(fotó: KDSZ facebook oldala)
Az Újvidéki Színház születésnapi rendezvénysorozata keretében a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház is a tartományi székváros teátrumában vendégszerepelt. Az Urbán András rendezésében színpadra alkalmazott Nézőművészeti Főiskola című előadást telt ház előtt adták elő a színészek. A szélsőségesen groteszk bohózat végigvezeti a nagyérdeműt a nézőközönség kialakulásában, majd egy utópisztikus képet vetítenek elénk: mi lenne velünk színház nélkül? Na és néző nélkül?
Kucsov Borisszal, a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház színészével – aki Színházi László alakját formálta – beszélgettünk előadás után.
* Miért ezt a témát választottátok?
– Ez a rendezőnk választása volt, mivel ez egy olyan könnyedén fogyasztható mégis sok mondanivalóval bíró darab, ami a színházról szól, és szerettük volna egy kicsikét a közönségünket humorosan bevonni ebbe a színházi világba. Hiánycikk volt már a repertoárunkon és gondoltuk, hogy egy ilyen előadást is csinálunk.
* Te hogyan élted meg Laci szerepét, hol van a helye a társadalomban?
– Ő egy furcsa figura. Igazából, nagyon sok igazság van mindegyik figurában. Laci figurája egy elveszett lélek, akit felkarolnak, hogy legyen segédtanár a Nézőművészeti Főiskolán. Tulajdonképpen ő képviseli a fiatal, naiv energiát az előadásban. Laci a rácsodálkozást, az őszinteséget és – mint már említettem – a naivitást képviseli.
* Az előadásban elhangzott egy mondat, amely így szólt: a színház szent és érthetetlen! Szerinted is így van?
– Nem, hát ez nyilván egy vicc (nevet), de ez is egy karikatúra, kifigurázása azoknak a mondatoknak, amik az emberek agyán átfutnak – sokszor van úgy, hogy a nézők néznek egy előadást, és az rá a kritikájuk, hogy nem értették, miről is szólt az előadás. Ez a mondat az ilyen gondolatmenetre reflektál.
