Kokan Mladenović tavalyelőtt a szabadkai Kosztolányi Dezső Színházban, Majakovszkij verse nyomán, a nagy sikerű Felhő a nadrágban című előadást rendezte. Térségünk egyik legkiemelkedőbb rendezője idén visszatért a KDSZ-be, hogy színpadra állítsa a Gusztáv a hibás mindenért című produkciót, amelynek középpontjába a Gusztáv című magyar rajzfilmsorozat emblematikus figurája kerül. A bemutató december 21-én lesz, az első repríz pedig 26-án. Színpadon láthatjuk majd Búbos Dávidot, Kucsov Boriszt, Mészáros Gábort, Mikes Imre Eleket és Szorcsik Krisztát. A produkció létrejöttéről Kokan Mladenovićot kérdeztük.
* Ezúttal miről rendez a KDSZ-ben?
– Elhatároztuk, a Gusztáv témájára készítünk előadást. A rajzfilm nemcsak Magyarországon és Kelet-Európában, hanem az egész világon nagy népszerűségre tett szert. Gusztáv egy kisember, aki a saját korának univerzális problémáival küzd. Mi most arra teszünk kísérletet, hogy megközelítőleg húsz teljesen új részt találjunk ki, amelyek során azt vizsgáljuk, hogyan találná fel magát Gusztáv a mai időkben, egyáltalán feltalálná-e magát és mi a sorsa a jelenünk kisemberének. Hogyan vészelné át Gusztáv a mostani valóságunkat, ezt a tranzíciós időszakot, amely egyik jellemzője a siker- és pénzhajhászás. Egy-egy rajzfilmrész négy-öt perces, ez az előadásunkban is így lesz, a részek pedig valamilyen formában összefonódnak.
* Miért lett az előadás címe Gusztáv a hibás mindenért?
– Ebben nem csak irónia van, ez egy reális szituáció. Gusztáv valóban hibás, mert nem vállalja fel a saját életének az irányítását. Retteg mindentől, a feleségétől, a főnökétől, a házmestertől, a politikai valóságtól. Nem akarja felfogni, hogy ez neki rossz, nem akar semmit sem tenni azért, hogy az élete, a világ jobb legyen. Elutasítja, hogy a polgári kötelességét végezze és felelősséget vállaljon a saját életéért. Nem akar felvilágosult polgár lenni. Ez a Gusztáv valóban hibás azért, amiért mindannyian ilyen körülmények közt élünk. A sorsukba belenyugvó „gusztávoknak” köszönhetően emelkednek fel a hatalomirányítók.
* Hogyan esett a választás épp Gusztávra?
– A KDSZ tevékenysége elsősorban a magyar kultúra felé irányul. Gusztáv az egyik legismertebb magyar figura, a hétköznapi kisember metaforájává vált világszerte, azokban az időkben, amikor politikailag és gazdaságilag feszült volt a hangulat. Ezért foglalkoztat bennünket most az, hogy mi a helyzet így a 21. század elején.
n Akkoriban a Gusztávot kicsik és nagyok egyaránt szerették. A gyerekeknek érdekes volt a humora miatt, meg eleve azért, mert rajzfilmről van szó. A felnőttek megértették a mondanivalóját is. Ön ezt hogyan látja?
– A Gusztáv rajzfilm nagyon is sokrétű. Fellelhető benne a komikum, az abszurd, a szatíra, közben társadalmilag elkötelezett. Azokban az időkben, amikor a területek blokkokra voltak osztva, elválasztva egymástól, ravaszul és okosan tudott szólnia az akkori világról, a mindennapi életről, az adott kor devianciáiról, mindezt nagyon is szubtilis módon, hogy ne szúrjon szemet a cenzoroknak. Foglalkoztat bennünket a rajzfilm szatirikus potenciálja is, de Gusztáv figuráján keresztül a saját valóságunkat is kutatjuk. Az előadás készítése során eljátszadozunk azzal, hogy miként válhat Gusztáv a mi életünk részévé, de közben hű maradjon önmagához.
* A rajzfilmben szinte nincs is szöveg. Milyen lesz az előadás?
– Az is szöveg nélküli, de a hangokkal is játszunk, hangszerekkel és egyéb eszközökkel. A rajzfilm elemeit és a színészi játékot használva igyekszünk egy teljes egészet megalkotni. Valójában egy rajzfilmet keltünk életre a színpadon. Ez a fajta megközelítés újdonságnak számít mindannyiunknak. Reméljük, hogy elnyeri a nézők tetszését.
* Milyen újra a KDSZ-ben dolgozni?
– Szeretem ezt a csapatot, nagy örömömre Szorcsik Kriszta is csatlakozott a szereplőgárdához, vele már korábban is együttműködtünk. A KDSZ csapata térségünk egyik legkiválóbb, legkülönlegesebb társulata. Nagy kihívás velük dolgozni. A rendezők itt mindig megpróbálnak valami specifikusat alkotni, amire más társulatok nincsenek felkészülve, mert ez a csapat mindenre képesre. Nagyon szeretek itt dolgozni. A KDSZ-ben töltött idő nekem felér egy gyógyüdüléssel. Számomra ilyen az ideális színházi munka, mint amilyen itt folyik, jó hangulatú próbákkal, lüktető munkakedvvel, egymásra hangolódással, sok közös ponttal és közös céllal, hogy egy jó előadást hozzunk létre.