A színházak közönség előtti játszás nélkül zárták le az évadot. A szabadkai Kosztolányi Dezső Színház új előadást készített, de nyilvánosan még nem mutathatták be. A produkcióban Kucsov Borisz is szerepel. A KDSZ színművésze a rendkívüli állapot idején videóbejegyzésekkel jelentkezett, nemrég pedig a Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ online nyári kamasztáborának volt az egyik előadója. A nyár a fesztiválok időszaka is, a KDSZ is tervez fesztiválokra menni, erről is kérdeztük Kucsov Boriszt.
Tervbe vettetek fesztiválokon való szerepléseket?
– Igen, a szegedi Thealter fesztiválon kedden a Nézőművészeti főiskola című előadásunkat játsszuk, szerdán pedig a Gusztáv a hibás mindenért című produkciót. Azután Kisvárdára tervezünk menni, ott szintén az utóbbival mutatkoznánk meg. Folynak az egyeztetések ezzel kapcsolatban. Szegedre nem bonyolult átjutni, mert 24 órára megtehetjük, de Kisvárdával némileg komplikáltabb a helyzet. Őszre is előreláthatóan fesztiválozunk, a Gusztáv a hibás mindenért előadásunkat beválasztották a kragujevaci Joakimfest versenyprogramjába is. Már régen játszhattuk közönség előtt, ezért várjuk ezeket a lehetőségeket.
Az elmúlt hónapokban a Domonkos István művei alapján, Mezei Kinga rendezésével készült Szedjetek szét című előadást próbáltátok. Rendhagyó próbafolyamatban lehetett részetek, te hogyan élted meg?
– A kijárási tilalom idején, online fogtunk hozzá. Olvasópróbákat tartottunk, különböző feladatokat végeztünk el otthon, egyebek közt írás- és ügyességi gyakorlatokat, például papírhajókat hajtogattunk. Közben már nagyon vártuk a személyes találkozást. A rendkívüli állapot után a színházban folytathattuk a próbákat és jólesett, amikor a kollégákkal már nemcsak online dolgoztunk, hanem valódi színházi térben, fönt a színpadon is. Kemény munka folyt, de maximálisan összpontosíthattunk, mert most nem vonták el a figyelmünket más tényezők, mint korábban, hiszen nem voltak előadásaink és egyéb nagyobb elfoglaltságaink sem. Mondhatni, hogy be is fejeztük. Majd még egy kicsit dolgozunk rajta, de már eljutottunk a munkabemutatóhoz, amit közönség nélkül tartottunk meg, hogy haladjunk és meglegyen a munkánk gyümölcse.
Remélhetőleg őszre a közönség is megtekintheti. Te milyennek látod az előadást?
– Izgalmasnak gondolom, költői és nagyon érdekes a hangulata. Tengerparti városkában játszódik és fordulatos a története. Mindannyian több karaktert formázunk meg, ezért színészileg is nagy kihívást jelentett. Élveztem a próbákat.
Az előadásban rajtad kívül a másik két KDSZ-társulattag, Mészáros Gábor és Búbos Dávid is szerepel, továbbá három művészvendég, Kőműves Noémi, valamint a szabadkai Népszínház Magyar Társulatának két színésze, Pálfi Ervin és Hajdú Tamás. Milyen volt együtt próbálni?
– Pálfi Ervinnel és Hajdú Tamással barátok vagyunk, jó kollegiális kapcsolatban állunk, több előadásban is játszottunk már együtt. Összhangban teltek a próbák, jó volt újra együtt gondolkodni és együtt létrehozni valamit. Mivel jól ismerjük egymást, tudtunk egymás ötleteire építkezni. Produktív munkafolyamat zajlott.
Az újabb intézkedések miatt a VM4K nemrég online tartotta meg a nyári kamasztáborát, amelynek egyik előadója voltál és Lugosi Bélát mutattad be. Erre hogyan került sor? Számodra milyen tapasztalatot hozott?
– A híres magyarok volt a téma, a VM4K pedig Lugosi Bélát ajánlotta. Műhelymunkával készültem, de utána úgy alakult, hogy nem tudtunk személyesen találkozni a gyerekekkel. Emiatt azt találtam ki, hogy ezt videó formájában megpróbálom átadni, ezért beöltöztem Lugosi Bélának, pontosabban a leghíresebb karakterének, Drakulának. Igyekeztem az előadásba belevinni a színészetet is. Ez különleges tapasztalatot nyújtott a számomra. Felvételezéskor kicsit furcsa volt az, hogy úgy kellett tennem, mintha a fiatalok ott ülnének a képernyő előtt. Ezt el kellett képzelnem. Lugosi Béla élete és pályája nagyon érdekes. Nem lehet pontosan tudni, több álláspont is van vele kapcsolatba, de az egyik az, hogy fellépett a szabadkai Népszínházban is.
A rendkívüli állapot idején érdekes, sokszínű online videónaplóval jelentkeztél. Zenés, verses, könyvolvasós, főzős felvételeket készítettél, még házi karanténos edzéspraktikákat is ajánlottál. Mindent beleadtál, honnan jöttek az ötletek?
