A járványhelyzet miatt most egy ideig színház nélkül maradunk. Vagyis fizikailag, hiszen nagyon sok teátrum tesz közzé online előadásokat a közönség szórakoztatására. A színészek is kénytelenek otthon maradni. Vannak köztük olyanok, akik az otthonukban elkészített videóikkal szeretnék kizökkenteni a nézőket a karantén okozta melankóliából. Szemerédi Bernadett vajdasági származású színésznő is köztük van. Mindennap igyekszik szórakoztatni a közönséget. A délelőtti Rímkuckó videói a legkisebbeknek, az este közzétett #napilélekmorzsák pedig a felnőtt közönségnek szólnak. Ezekről beszélgettünk a színésznővel.
Szemerédi Bernadett a szabadkai VM4K-ban tartott koncertjén (Fotó: Szalma Brigitta)
Honnan jött a Rímkuckó és a #napilélekmorzsák elindításának ötlete?
– A színházi kényszerleállás előtt néhány nappal költöztünk át a férjemmel (Széplaky Géza színművész) másik albérletbe. S ahogyan a rám szakadt tengernyi szabadidőben a dobozokból tematikusan rendezgettem a polcokra a könyveinket, kezembe akadt egyik kedvenc kötetem, a megunhatatlan Szamárfül Romhányi, a rímhányó tollából. Ekkor fogalmazódott meg bennem, mi lenne, ha a – hozzánk hasonlóan – „szobafogságra” ítélt gyermekeket (és talán a szüleiket, nagyszüleiket, pedagógusaikat is) szórakoztatnám ezekkel a játékos versekkel, magamat is kirángatva a művészi tétlenség állapotából. Nagyjából ezzel egyidejűleg született meg az esti bejelentkezéseim, a #napilélekmorzsák gondolata is, a felnőtt, színház-, költészet- és zeneszerető közönséget megszólítva, mindennapjaink mókuskerekéből kizökkentve. Ragaszkodtam az élő Facebook-os jelenléthez, hátha így sikerül valamit megőrizni a színházi pillanatok megismételhetetlenségéből az online térben is.
Mi alapján választod ki az elhangzott szövegeket?
– Úgy fogalmaznék, sokszor a művek találnak meg engem, és nem fordítva. Aztán e „sugallatok” nyomán egy adott téma köré szervezem a választott anyagokat, de mindig figyelembe veszem és beépítem a személyes kéréseket, kívánságokat is.
Milyen visszajelzéseket kapsz a nézőktől?
– Szívmelengető az a temérdek hozzászólás, megkeresés, személyes üzenet, amelyet az utóbbi hetekben kaptam, hogy egyre szélesebb körben figyelnek fel ezekre a kis műsorokra (pl. külföldön is), oktatási programokba is beillesztik (Újpesti NET-NEBULÓ Program), több fórumon is megosztják. A felvételeket a YouTube-csatornámra is feltöltöm, hogy azok is elérhessék, akik nem használják a Facebookot.
A bejelentkezések előtt mennyi időt fordítasz a felkészülésre?
– Változó, attól függ, hogy a már repertoáron lévő anyagokból merítek vagy újakat fűzök egybe. Előfordul, hogy egy hétre előre tudok tervezni, de akadnak előző esti verses-zenés „fellángolások” is. Ezek a kreatív, ráhangolódó énidők engem is feltöltenek. Nem beszélve arról, hogy ez a „műfaj”, a virtuális térben való közlés számomra új, kihívásokkal teli terep, a komfortzónám feszegetése.
Mivel töltöd az időt a karanténban?
– Sokkal több idő jut a háztartás körüli serénykedésre, az új albérletünkben hatalmas konyhánk van, ahol mindennap sütünk-főzünk valami finomat (ezen a terepen a férjem is otthonosan mozog). Hiányoznak a szeretteink, de a Messengernek hála, naponta látjuk, halljuk egymást. Sorozatokat, régóta kiszemelt filmeket nézünk, többet olvasunk nem színházi könyveket, online órákat tartunk a versmondás és az irodalom felé kacsintgató gyermekeknek, magunk is online „járunk” énekórára, oktatási segédanyagok készítésével támogatjuk a MOTTO és a Babits-osztály tevékenységét, a szarvasi Cervinus Teátrum közönségének pedig kis műsorokat készítünk. A színházi világ kereke megállt ugyan, a férjemmel azonban megpróbáljuk a jelen helyzetből kihozni a legjobbat, megérezve, megértve az otthonmaradás felelősségét, befelé is, egymásra is figyelni, csendben lenni, s várni a percet, amikor újult erővel, kirobbanó energiával térhetünk vissza a mágikus deszkákra.
