A szabadkai Kosztolányi Dezső Színház nemrég online kezdte meg a Domonkos István műveire összpontosító, Mezei Kinga rendezésében készülő Szedjetek szét munkacímű előadás próbáit, amelynek szereplői Mészáros Gábor, Kucsov Borisz, Búbos Dávid, Hajdú Tamás, Pálfi Ervin és Kőműves Noémi. Arról, hogy a jelenlegi helyzetben hogyan telnek a napjai, ezúttal Mészáros Gábort, a KDSZ színészét kérdeztük.
Hogyan kezdtetek el foglalkozni az új előadással?
– Létrehoztunk egy csoportot és így virtuális térben, online kezdtük el a próbákat, ahogyan azt kivitelezni tudjuk ilyen helyzetben. Domonkos Istvánnal foglalkozunk, leginkább a kivándorlással, a vendégmunkásléttel és az ehhez hasonló témákkal, amelyek a költészetében igen erősen jelen vannak. Ily módon tehát hozzáfogtunk az új produkció készítéséhez.
A munka mellett mivel töltöd el még az idődet?
– Ha létezik valami jó ebben a helyzetben, amit a pandémia kihozott az emberekből, hogy jobban összetartanak a közösségek, a családok. Több időt szentelhetünk a családunkra. Megvan a napi rutinunk. Elég korán kelünk, felébrednek a gyerekek, reggelizünk és elkezdődik nap. Nagyobbik lányomnak, Katának hiányzik az óvoda. Az ő életében is furcsa ez a helyzet. Meg kellett vele értetnünk, a saját gyermeki szintjén, hogy mi a koronavírus, mit jelentenek ezek az intézkedések, miért van szükség a bezártságra, és hogy megértse azt is, miért nem találkozhat a barátaival sem. Úgy érzem, felfogta, és némiképp örül is annak, hogy itthon vagyunk és játsszunk. Megindult valamilyen módon az online óvodai oktatás is. Az óvópedagógusok napi vagy heti feladatokat adnak fel, amelyeket teljesíteni kell, utána pedig bemutatni, hogy mit alkottak. Igyekszünk játékokkal elvonni a figyelmét, kitölteni a napjait. Ilyenkor a mozgós tevékenységek, a torna és tánc is kimarad. Sokszor említi, hogy hiányzik neki az óvoda, a barátai, de akkor mindig türelmesen beszélünk vele arról, miért is van ez így, hogy megpróbálja az ő gyermekvilágába elhelyezni ezt az állapotot. Próbáltunk itthon a gyerekekkel színházat is játszani.
Mi történik most, hogy nincs színpad, nincs közönség és taps sem?
– Amikor még csak korlátozott volt az egybegyűltek száma, és ebbe belefértünk, lejátszottuk a KDSZ-ben A kút nem a kiút című előadásunkat, utána pedig mi is leálltunk és hirtelen nem is tudtuk, mi legyen. Azután a színház áthelyeződött online térbe. Videókat kezdtünk el készíteni arról, hogyan telnek az otthoni mindennapjaink, teljesen kötetlenül, amihez épp kedvünk van, vagy ami épp az eszünkbe jut. Mi is úgy gondoljuk, hogy ebben a helyzetben is fenn kell tartani a közönséggel kapcsolatot. Én kis zenés, verses felvétellel jelentkeztem. Amikor pedig a színházi világnap volt, akkor mi hárman, Kucsov Borisszal és Búbos Dáviddal, a szabadban készítettünk egy kis performance-ot külön erre az alkalomra. Közben megkezdtük a régi előadások közzé tételét is, elsőként a The Beach-et, amit izgalmas volt felidézni.
Azután Az ember komédiáját láthatta otthonról a közönség...
– Mi is családostól odaültünk a számítógép elé és megnéztük. Katának is érdekes volt látni így apukát és nekem is élményt jelentett. Ez egy hétéves előadás, mindannyiunkban – akik készítettük – kedves találkozásként maradt meg. Előjöttek bennem a jó emlékek, még azokat az illatokat is fel tudtam idézni, amelyek ezt az előadást körüllengték. Ugyanakkor viszont azon is elgondolkodtam, ahogyan megpróbáljuk online helyettesíteni a színházat. A vetítés valahol a mozi feladata. A színház mégis attól az ami, hogy ott és akkor, élő és személyes kapcsolat jön létre a nézők és a színészek közt. Ezt a kapcsolatot hiányolom legjobban, az élő kommunikációt a nézővel, és ennek a kapcsolatnak a hiánya miatt hirtelen nagy űr keletkezett az életünkben.
Milyen gondolatokat ébresztett még benned a jelenlegi helyzet?
– Ez az izoláció elég sok mindent kihoz az emberből. Ilyenkor lehet mérlegelni, hogy mi az, ami igazán fontos, és mi a felelősségünk ebben a helyzetben. A közösség felelőssége le kell, hogy szűküljön az egyénre is. Ami most történik, az nem játék. Sokféle hatás ér bennünket és manipulatív gondolatok is terjednek a közösségi médiában. A felelősség arra szólít fel bennünket, hogy fokozottan odafigyeljünk és betartsuk azokat a szabályokat, amelyeket ez a helyzet követel. Mindenkinek azt üzenem, hogy maradjon otthon és ügyeljen a kézmosás fontosságára.
