Nemrég elkezdődtek a szabadkai Népszínház Magyar Társulata új előadásának a próbái. Az évad második felének első produkciója Andrzej Saramonowicz Tesztoszteron című műve alapján készül és a férfiakra irányul, ezután pedig a nők kerülnek középpontba. A Tesztoszteron bemutatója március 27-én, a színház világnapján lesz. Az előadás szereplői Csernik Árpád, Hajdú Tamás, Nyári Ákos, Pálfi Ervin, Ralbovszki Csaba, Rókus Zoltán, Kovács Nemes Andor, Baráth Attila, Szilágyi Nándor és ifj. Kucsera Géza. A dramaturg Brestyánszki Boros Rozália, a jelmeztervező Pesitz Mónika, a rendező és díszlettervező pedig Kovács Dániel Ambrus. A budapesti rendezővel a készülő előadás kapcsán beszélgettünk.
Miért esett a választás erre a darabra?
– Ez egy kortárs lengyel színdarab, amelynek a szereplői kizárólag férfiak. Pontosan emiatt választotta a társulat, az ezt követő előadásban ugyanis csak nők játszanak majd.
Miről szól a Tesztoszteron?
– Egy meghiúsult esküvő után történteket kísérhetjük végig, amikor is a ceremóniára hivatalos férfiak egy része összeverődik és azt fejtegetik, miért is maradt el a házasságkötés. Közben az események továbbgyűrűznek, az indultatok pedig elszabadulnak. A darab egyebek közt kitér arra is, hogy milyenek a férfiak, hogyan tekintenek önmagukra és a nőkre, mi hajtja a férfiakat a nők felé, hogyan működik ez a belső késztetés, ennek mennyire kiszolgáltatottak, esendőek a férfiak. Ebben sok a keserűség, de a szépség is.
Milyen lesz az előadás?
– A reményeim szerint szórakoztató, ugyanakkor elgondolkodtató is. A műfaját tekintve ez egy komédia, de nem az úgymond habkönnyű fajtája, inkább fekete humorú.
Kovács Dániel Ambrus (Fotó: Lukács Melinda)
Férfiakról és nőkről beszélünk. Érinti-e az előadás a sztereotípia témakörét?
– Mondhatni, hogy vannak benne elrajzolt figurák és helyzetek, szándékosan sztereotipikus vagy közhelyszerű megfogalmazások. Bízom benne, hogy miután mindezt kimondjuk –, sikerül ennek a fonákját, a viszonyok bonyolultságát is megmutatni. Világossá válik, hogy mennyire leegyszerűsítőek ezek a vélemények és ez a fogalmazásmód.
Felvonultat-e a produkció ún. férfitípusokat?
– Megjelennek majd benne az alfahímek, a nagy macsók, de ezek ellenkezője, a másik véglet, a papucsoknak csúfolt férfiak is, továbbá szobatudósok, könyvmolyok, melósok, tehát egy érdekes kaleidoszkóp rajzolódik ki.
Ön szerint másképp látják-e majd az előadást a nők és másképp a férfiak?
– Szerintem egy kicsit különbözőképpen fogják nézni, de ez egyáltalán nem baj. Más lesz a ráismerés jellege, hogy egy-egy pillanatban önmagunkra vagy a párunkra ismerhetünk.
Esetleg lehet-e a nőknek olyan érzésük, mintha meglesnék a férfiakat?
– Az előadásban lesznek tipikus férfitársaságbeli pillanatok, amik akkor jönnek elő, ha a nők nincsenek jelen. Ilyen szempontból talán kicsit betekintést lehet majd nyerni abba, hogy milyenek a férfiak egymás közt.
Először rendez Szabadkán?
– Tavaly már voltam itt, akkor az Oreszteia című előadás látványtervezőjeként, de ez az első alkalom, hogy itt rendezek. A Népszínház Magyar Társulatának a nagy részét tehát már ismerem és a helyi körülményeket is. Már tavaly megtetszett ez a társaság és az egész közeg, úgyhogy nagyon szívesen jöttem vissza.
A rendezés mellett ezúttal is vállalta a díszlettervezést…
– Ez mindig így van, az általam rendezett előadások díszlet-, látványtervezője is vagyok. Érdekel ez a vonal. Valójában erről az oldalról kerültem bele a színház világába. Valahogy egyértelmű a számomra, hogy a saját látványtervemet készítem el. Amikor elkezdek készülni a rendezésre, gyakran ezzel párhuzamosan a tér, a látvány is formálódik bennem, az egész együtt áll össze.
Rendezett-e már előadást ennyi férfiszereplővel?
– Még nem, ráadásul beleírt szerepek is vannak, a mi történetünk három szereplővel bővült, összesen tíz férfi lesz az előadásban. Nem egyszerű, oda kell figyelni, hogy a szereplők különbözzenek egymástól, mindegyiknek meglegyen a maga személyisége, a szerepíve és a saját története. A színészeknek is kihívás, hiszen szinte folyamatosan tízen lesznek jelen a színpadon, így az előadást egyfajta hullámzás is jellemzi, hogy épp ki, mikor és mennyire kerül előtérbe. A tíz férfiszínész számára ez egy nagy, folyamatos együtt létezés. Azon viccelődtünk, hogy ez egy permanens tömegjelenet…
Tavalyelőtt Budapesten Marie Curie-ről készített monodrámát, egy női szereplővel dolgozott, most pedig tíz férfivel…
– Igen, ez mondhatni a másik véglet. Ráadásul ott hangsúlyos volt a női történet, hiszen a női emancipáció nagyon fontos, ikonikus alakjáról beszélünk, aki elsőként szerzett nőként Nobel-díjat, ráadásul kétszer is. Ez korábban a férfiakra sem volt jellemző. Azután viszont, javarészt szakmai féltékenységből a magánélete, a magánügyei miatt támadták, és majdnem tönkre tették az életét és a karrierjét.
A szabadkai rendezés után mik a további tervei?
– Amint hazatérek Budapestre, még két rendezői munka vár rám, mindkettő független színházi produkció lesz. Az egyik előadást én is írom, úgyhogy sok dolgom lesz az évad folyamán.
