Az Újvidéki Színházban Béres Márta az Anna Karenina című nagy sikerű produkcióban formázta meg a címszereplőt, a járványhelyzet miatt azonban csak néhányszor játszhatták az előadást. Előtte egy forgatáson vett részt Budapesten, a főszereplésével készült Így vagy tökéletes című film a tervek szerint decemberben lesz bemutatva. A forgatás után a belgrádi Atelje 212 Dabogda te majka rodila című előadásában szintén főszerepet játszott, ennek bemutatója is azt várja, hogy a vírushelyzet elmúljon. Béres Mártával a filmről és a színházról beszélgettünk, továbbá arról, hogy az intézkedések miként hatottak a mindennapjaira.
Tavaly a palicsi filmfesztivál egyik zsűritagja voltál és akkor arról is beszélgettünk, hogy egy új filmben fogsz szerepelni, amelynek a címe Így vagy tökéletes. Jelenleg ezzel mi a helyzet?
– A vírushelyzet előtt az volt a terv, hogy októberben jelenik meg, most viszont tolódott, így valamikor karácsony előtt várható. Néhány napja írta a rendező, hogy az utolsó simításoknál tartanak. A lényeg, hogy ez a film már létezik. Az alkotást Varsics Péter rendezte, akinek ez az első mozifilmje. A műfaját tekintve dramedy és tulajdonképpen két tehetségtelen íróról szól. A filmbéli partnerem Fekete Ernő, a budapesti Katona József Színház tagja. Sok kiemelkedő színész játszik még benne, egyebek közt Lengyel Tamás, Trokán Nóra, Ónodi Eszter és Thuróczy Szabolcs. Budapesten forgattunk, volt is egy ilyen cél, hogy a filmen érződjön a város hangulata.
Játszottál már filmekben, ez számodra miben volt más?
– Korábban nem igazán kaptam olyan filmes feladatot, amely során összetett karaktert formázhatok meg. Ilyen értelemben ez az első komoly filmezési élményem. Nagyon élveztem a forgatást, mindenki profi, kedves és előzékeny volt. Tavaly augusztusban és szeptemberben megközelítőleg egy hónapot forgattunk és erre az időszakra nagyon szép emlékként tekintek vissza.
Régóta dédelgetett álmod volt filmben szerepelni?
– Amikor a színművészetire iratkoztam, egyáltalán nem érdekelt a film. Egyértelműen a színpad vonzott, de ahogy múlt az idő, egyre inkább érlelődött bennem, hogy izgalmas lenne kipróbálni a filmezést is. Az utóbbi időkben elég sok kasztingon megfordultam. Sokszor elutasítottak, sok mindenre pedig én mondtam nemet. Úgy gondoltam kivárom azt, amibe valóban meggyőződéssel vágnék bele. Ez tényleg egy olyan film, amire érdemes volt várni.
Miért épp ez a film ragadta meg a figyelmedet?
– Nagyon jók a kollégák. Amióta másodévesként részképzésen voltunk Budapesten, nekem Fekete Ernő az abszolút színész. Élményszámba ment vele forgatni. Emellett tudtam azt, hogy Varsics Péter elsőfilmes és számára is nagyon fontos volt megtalálni azokat a munkatársakat, akikkel együtt gondolkodhat. Minden forgatási nap előtt beszélgettünk az elképzeléseinkről. Nyitott volt az ötleteinkre, hogy esetleg átírjunk mondatokat és ez nagyon jó. Érdekes a karakter is, akit játszok. Pozitív, világmegváltó gondolatokkal foglalkozó írónő, aki cinikus és önironikus.
Ezután az Újvidéki Színház Anna Karenina című előadás címszereplője lettél, ez azonnal a forgatás után következett?
– Befejeztük az utolsó forgatási napot Budapesten, másnap pedig kezdtem a próbákat Újvidéken. Ez egy másik nagy falat volt. Amióta szabadúszó lettem, nagyobb szerepeket nem igazán kaptam. Egy évig főleg csak beugrottam előadásokba és kurzusokat tartottam, azután pedig kettő jött egymás után a filmszerep és az Anna Karenina. Ezekhez minden erőmet össze kellett szednem.
Mi ihletett meg a szerep megformálására?
– A színészek elsősorban az adott szövegből, meg saját magukból merítenek. Ezt tettem én is. Az Annak Kareninát még középiskolásként olvastam és már akkor megérintett. Habár még nem voltam tisztában a problematikákkal, amiket taglal, mégis mélyen átéreztem. Az előadásnak meg lett tartva a bemutatója, de utána már nem túl sokszor játszottuk.
Mit éreztél, amikor a vírushelyzet egyszer csak felborította a mindennapokat?
– Tartottam a veszélytől, mint mindenki más is, de arra törekedtem, hogy a lehetőségeimhez mérten kihasználjam ezt a másféle rendelkezésemre álló időt. Korábban sokaktól hallottam, hogy bárcsak megállna az idő, csak egy pár hónapra, hogy egy kicsit elmerengjenek, számba vegyék a dolgaikat, összeszedjék magukat. Tulajdonképpen most ez történik, nem számítva azokat, akik ilyenkor is kénytelenek, akár még nagyobb tempóban is dolgozni. Mások számára viszont mintha egy kicsit megállt volna az idő. Vegyesek az érzéseim. Egyrészt jó az, hogy itthon vagyok és sok időt tölthetek a lányommal, a családdal. Másrészt pedig arra törekszek, hogy ne uralkodjon el rajtam a rettegés. Valamikor az is megtörténik, máskor pedig konstruktívan tudom használni ezt az időt. Elfogadom, hogy most ez van és erre nincs ráhatásom. Nem éri meg emiatt idegeskedni, megőrülni. Annak nincs értelme.
