Vasárnap este 19.30-kor tekinthetjük meg a Zentai Magyar Kamaraszínház legújabb bemutatóját, Hubay Miklós Római karnevál című darabját, amely a marosvásárhelyi Spectrum Színház, a Soproni Petőfi Színház és a Zentai Magyar Kamaraszínház közös produkciója. Az előadás kapcsán Pataki Andrással, a Soproni Petőfi Színház igazgatójával, a darab rendezőjével beszélgettünk.
– Mi volt a darabválasztásnak az apropója? Van-e a műnek valami különleges aktualitása?
– Mindenképpen meg kell említenem, amit mi itt csinálunk, az nem véletlenszerű színházi kalandozás, hanem magával a sorsunkkal foglalkozunk. Az adott dráma tartalma szól minden olyan emberről, aki az életét a művészetnek áldozza. Ezen túl az a fajta együttgondolkodás, ami ezt az alkotócsoportot jellemzi, szintén sorsszerű. A praktikusabb aktualitás, hogy Farkas Ibolya színművész a hatvanadik évadát kezdi. Nagyon ritka az az ember a pályán, akinek ez az időtáv a rendelkezésére áll. Nagyszerű dolog, hogy a marosvásárhelyi Spectrum Színház egykori ikonja alkotókész állapotban itt van közöttünk, és meg tudja rajzolni azt a figurát, amely számos ponton analóg az övével. A harmadik aktualitás pedig, hogy a mű által felvetett téma, egy örök mementó. A hatalom packázása az emberrel. A kommunista rendszer elviselhetetlen és szélsőséges embertelenségére mutat rá egy színészi sorson keresztül. Hubay történetének főhősét Lánczy Margitról, a Nemzeti Színház színésznőjéről mintázta, aki a két világháború között ünnepelt művész volt. A kommunista időkben egy koncepciós perben börtönbüntetésre ítélték, majd szabadulása után páholynyitogatóként alkalmazták. Jellemző az akkori kommunista hatalom módszereire: olyan eljárásban ítélték el Lánczyt, amikor letartóztatásakor a gépírónő rosszul írta a foglalkozását, színésznő helyett szövőnőt gépelt, de ez sem akadályozott meg senkit abban, hogy perbe fogják. Erre a hatalom kitalált egy történetet, miszerint a szövőgépgyár ipari titkait adta ki az olaszoknak. Ezért csukták le. Érdekesség, hogy Hubay szerint, amikor a börtönből kijutott színésznő hazament egykori otthonába, akkor a csengetés után a per egyik tanúja nyitott ajtót neki. A ma felnövő generációk számára mindez már történelem, ezért is fontos továbbadnunk a kommunista rémtetteket, és fontos tudnunk azt is, ki kicsoda. Egyébként a térképen való eligazodás manapság is meglehetősen nagy előny, nem baj, ha az ember ismeri a maga történelmét, mely által a koordinátáit is képes lesz meghatározni. Annak az embernek, akinek nincs múltja, jövője sincs.
– Hogyan jött létre a koprodukció, és kié volt az alapötlet?
– Az alapötlet ezúttal az enyém volt, a koprodukció létrejötte pedig semmilyen meglepetést nem hordozott, hiszen ez már a sokadik eset, hogy együtt dolgozunk a ZMK-val és erdélyi magyar barátainkkal. Gyakorlatilag egyféle folyamatosságnak tekinthető ezek között a műhelyek között.
– Kikhez szól ez a darab elsősorban? Kiknek tudja ajánlani?
– Mindenkinek, akit érdekelnek a világ dolgai, és aki mindebbe kíván beleszólni. Ugyanis ez nem egy magánügy vagy színházon belüli, zárt körű téma. Az előadás arról szól, hogyan lehet hivatásszerűen az életünket értelemmel feltölteni, illetve hogyan kellene kitartanunk az igazunk mellett. Hiszen az sem mindegy, hogy ócska árulásokkal megpróbáljuk összeforrasztani a jelenünket, csak azért, hogy legyen másnap reggelünk. Vannak olyan kompromisszumok, amiket nem érdemes, sőt, nem is szabad megkötni. Vannak helyzetek, amikor fel kell állni és odatenni magunkat. A négy szerep a színpadon nagyon szépen bemutatja az adott kort is, ugyanakkor a jelent is. Ha figyelembe veszem akár a mi világunkat, akár a közélet különböző árulásait, amelyek mások, de akár a saját érdekeink elárulásával is együtt járnak, ilyen szempontból a jövő számára is hordoz üzenetet ez a darab.
Október 20., vasárnap, 19.30 óra. Zentai Magyar Kamaraszínház
A marosvásárhelyi Spectrum Színház, a Soproni Petőfi Színház és a Zentai Magyar Kamaraszínház közös bemutatója
Hubay Miklós: Római karnevál
Szereplők: Margitka: Farkas Ibolya. Író: Győrffy András. Igazgató: Kárp György. Zénó: Wischer Johann. Díszlet: Pataki András. Dramaturg: Molnár Anikó. Rendező: Pataki András.
