A szabadkai Gyermekszínház idén három produkció bemutatóját tartotta meg. A járványügyi helyzet beálltával online térből jelentkeztek, régebbi előadásaikat tették megtekinthetővé, kisebb műsorok által tartották a kapcsolatot a közönséggel, a színészek pedig az otthonukból meséltek a gyerekeknek. Az új tervek között egy magyar nyelvű előadás és egy tévéműsor készítése is szerepel, utóbbi a Pannon RTV-vel együttműködve. Az elmúlt időszakról és az új tervekről Árokszállási S. Mártát, a szabadkai Gyermekszínház igazgatóját kérdeztük:
– Februárban megtartottuk a Lavić kraljević című szerb nyelvű előadás premierjét, a rendkívüli állapot bevezetése előtt pedig már zárt körben a Galeb no name című produkció úgymond kis bemutatóját, azaz kis számú néző előtt játszottuk. Július 4-én a Kuku Todore című egyszemélyes szerb nyelvű előadásunk bemutatójára nyílt terülten, a Raichle-parkban került sor, ahol az ülőhelyeket megfelelő távolságra helyeztük el egymástól és a közönség nagyon fegyelmezett volt. Vegyes érzelmeket keltett bennem, amikor a gyerekeket maszkban láttam. Akkora rajtuk, hogy alig látszódnak a szemecskéik, de ez elkerülhetetlen, az egészségük megóvása érdekében van, és ezt ők is megértik – mondta Árokszállási S. Márta, és arról is szólt, hogy őszre egy magyar nyelvű produkciót készítenének.
– A tervek szerint szeptemberben kezdenénk az új évadot, A kilencéves Szabó Gergő álomszerű ébredése című magyar nyelvű előadás próbáival, amelynek a szerzője Oláh Tamás, a rendezője pedig Lénárd Róbert. Oláh Tamással már korábban is dolgoztunk és nagyon jó vele együttműködni. Ez valójában egy ősbemutató lesz, amelyre a tervek szerint novemberig sor kerülne, de ez majd függ az akkori intézkedésektől. Oláh Tamás egy gyönyörű, megható szöveget írt a barátságról. Könnyekkel küszködve olvastuk. Nagyon is helyi, Szabadkán játszódik, ismert helyszíneken, az elképzelésünk pedig az, hogy a jelenlegi állapotokhoz igazítsuk a történetet, az előadás szövegét, és ezt a szerző és a rendező is jónak látta. Kulturális intézményként a szórakoztatás mellett a nevelésnek, az életre tanításnak is a céljaink közt kell szerepelnie. A koronavírus előtt is számos edukációs jellegű előadást készítettünk, például a betűkről és számokról, a fogmosásról, a kortárs agresszióról, vagy a környezetvédelemről. Mindig is igyekezetünk aktuálisak lenni. Most a koronavírus az, ami aktuális. Nem elég a nézők biztonságára ügyelnünk, a járvány témájával is foglalkoznunk kell. Sokat beszéltünk arról, hogyan tudnánk a gyermekekhez szóló színházművészetbe is belevinni ezt a jelenünket – de félő, hogy a jövőnket is – érintő globális veszélyt. Úgy gondoljuk, kötelességünk az, hogy társadalmi felelősséget vállaljunk ebből a szempontból is, és ezzel a témával, az aktualitásokkal, művészi szinten, színházi formán keresztül, a célközönséghez igazítva is bátran foglalkozzunk. Valójában nem is csak gyerekekhez szólva, hanem az őket nevelőkhöz, például a szülőkhöz, az óvópedagógusokhoz és a tanítókhoz is, mivel a koronavírus a mindennapjaink részévé vált és sajnos talán még hosszú ideig az is marad. Kénytelenek vagyunk megtanulni ezzel együtt élni és a gyerekeknek is segíteni megérteni ezt a helyzetet. Ez a produkció lesz az idei negyedik bemutatónk, de ezzel a számmal mi sohasem voltunk elégedettek. Legalább hatot, ha lehet, akár tízet is tartanánk, de most még azokat az előadásokat is alig sikerült játszanunk, amelyeket bemutattunk – tudtuk meg az igazgatótól, aki arról is szólt, hogy a helyzetből adódóan némileg átformálják a működésüket és keresik az új lehetőségeket.
