A kelebiai székhelyű Nyári Mozi Színházi Közösség az idei színházi évadra vonatkozóan számos programot tervezett. Egyebek közt Mallász Gitta feljegyzéseiből a Csodálatos hétköznapok című előadás elkészítését Pámer Csilla, Fülöp Tímea, Varga Henrietta és Ábrahám Máté szereplésével. Döbrei Dénessel arról beszélgettünk, hogy a járványügyi intézkedések tekintetében hogyan alkotnak és milyen gondolatok fogalmazódtak meg benne:
– Minden méltatlanságérzés megszűnik, mi felelősnek érezzük magunkat saját magunkért éppúgy, mint az egész teremtésért. Ez a valódi emberi méltóság – ez a tavaly májusban kiadott Mallász Gitta Az angyal válaszol – ahogyan én megéltem című kötet utolsó két mondata. Úgy érzem most nagyon is időszerű, úgy az otthon maradást illetően, mint a színházi világnaphoz is kötődve, amelyre nemrég került sor.
A Csodálatos hétköznapok című előadással kezdtetek el foglalkozni. Ezzel most mi a helyzet?
– Itt van velünk, úgy érezzük bennünk történik, foglalkozunk vele úgy is, hogy személyesen nem találkozunk. Hetente legalább egyszer a világhálón keresztül beszélgetünk és állandó kapcsolatban állunk. A könyvhöz fűződően mindig eszünkbe jut valami. Valóban csodálatos az, ami körülvesz bennünket ezzel a munkával kapcsolatban. Az előadás résztvevői a távolból ugyan, de együtt vannak és gondolnak egymásra. Mallász Gitta ugyebár egy varrodát tartott fenn, amelynek köszönhetően zsidókat mentett meg a második háborúban. A jelenlegi helyzet úgy hozta, hogy itt is kialakult egy varroda, csakhogy az alkotók most védőmaszkokat varrnak. Teszik ezt persze úgy, hogy fizikálisan nem tudnak együtt lenni, de mindenki igyekszik valamilyen módon kivenni belőle a részét.
Mi lesz a produkcióval? Milyen gondolatok fogalmazódnak meg benned?
– Mallász Gitta történetéről nem teszünk le, de már nem vagyok benne biztos, hogy megszokott színházi előadás formájában kell majd megtörténnie. Most hagyjuk, hogy az események peregjenek és majd kiderül, mi lesz belőle. Egy alkotó nyilván szeretné megmutatni azt, amit létrehozott, de ez az időszak most valami másról szól. Elég sokat gondolkodtam azon is, hogy ez valójában a nagyböjt, a tisztulás ideje is, és Mallász Gitta története, az angyallal való találkozás, főleg az önmegismerés felé irányít bennünket. Ez is arról szól, hogy maradjunk otthon és gondolkodjunk önmagunkon. Azáltal pedig, hogy tisztulunk és tökéletesedünk, többet tudunk majd megosztani másokkal, a társainkkal. Sok gondolat röppen fel azzal kapcsolatban is, hogy miért pont az ember légzőszerve lett megcélozva. Az ember megtámadta a Föld tüdejét, az erdőket, a vírusok pedig otthont keresnek maguknak, egy másik erdőt, mert ki lettek űzve. Lehet, hogy nem véletlenül éri a támadás az emberek tüdejét. Otthon üldögélve az ember sok minden elgondolkodik. Arról is, hogyan tudja a saját belső világát továbbépíteni, ilyen nehéz helyzetben is. Amikor problémák merülnek fel, akkor talán erősebben gondolunk egymásra. Létezik még kötődés az emberek közt, akkor is, ha ez a vírus arról próbál meggyőzni bennünket, hogy nem szabad közel kerülnünk egymáshoz és megérintenünk egymást. Lehet, hogy ezzel megerősödik az emberben az, hogy igenis oda kell figyelni a másikra és szeretettel kell gondolni rá.
Nemrég volt a színház világnapja. Ezzel kapcsolatban mire gondoltál?
– Már az eljövendő időszakra is vonatkozóan, szinte a nyár végéig, sorra mondanak le rendezvényeket, fesztiválokat. Nem tudni, lehet-e majd utazni, mi pedig elég sok programot szoktunk szervezni, amelyek során lényeges, hogy az alkotók ide utaznak a világ különböző pontjairól. Ez a jelen pillanatban nem úgy néz ki, hogy megvalósulhat. A színház világnapja alkalmából kérdések fogalmazódtak meg benne: hogyan fogunk ezentúl majd színházi előadásokat nézni? Lehet-e még úgy előadást készíteni, ahogyan azt eddig tettük? Lehet-e közönség elé állni? Milyen felelősség vár ránk, amikor majd kiállunk a színpadra? Milyen gondolatokat kell és szabad megosztani egymást között? Mindjobban bebizonyosodik ugyanis, hogy a hangokhoz hasonlóan, a gondolatoknak is vannak egyfajta vibrációi, amelyek eljutnak a másikhoz. Sokan fejtegetik azt is, hogyan működik ez a vírus. Lehet, hogy nem bírja el a szeretet vibrációját. Ha erre rájövünk, talán másképp fogunk minderről gondolkodni.
A tervek közt szerepelt chicagói és brazíliai vendégjátékok is. Tartjátok a kapcsolatot a messzi országokban élő barátaitokkal?
– Igen, elég sűrűn beszélgetünk. A barátaink a világ különböző pontjairól érdeklődnek, hogy vagyunk és mi van velünk. Szinte mindenfelé hasonlóan nehéz a helyzet, mint nálunk. Bezárt üzletekről és kijárási tilalomról számolnak be nekünk.
Mily módon oldod meg a tanári teendőket?
– A mesterfokozatos hallgatókkal a napokban elindult egyfajta próbafolyamat, a vizsgaelőadásukra készülve, ami majd épp a testről, a színekről, az együtt mozgásról, együtt vibrálásról szól. Készülünk úgy a magyar, mint a szerb osztállyal is. Ez több mint egy hónapig tart és mindennapos munkát jelent.
A családoddal hogyan telnek a napok?
– Henivel otthon vagyunk Kelebián, a lányunk is, aki a távoktatás által tanul, mint más nyolcadikos is, mi pedig megpróbáljuk megteremteni a szükséges feltételeket, hogy a helyzethez mérten jól érezzük magunkat és másokkal együtt túlvészeljük a nehézségeket.
Mit üzensz az embereknek?
– Azt, hogy legyenek nyugalommal, próbálják meg magukat jó egészségben tartani és szeretettel gondoljanak a másikra. A haraggal és a veszekedéssel semmit sem lehet elérni. Kiváltképp most nem. Nézzünk körül az otthonunkban és fedezzük fel benne a jót. Szeressük a társunkat és gondoljunk arra, milyen szép az, amikor az emberek együtt lehetnek.
