Szerdán a Kosztolányi Dezső Színház Desiré fesztiválján a nézők kétszer is láthatták a magyarkanizsai Regionális Kreatív Műhely Mezei Kinga rendezésében készült Éjidő című produkcióját. Az előadás Pilinszky János költészetére alapozva, a ma emberének lelki és szellemi hontalanságáról, a teremtett világ gyönyörűségének és pusztulásának harcáról, az emberi méltatlanságról, a mai kor riasztó kilátástalanságáról szól, esszenciálisan, a költészet nyelvén. Az Éjidő szereplői Hajdú Tamás, Mezei Kinga, Mészáros Gábor, Pálfi Ervin, Széles Gergő Mátyás és Verebes Andrea. A komplex színházi élményt nyújtó lenyűgöző produkcióban a költészet mellett hangsúlyos szerepet kap az élő zene, a látvány, a mozgás, a tánc, valamint maszkok és bábok is. Az előadásról Mezei Kinga beszélt az újságíróknak:
– Ez volt az első együttműködésem a magyarkanizsai Regionális Kreatív Műhellyel. Az Éjidő valójában a doktorátusi munkám. Nem véletlenül nyúltam Pilinszky költészetéhez. Nagyon közel áll hozzám, az első színházi produkció, amit amatőrként Uraim címmel készítettünk Nagy Abonyi Sarolta barátnőmmel, szintén Pilinszky-versen alapult. Színházi szempontból ez volt az első találkozásom Pilinszkyvel. Utána a budapesti Bárka Színházban készítettem a Fabula című produkciót, szintén Pilinszky műveivel. Amióta elkezdtem gondolkodni a doktorátusomon és az Éjidőről, tudtam azt, hogy Pilinszky költészetére fogom alapozni. Nem volt számomra kérdéses az, hogy kit kell segítségül hívnom. Az előadásban esszenciálisan érintünk bizonyos témákat, és ezek sok esetben megegyeznek azokkal, amikről a Pilinszky-versek is szólnak – tudtuk meg Mezei Kingától, aki kitért arra is, hogy az előadás zeneszerzője Mezei Szilárd, és a produkcióban láthatóak Mezei Erzsébet alkotásai is.
– Egyfajta családi vállalkozás lett belőle, nem ez volt a terv, de örülök, hogy így alakult. A fiam is játszik benne, a zeneszerző pedig a testvérem. Amióta színházzal és rendezéssel foglalkozok, együtt dolgozunk. Ő tudja képviselni azt a zenei világot, amit elképzelek az előadásaimban. Ez valószínűleg abból is fakad, hogy testvérek vagyunk és félszavakból is megértjük egymást. Jól ismerem a zenéjét, és még mielőtt megírná, tudok gondolkodni az előadás hangzásáról. Viszont nem azért ő a produkció zeneszerzője, mert a testvérem, hanem mert nagyon jó zeneszerzőnek tartom. Édesanyám képzőművész és a hidegtű-alkotásait vetítjük az Éjidőben. Ezek a fekete-fehér, úgymond szálkás képek szerintem nagyon jól illeszkednek Pilinszky verseihez – mondta Mezei Kinga.
Ugyancsak szerdán a varasdi Gllugl Színház Selma Spahić rendezésében készült Falak közt című produkcióját is láthattuk. Az előadás során kivetítőn követhettük figyelemmel, ahogyan négy nő vacsorázik 1941. július 12-e éjszakáján, amely után Varasd (Varaždin) városa már soha többé nem lehetett olyan, mint volt. Ugyanakkor a színpadon szinte teljesen ugyanez a jelenet játszódott le párhuzamosan, egy újabb világban. Az előadás a személyes felelősséget taglalja, azt, ahogyan szemet hunyunk a körülöttünk zajló történések felett, és arra is kitér, hogy vajon ítélkezhetünk-e azok felett, akik így cselekszenek, vagy cselekedtek a múltban.
A Desiré Akadémián Milan Mađarev Párhuzamos színháztörténet című könyvének a bemutatójára került sor. A kötet a szerbiai amatőr alternatív színházakról szól 1980-tól 2000-ig. Milan Mađarev korábban Nagy József mozgásszínházáról írt könyvet. Az egybegyűlteket Urbán András köszöntötte, a szerzővel Antal Attila beszélgetett:
– Valamilyen formában része voltam ennek a világnak. Amatőr színészként dolgoztam, utána dramaturgként, rendezőként és díszlettervezőként is. A nyolcvanas években az amatőr színházi mozgalom eléggé erős volt. Amikor 2011-ben megírtam a Nagy Józsefről szóló könyvet, befordultam a Vajdasági Színházi Múzeumba és megkérdezték, hogy mit írok következőleg. Azt feleltem, hogy már a címe is megvan, és az amatőr alternatív színházakkal foglalkozik majd. Ezen a területen sokan kiemelkedtek, de nem igazán kaptak megérdemelt figyelmet. Évekig vártam arra, hogy idősebb kollégák írjanak könyvet erre a témára, de ez nem történet meg, így valahogy azt éreztem, hogy ez a feladata rám hárult. Nagyon gyakran negatív hozzáállást tapasztalhatunk az amatörizmus iránt, ha pedig azt mondjuk, hogy valaki alternatív színházzal foglalkozik, arra sokan úgy tekintenek, mint akinek a tevékenysége nem eléggé komoly, csupán próbálkozik a színházkészítéssel. Nagyon fontos lenne különbséget tenni az amatörizmus és a dilettantizmus között – fejtette ki Milan Mađarev.
