December 14-én, szombaton, 19.30 órai kezdettel kerül sor a Zentai Magyar Kamaraszínház legújabb bemutatójára; Carlo Goldoni A fogadósnő című vígjátékát mutatja be a társulat. A színmű a nő és a férfi örök idők óta zajló párharcát és az ebből fakadó komikumot tematizálja, „a sziszifuszi csatározást, amelyben végül úgyis a szív diktál” – ahogyan a darab rendezője fogalmaz ajánlójában. Mészáros Tibor, a kaposvári Csiky Gergely Színház tagja nem először dolgozik együtt a ZMK fiatal színészeivel, ő dirigálta le a nagy sikerrel játszott Liliom című előadást is. Vele készítettünk most egy beszélgetést kedvcsináló gyanánt.
– Miért éppen Goldoni? Hogyan született az ötlet és jött létre a produkció?
– Wischer Johann igazgatóval közösen választottuk ezt a darabot. Ez mindig nagyon izgalmas a ZMK társulatának esetében, szinte már a próbafolyamat része számukra előadást találni, mert amikor velük készülök dolgozni, szeretnék mind a hét fiatal színészre szerepet osztani. Mivel öt férfiról és két nőről beszélünk, ez nem is olyan egyszerű feladat, és átdolgozást kíván minden esetben, hogy számban és a színészekhez mérten tudjunk megfelelő szerepeket adni, nem utolsósorban olyan munkát, amiben örömüket lelik. Ez a Goldoni-dráma is megfelelőnek tűnt ebből a szempontból.
– Van-e a mai világunkban különös aktualitása ennek a darabnak, vagy valóban örökérvényű-e, hogy minden nő-férfi kapcsolat mélyén „sziszifuszi csatározás” rejlik ősidők óta?
– A szerző valóban azért alkotott ezzel örök érvényűt, mert a legrégibb időkig visszamenő párharcot ábrázolja benne férfi és nő között, amely állandó mozgásban tartja az embert magát és a gondolatait is, hiszen valahol erről szól a továbbfejlődésünk. Goldoni nem két átlagos figurát írt meg, hanem szélsőségeseket, akik ebben a harcban a végleteket képviselik. Nyilvánvalóan ez adja az előadás komikumát. Amitől mégis szerethetővé válnak ezek a karakterek, hogy furcsa módon ugyan, de végső soron a saját boldogságukat keresik. Ez a fajta boldogságkeresés a mindenkori ember fő motivációja, és például ettől is örök aktualitása van az előadásnak.
– Kiknek ajánlja elsősorban?
– Nagyon izgalmas volt a próbafolyamat, ez a hét színész rendkívül sokoldalú, itt pedig rendkívül sok mindent megmutathatnak magukból. Többek között ők készítik a darab zenei anyagát is, tehát valóban minden porcikájukat megmozgatja az előadás. Ebből kifolyólag tényleg mindenkinek ajánlom, ami pedig a témát illeti, az is minden korosztályhoz szól. Azt hiszem, jó szórakozást fog nyújtani mindenki számára, aki eljön megnézni bennünket.
– Az elmondottak alapján élvezi a közös munkát a ZMK társulatával...
– Valóban nagy örömmel jöttem ide vissza rendezni, mert az járt a fejemben, hogy velük olyan dolgot lehet alkotni, ahol nem csak annyi a cél, hogy szülessen egy előadás, amit be lehet mutatni, hanem a színészeknek is kihívás és talán egy új lépés a pályájukon.
A Zentai Magyar Kamaraszínház előadása
Carlo Goldoni: A fogadósnő
Rippafratta lovag – Dévai Zoltán; A lovag szolgája – Papp Arnold; Forlipopoli, őrgróf – Nešić Máté; Albafiorita, gróf – Virág György; Mirandolina, fogadósnő – Lőrinc Tímea; Fabrizio, a fogadó pincére – Szilágyi Áron; Ortensia, színésznő – Verebes Judit.
Ének-mentor: Koncz Éva; Jelmez: Janovics Erika; Díszlet: Mészáros Tibor; Rendező: Mészáros Tibor.