Mivel kötötted le magadat?
– Csatlakoztam Fabó Ildikó futóiskolájához és nagyon sokat futottam. Ez újdonság volt a számomra. Életemben először, 36 évesen, lefutottam 12 kilométert úgy, hogy meg se éreztem. Több ismerősöm is fut, ez egy nagyon jó közösség, a futás pedig egészséges tevékenység. Sose gondoltam volna, hogy a közös futás ilyen sokat adhat az embereknek. Most egy ideig ez is szünetel.
Sokan, akik megtehették, a tevékenységüket online térbe helyezték át. Te is most jobban élsz a világháló lehetőségeivel?
– Megpróbálom átirányítani a kreatív energiáimat. Elkezdett érdekelni az írás. Az elmúlt időszakban írásaim jelentek meg szerb lapokban, és ez a számomra teljesen más kreatív csatornákat nyitott meg. Örömömre voltak, ilyen örömet akkor éreztem, amikor amatőrként elkezdtem színjátszással foglalkozni. Írtam naplót, könyvajánlót, kedvcsinálót a KDSZ-es One Girl Show monodrámámhoz... Tulajdonképpen még szedem össze a bátorságomat, hogy behatóbban foglalkozzak írással. Ez egy olyan közlési mód, ami akár a vírushelyzet alatt is művelhető. Az én szakmám ebben a pillanatban, gyakorlatilag nem létezik, ezért elgondolkodtam, hogy mik azok a más módok, amiken keresztül kreatív lehetek, lenne is mit közölnöm és amiket élvezhetek.
Mostanában többet olvasol?
– Amióta megjelent a vírus, sokat olvasok. Nemrég fejeztem be – az egyik barátnőmtől kölcsönkapott – Edith Eva Eger A döntés című népszerű könyvét. A szerző megjárta Auschwitzot, mai is él, 92 éves. Nagyon inspiráló könyv. Előszedtem a régi kedvenceimet, olvastam klasszikusokat és új kortárs irodalmat is. Elolvastam Rumena Buzsarovszka kortárs macedón írónő A férjem című könyvét is. Emellett gyereknevelési, az egészséges életmóddal és étkezéssel, valamint az okos gazdálkodásról szóló írásokat is olvastam, remélem, mesteri fokra viszem a pénzügyeim rendezését, mire vége lesz a vírushelyzetnek.
Foglalkoztat az egészséges életmód? Hallgat rád ebben a családod?
– A megszállottja vagyok már nagyon régóta, de más az elmélet és megint csak más a gyakorlat. Mindannyiunkban van-e egy tendencia ebbe az irányba, mert sokat számíthat. A közérzetünk is sokban múlhat attól, hogy eleget mozgunk-e és azt esszük-e, amire a szervezetünknek szüksége van. Azt tapasztalom, hogy a mi térségünkben még mindig az számít menőnek, aki temérdek alkoholt tud fogyasztani és két pofára eszi a húst. Remélem, ez megváltozik. Örömmel látom, amikor a világon nagy befolyással bíró emberek, mint például Novak Đoković is, előhozakodnak azzal, hogy ők is változtattak az ezzel kapcsolatos tradicionális felfogáson. Ez jó, mert másokra is hatással lehetnek.
Mely terveidet húzták át az intézkedések?
– Akkor lett volna a Vedrana Rudan kortárs horvát írónő regénye alapján, Tatjana Mandić Rigonat rendezte Dabogda te majka rodila című előadás bemutatója a belgrádi Atelje 212-ben, amikor bevezették a rendkívüli állapotot. Nyílt próbát még tarthattunk, de premiert már nem. Ezt szeptember közepe tájára halasztották, de persze még ez is kérdéses, mert nem tudni, addig milyen intézkedéseket vezetnek be. Az egyik főszereplő távozott a produkcióból, és két hetem volt beugrani a szerepbe. Óriási kihívást jelentett, mert ez az első igazán nagy, szerb nyelvű főszerepem. A sokak által a Bolji život népszerű sorozatból ismert Svetlana Bojković is szerepel benne, aki a szériában az anyát alakította, az előadásban pedig az általam megformált karakter anyját játssza. Nagyon jól élmény volt Belgrádban próbálni. A helyzet miatt a produkció még sajnos várat magára, holott már lebeszéltek néhány fesztiválos vendégszereplést is, például Rijekában is játszottuk volna. Az Anna Kareninával is fellépések vártak ránk. Alapvetően azt gondolom, hogy egyszer vége lesz ennek a helyzetnek, mint ahogy egyszer csak minden véget ér. Nem is akarok azzal foglalkozni, hogy ez mikor, meg hogyan lesz. Úgy érzem, hogy nem sokat tehetek. Csupán annyit, hogy betartom az óvintézkedéseket, nem megyek túl sokat emberek közé és gyakran mosok kezet. Megpróbálom az elmémet nem terhelni, úgymond jó kondícióba tartani, mert ha egyszer valóban elmúlik a vész, akkor jó lenne nem idegroncsként folytatni a megszokott életvitelt.
