elé áll?
– A műsornak megvan az alapja, de a gyerekek persze nem mindig kiszámíthatóak, így ilyenkor rögtönözni kell. Tulajdonképpen ez az érdekes a komikus bűvészetben, hogy teret ad az improvizációra. Gyerekek is feljönnek a színpadra és élvezik azt, hogy játszanak velük, hogy szerepelhetnek és részt vehetnek az előadásban. Ezért is nagyon jók az ilyen interaktív produkciók. Igyekszek mindenkihez szólni, a felnőttekhez is, mert nincs igazán különbség a gyerek- és a felnőttközönség között. A felnőttekből is előbújik a gyerek.
Jut-e elég fellépési lehetőséghez? Nehéz-e a bohócok élete?
– Egyre nehezebb a pályánk, mert egyre kevesebb helyen léphetünk fel. Nehéz a bohócok élete, mert mostanában az ún. csinált sztárok jutnak leginkább lehetőségekhez. Sok múlik a pénzen is, amiből elég kevés jut. Ezen a bábtalálkozón sem úgy alakultak a dolgok, ahogyan azt terveztük. Először azt mondták, hogy kapunk honoráriumot. Azután szóltak, hogy sajnos mégsem, mert nincs pénz, kevesebb támogatást kaptak. Mégis elvállaltam a fellépést, mert egy produkciót szívvel-lélekkel kell megcsinálni. Ha lemondom, azzal nem a szervezőket csapom be, hanem a közönséget, akik olvasták a plakáton vagy a programfüzetben, hogy lesz ez a műsor és számítanak rá. Ha elmarad, akkor csalódnak. A gyerekek nagyon aranyosak és hálás közönség. Nem szeretnék egy gyereknek sem csalódást okozni.
Leginkább hol szokott fellépni?
– Bárhol és bármikor. Télen is, nyáron is, különféle rendezvényeken, fesztiválokon, falunapokon, városnapokon, születésnapokon, Magyarországon és a határon kívül is. Több ízben voltam már Szlovákiában.
Megtörtént-e már, hogy valaki megijedt, amikor bohócként megjelent?
– Igen, szülinapokon. Előfordult, hogy a gyerek az ágy alá bújt, majd mégis megbarátkoztunk, azután meg már én szöktem tőle.