– A koronavírus megjelenése mindannyiunkat váratlanul ért. Döbbenetes, hogy valami, ami láthatatlan és azt sem tudjuk honnan jött, egyszer csak ekkora veszélyt kezdett jelenteni és az egészségügyi szakembereket is meglepte. Szerintem mást nem tehetünk, minthogy hiszünk azoknak, akik ezzel behatóan foglalkoznak és megfogadjuk a tanácsaikat. Intézményként is ehhez kell alkalmazkodnunk. Az elsődleges az emberek megóvása, de ebben már van néhány hónap tapasztalatunk és jóval többen viselkednek felelőssebben, mint a járvány kezdetén. Attól még, hogy ilyen a helyzet nem muszáj vesztegetni az időt. Most ugyan minden lelassult, de keresni kell az új utakat. Az új helyzet új ötleteket eredményezhet. Sok minden online valósul meg és ez is új lehetőségeket hozott. Nem csak előadásokban gondolkodunk. Azzal az ötlettel rukkoltunk elő, hogy egy bábsorozatot készítünk, amit televíziós csatornáknak ajánlanánk fel. Némileg olyasmi lesz, mint az esti mese, néhány perces lefekvés előtti kikapcsolódás a gyerekeknek. Ezt szeretnénk visszahozni a köztudatba. Ez egy kaland a számunkra, már évek óta gondolkodunk rajta, de nem volt időnk megvalósítani, ez a lelassulás viszont kiváló alkalmat nyújt. A Pannon RTV veszi fel a részeket és ősztől sugározza is. Nagyon hálás vagyok, hogy ezt jó ötletnek tartják. A forgatókönyvet Hernyák Zsóka írja, aki nagyon ügyes és tehetséges, a téma pedig a magyar közmondások, amelyek kedves bábok által, életszituációkon keresztül elevenednek meg, szimbolikus és metaforikus formában. A célközönség a kicsik, hétéves korig. A legnagyobb örömömre a sorozatba sikerült bevonni az újvidéki Művészeti Akadémia magyar színinövendékeit is. Igyekszem előttük eltitkolni, de számomra megindító látni azt, hogy mekkora lelkesedéssel és felkészültséggel dolgoznak. Habár fiatalok, a hozzáállásuk nagyon is professzionális. Egyébként ugyanígy tervezünk egy szerb nyelvű sorozatot is.
Ez a helyzet rákényszerített bennünket arra, hogy átformáljuk a működésünket. Alig várjuk, hogy megnyíljon a színház, de addig is kiszélesítjük a tevékenységünket. A műsorainkat is hozzáadjuk a tartalmainkhoz, pont úgy, mint korábban a műhelymunkákat vagy a pelenkás színházat. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy a pelenkás színházunk által már a legkisebbek életében is megjelenünk. Most annak jött el az ideje, hogy tévén keresztül forduljunk a közönséghez. Több ötletük van. Logopédusokkal is együttműködünk, szeretnénk őket is bevonni a munkánkba, rövid bábos televíziós műsorokat készíteni és azokat megcélozni, akik logopédiai kezeléssel javítható beszédhibákkal küszködnek. A célunk széleskörű tevékenységet megvalósítani, ami szétnyílik, mint a legyező, és amelyben mindenki megtalálhatja a neki való tartalmat. Nagyon jó az együttműködésünk az óvópedagógusokkal is. Akárcsak a közönséghez, hozzájuk is fordultunk egy kérdőívvel, hogy mit szeretnek nézni a gyerekek és igyekszünk ehhez igazítani a repertoárunkat. Meglepő eredmények születtek, például én azt hittem, hogy a gyerekek a meséket szeretik legjobban nézni, de kiderült, hogy inkább a kortárs történeteket. Azt is gondoltam, hogy a költészet nem érdekli őket, ehhez képest a második helyre került és csak ezután jönnek a mesék – fejtette ki Árokszállási S. Márta, akitől azt is megtudhattunk, hogy több vendégszereplésük meghiúsult vagy online térbe helyeződött át.
– Oroszországban két fesztiválon vettünk volna részt, ezeket szeptemberre halasztották, de végül lemondták, júliusban pedig Athénba mentünk volna. A budapesti Magyarság Házában is fel kellett volna lépnünk, de a vírus miatt maradt az online forma. Az elmúlt időszakban készítettünk otthon mobiltelefonokkal a járványhoz kötődő kis felvételeket a gyerekeknek. A Pannon RTV már akkor segített nekünk. Dani és Dávid címmel két közös műsor készült, amelyek a járványhelyzettel foglalkoztak. Ezekben Búbos Dávidot láthatjuk, aki most a Kosztolányi Dezső Színház tagja, Dani pedig egy báb, akit Vörös Imelda keltett életre. A műsorokban a nézők figyelmét az óvintézkedésekre hívták fel, és azt is nyomon követhetjük, hogy elmennek a boltba bevásárolni a nyugdíjasoknak. A Dani és Dávid kalandjairól készült felvételt elküldtük Magyarországra is, és megörültünk, amikor kiderült, hogy nagy nézettséget produkált. Kis műsorrá alakítottuk át a Tiritarka haragtár című előadásunkat is és ez is online jutott el a nézőkhöz – mondta Árokszállási S. Márta.
