December végén, a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház, az Urbán András rendezésében készülő, A látás munkacímű produkció előbemutatóját tartotta meg, Varga Henrietta, Mészáros Gábor, Búbos Dávid és Kucsov Borisz szereplésével. A rendezés mellett Urbán András jegyzi az előadás koncepcióját és díszlettervét is, a jelmeztervezője Marina Sremac, a zeneszerzője pedig Mezei Szilárd. Vasárnap a közönség, a még mindig A látás munkacímen futó előadás második munkabemutatóját tekintheti meg. A nyilvános munkabemutatók érdekessége, hogy a nézők az előadást a készítésének különböző fázisaiban láthatják, nyomon követhetik, miként éri el végleges változatát. A jövő vasárnapi munkabemutatón megfigyelhetik azt is, hogy A látás milyen irányba módosult és miben lett másmilyen a decemberi munkabemutatójához képest. Urbán András elmondása szerint a bemutatóig akár még a címe is változhat.
* Mit taglal ez a produkció?
– A cím azt közli, hogy a világot vizuálisan éljük meg. Ez egy olyan előadás, amely különböző szakaszokban készül, az újabb munkabemutatón láthatóak lesznek bizonyos változások az előzőhöz képest, új tárgyak, új momentumok. Minden bizonnyal nem tartunk több munkabemutatót, de ez sincs teljesen kizárva, hiszen ilyen alkalmakkor úgymond élesben kipróbálhatjuk közönség előtt. Ezeket a munkabemutatókat mindig megelőzi egy erőteljes próbafolyamat, és annak az eredményét tárjuk a nézők elé, de hamarosan a bemutatót is megtartjuk. Ez az előadás elüt az utóbbi munkáimtól, oly módon, hogy egyértelműen művészeti kérdéseket feszeget. Tudatosan kerül mindenféle közéleti vonatkozást, egyszerűen a világgal foglalkozik. Lehetne a munkacíme az is, hogy A világ és ez utalhat a világításra, a fényre is. Ez egy olyan előadás, amely megpróbálja mellőzni mindazt, ami a klasszikus európai színház sajátja. Ha úgy tetszik, a drámát megelőző állapotból születik meg. Az ember és a tárgyak jelenlétéről szól, illetve arról, hogy nézőkként ezt a vizuális percepciót hogyan fogadjuk be. Tulajdonképpen ez az előadás egy nagy építkezés, folyamatosan behozunk különböző tárgyakat a színpadra, de mindnek van köze valamihez, ami él. Előkerül például egy műanyag flamingó szobor, ami végül is egy madár. Az előadás valahogy így próbálja lebontani a jelentés kérdését és most azt keressük, mi az mindebben, ami nem irodalom. Az egész képi világa, ami kialakul, egy világ képzete, ha úgy tetszik biblikus értelemben, mint a paradicsom, egyfajta túlvilág. Foglalkozik a szépséggel is, ez tehát egy erőteljesen vizuális elemekkel operáló előadás.
* Mi játszik benne még fontos szerepet?
– Mezei Szilárd zenéje, mert ez egy zenei látványszínház. Mezei Szilárd nem használ gépi zenét, csak eredeti hangszeren, élőben lejátszott felvételt. A zene is a produkció folyamatos főszereplője. Ez egy saját előadásunk, kis, szűk, mondhatni összeszokott csapatunk készíti. Szerintem aki megnézi, átvált egy másik időbe, szembekerül az élet gyorsaságával, amit a média is diktál. Nálunk a színház álommá válik, egyfajta valóságos álommá. Az előadás még csak történetet sem akar elmesélni, az egyetlen, amit elkövet, hogy a dolgoknak, a tárgyaknak jelentést ad. Legközérthetőbben: ez az előadás egy másik időben, egy másik valóságban, egyfajta álomszerű élménye a világnak, ez esetben a színháznak. Nemigen foglalkozik azzal sem, hogy ki milyen színházat akar nézni. Ez egy színházi tett, de szerintem, aki megtekinti, nem bánja meg.
* Mitől vezérelve fogtál hozzá egy olyan előadás készítéséhez, amely az elmondásod szerint elüt az utóbbi munkáidtól?
– Nekem vannak kifejezetten művészi ambícióim is. Érdekelnek a színház különböző elemei, nem csak egyfajta formája, a drámai színház felé irányuló, amit leginkább megszoktunk. Ez egy önálló művészet, még ha alkalmaz vagy használ is társművészeteket. Szerintem nem árt a színházat időről időre másfajta módon is kezelni. Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy nem csak az a színház létezik, amit mi ismerünk.
* Az új évre, az évad második felére vonatkozóan, mi várható a KDSZ-ben?
– Szintén a rendezésemben készül a Kosztolányi szakszervezet című produkció, amelynek az alcíme lehetne, hogy Milyen színházat akartok?, vagy Minden, amit a színházról hallani akartatok. A rövid szüzséje szerint a KDSZ színészei fellázadnak, szakszervezetet alapítanak a műszaki dolgozókkal és a közönséghez fordulnak segítségért, annak kapcsán, hogy milyen kiszolgáltatott, megalázott helyzetben vannak, milyen nagy fokú megaláztatásokon mennek keresztül, miket művel velük az aktuális igazgató, a politikum, a közélet. Eközben egy mondhatni örökös szabadkai dilemma kerül előtérbe, amelyről megközelítőleg százhúsz évre visszamenőleg dokumentumok is léteznek és ezekben mindenféle bizottságok és okos emberek taglalják azt, hogy milyen színház kellene nekünk. Ez nyilván bizonyos komikus helyzetekhez vezet, ezért egyértelműen szórakoztatóbb jellegű előadásról van szó. Valamelyest magába öleli az olyan színházi formákat is, mint amilyen az operett, a musical, vagy épp a jóleső nótázás. A bemutatója március közepére várható. Ezután Mezei Kinga kezd el dolgozni a színházunkban egy előadáson, amely Domonkos István költészetére épül. A címe az lesz, hogy Szedjetek szét, és a költőre jellemző módon próbál majd foglalkozni a nemzeti identitással, akár itthonról, akár a távolból megfogalmazandóan. Ezt követően, de még ebben az évadban, májusban, Igor Vuk Torbica fog hozzá a KDSZ-ben egy előadás rendezéséhez Fassbinder drámája alapján, amely elsősorban a xenofóbiához és az idegenekhez való viszonyulásról szól. A bemutatója őszre lesz. Szintén a következő évadban, de még ebben az évben, Puskás Zoltán jön hozzánk, ő Három nővér címmel készít előadást.
* Novemberben sikeresen zajlott le a KDSZ Desiré fesztiválja. Készül-e már az idei?
– A Desiré szervezése egész évben tart. Most a pályázási periódusnál tartunk, amelynek lezárása után megtudjuk mekkora költségvetéssel rendelkezhetünk, de már kapcsolatba léptünk potenciális résztvevőkkel és keressük az előadásokat.
* A KDSZ-ben egymás után két előadásod lesz bemutatva, rendezel még valahol?
– A tervek szerint idén Észak-Macedóniában, Bitolában, Shakespeare Coriolanus című darabját rendezem, a budapesti Átrium színház produkciójában pedig Klaus Mann Mephisto című műve alapján készítek egy előadást.
