Csaknem teljesen elkészült a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház új előadása. A Szedjetek szét munkacímű produkciót, Domonkos István életműve alapján, Mezei Kinga rendezte és a következő évadban, amint a helyzet megengedi, a közönség is láthatja. Az előadás Domonkos István művein keresztül, lényegében az elmenés és a maradás témáját taglalja. A létrejöttéről Mezei Kingát kérdeztük, aki Oláh Tamással közösen dramaturgként is részt vett a munkafolyamatban:
– Domonkos István műveivel még szinte gyerekként találkoztam, és ezekkel azóta többször foglalkoztam. Újra és újra rám lelnek és most ismét megtaláltak. Nem csak annak apropóján, hogy Domonkos István idén nyolcvanéves, hanem a művei újból rendkívül aktuálisak és bizonyos mondatai beletalálnak a középpontba. Az előadás dramaturgiáját vagy történetszálait A kitömött madár című regényből kiindulva kezdtük el összeállítani, azután beleemeltünk egyéb, számunkra fontos figurákat is, például a Via Italia műből és mi is kitaláltunk karaktert, ami viszont a mi darabunkban inkább a verseihez, illetve a Kormányeltörésben című verseskötethez kötődik. Valójában egy töredezett szerkezetű, több szálon futó, saját történetet kreáltunk. A darab megírásának útján az indított el bennünket, hogyan néz majd ki a közegünk, ha Vajdaságból elmennek emberek, akkora szellemi értéket képviselők, mint amilyen Domonkos István, mert persze nem ő az egyetlen, aki ily módon hiányzik innen. Nyilván az érem másik felével is foglalkoztunk, hogy milyen lehet azoknak, akik valamilyen okból kifolyólag elmentek. Ezt az ún. vajdaságiasságot, ezt a furcsa kevertséget, nagyon nehéz magunk mögött hagyni, erre Domonkos István is utalt egyik interjújában. Fontos volt számunkra a sajátos humora is, hogy azt valahogy megragadjuk, illetve azt, ahogyan az igazán komoly problémákat is megközelíti a humor felől. Valószínűleg emberi habitus kérdése, hogy erre ki milyen módon képes. Szerintem ő ennek nagy mestere. Előadásunk egyes jeleneteit nem lehet fellelni egyik Domokos regényben sem, ezek úgy alakultak ki, hogy a saját töredezett történetünkbe akár különböző művek karakterei vándoroltak be. Domonkosnál nem találkoztak, de nálunk igen. Így általunk létrejött jelenet, amit nem Domonkos írt meg, de teljes mértékben ő, vagyis a karakterei ihlettek meg. A szövegkönyv még nyilván változni fog, ezen most lesz időnk tovább gondolkodni – fejtette ki Mezei Kinga, aki az előadás díszletéről, zenéjéről, valamint a szereplőkről is szólt.
– A díszletet Ondraschek Péter budapesti díszlettervező tervezte. A tér kicsit metaforikus. Az előadás A kitömött madárból kiindulva a hetvenes évek végén játszódik, a tengerparton, konkrétan Rovinjban, de ez nem hangzik el, a regényből is csak következtetni lehet. Lesz egy furcsa állomásunk is, ami akár móló vagy tutaj is lehet, de valójában egy olyan tér, ahol az emberek várakoznak, vagy arra, hogy elmenjenek, vagy arra, hogy valaki hazajöjjön. Várakozás, félúton levés, lebegés a tengeren – nagyjából ezekből indultunk ki, amikor elkezdtünk a téren gondolkodni. Az előadás zenéjét Mezei Szilárd szerezte, jazzről van szó, mivel Domonkos István maga is jazzt játszott és gyakran szezonzenészként muzsikált a tengerparton. A jelmezeket Janovics Erika tervezte. Hat szereplőnk van, mindenki kivétel nélkül több karaktert alakít. Az előadásban láthatjuk majd a KDSZ három színészét, Mészáros Gábort, Kucsov Boriszt és Búbos Dávidot, továbbá Hajdú Tamást és Pálfi Ervint, a szabadkai Népszínház Magyar Társulatából, valamint Kőműves Noémit, aki a női figurákat formázza meg. Süveges Eta nyugalmazott színművésznő hangja is hallható lesz az előadásban, aminek nagyon örülök, óriási élmény volt a számomra találkozni vele – emelte ki Mezei Kinga, aki arra is kitért, hogy a járványügyi helyzet miatt rendhagyó próbafolyamat zajlott.
– A tervezett időpontban online kezdtük meg a próbákat. Oláh Tamással végig dolgoztunk a rendkívüli állapot idején úgy, hogy egyszer nem találkoztunk. Közben alakult a szöveg, Skype-on keresztül elemző- és olvasópróbákat tartottunk, a színészek feladatokat kaptak, egyebek közt kisfilmeket is készítettek az elmenés és itthon maradás témájára. Amit ily módon, online előkészíthettünk, elvégezhettünk, azt megtettük. Vártunk és igazából fogalmunk sem volt, hogy mikor léphetünk tovább. Amikor enyhültek a szabályok, óvintézkedések mellett színházi térben próbáltunk – tudtuk meg Mezei Kingától.
Oláh Tamás elmondása szerint a rendkívüli állapot időszaka számára is főleg munkával telt.
– Egyébként is gyakran ülök monitor előtt és úgy dolgozok, viszont a szöveg megalkotása során hiányzott, hogy egy térben lehessünk a többiekkel, mert olyankor együtt tudunk gondolkodni. A közös munka közös térben másmilyen eredményeket produkál és megint csak mást online, bármekkora lehetőségeket is nyújt a technika. Amikor a rendkívüli állapotot kihirdették, már jól haladtunk, szinte elkészültünk a szövegváltozattal, amellyel elkezdhettünk dolgozni a színészekkel. Több Domonkos-műből lettek merítve szövegrészek, de bennünket nagyon érdekeltek a figurák is. Ezek mindannyiunk számára felismerhetőek, még ha nem is olvastuk Domonkos írásait, mert mindennapi emberekről van szó. Akkor is, ha az említett műveket a hatvanas-hetvenes években írta. Ekkortájt ugyanúgy tapasztalható volt a vendégmunkás-jelenség, mint most is. Persze ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy azóta semmi sem változott, de érdekes felismerés, hogy nem új keletű, hanem ciklikusan ismétlődő mozzanatról van szó. A figurák inspiráltak bennünket, a szövegváltozatunkból indultunk ki, majd pedig a színészek improvizációival bontottuk tovább a történetet. Bizonyos jelenetek szövegei a próbák során jöttek létre. Amikor már írtuk a szöveget, elmozdultunk Domonkostól, ugyanakkor nagyon fontosnak tartottuk, hogy megtartsuk a szellemiségét. Továbbgondoljuk a világát, a figuráit, amelyek benépesítik ezeket a világokat, a regényeinek, a költészetének univerzumait és ezekkel kísérletezzünk. Megalkossunk akár új helyzeteket is azáltal, hogy egy térbe helyezzük ezeket a figurákat – mondta Oláh Tamás.