– Amikor a korlátozások elkezdtek bennünket közvetlenül érinteni, akkor épp egy március 15-i műsort készítettünk. Sajnos nem sikerült bemutatni közönség előtt, de tévéfelvétel készült róla. Az egyik kolléganőm akkor megjegyezte, hogy ki tudja, mikor fogunk megint játszani. Mondtam neki, hogy ugyan már, nem fog ez sokáig tartani, ehhez képest a mai napig sem tudtunk igazán közönség elé állni. Amikor bevezették a szigorúbb intézkedéseket és elindult a „maradj otthon” kezdeményezés, akkor azon gondolkodtunk, hogy mit tehetünk, hogyan tarthatjuk a kapcsolatot a közönséggel. Hiszen attól függetlenül, hogy otthon vagyunk, a mi szakmánkhoz hozzátartozik a megmutatkozás is. Én is odahaza rengeteget gondolkodtam, hogy mivel jelentkezhetnék. Nyilván a helyzetből indultam ki, abból, hogy mindenki otthon van. Kézenfekvő volt, hogy miről is szóljanak ezek a kis videók. Némelyik szellemesebb, viccesebb lett, némelyik pedig komolyabb, elgondolkodtatóbb. Sok internetes tartalom azt sugallta, hogy most végre önmagukkal is foglalkozhatunk és egyéb otthoni teendőkkel, amikre azelőtt nem jutott időnk. Ez így is volt, de közben mégis éreztünk egyfajta belső késztetést, hogy valamit létrehozzunk. Bármilyen ötlet jött, akár éjszaka is, megragadtuk az alkalmat. Én is rögtön fogtam a készülékemet és készítettem a videókat, részben azért is, hogy lekössem magamat. Ez az időszak azért is volt nehéz, mert könnyen mélyre süllyedhettünk a gondolatainkban, a bizonytalanság, a félelem és a céltalanság pedig akár depressziót is előidézhet.
Most mit tapasztalsz? Milyennek látod a helyzetet?
– A kijárási tilalom valamiféle kihívást eredményezett, negatívat vagy pozitívat, hogy mit lehet otthon tenni, hiszen ilyen helyzetben még nem voltunk. A feloldása után mindenki egy kicsit fellélegzett, azután felmerült, hogy erre megint sor kerülhet, de akkora már az embereknek elegük lett. Senki sem akarja ezt újra, megbuktak a pozitív gondolatok. Akik korábban lelkesen azt hajtogatták, hogy maradj otthon, most már nem teszik ezt, pedig hasonló a helyzet. Az emberek belefáradtak ebbe, közben pedig mindenkiben maradt némi félelem, hogy mi van, ha rossz helyen leszünk, rossz időben. Ez határozza meg a mostani életünket, a mindennapjainkat. Nehéz így tervezni, meg gondolkodni is.
Mivel foglalkoztál az otthon töltött napjaidban?
– Sokat olvastam, edzettem és sorozatokat néztem. Ebben az időszakban sokan az otthonuk felújításához fogtak hozzá, én felújítottam a teraszomat. A rendkívüli állapotnak már vége volt, amikor a Magyarság Háza meghívásos pályázatára sikerült egy drámát is megírnom, ami második díjat nyert. Ez a harmadik szövegem, egy rövidke kétszereplős dráma, aminek a címe Eztrag-golia. Kicsivel több, mint egy hétig írtam, de egy régebbi ötlettől vezérelve, ami sokáig érlelődött bennem. Két évvel ezelőtt Pálfi Ervinnel beszélgettünk, ő vetette fel az elképzelést, adta meg a kiindulópontot, de ez azóta sokat változott.
Miről szól?
– Egy párról, akik nagyon szeretnének gyereket, bizonyos okok miatt nem jön nekik össze, de végül sikerül. Innen kezd fondorlatossá válni a történet.
Alkalomadtán színre vinnéd?
– Megfordult a fejemben, de nincs konkrét tervem. Nem tudom mi lesz a sorsa, ez még alakulóban van, meg függőben is, mivel kötődik a pályázathoz. Természetesen szeretném, ha elindulna a saját útjára.
A KDSZ is feltöltötte a régebbi előadásait. Milyen volt ezeket újra megnézned?
– Igen, sok érdekes előadás került fel a világhálóra, furcsa volt ennyi év távlatában látni ezeket. Magunktól elő sem vennénk a felvételeket, de most kínálkozott az alkalom. Inspirálóan hatott, emlékeket is előidézett. Tulajdonképpen tanulni is lehetett az előadásokból, látva az akkori önmagunkat vagy a kollégákat.
Hiányzik a játszás és a közönség?
– Igen, nagyon hiányzik, hogy ott legyünk a függönytakarásban, tudva azt, hogy vár bennünket a közönség. Hiányolom a színpadi létet, meg a közönséggel való közvetlen kapcsolatot is. Most nyár van, egyébként is szünetelnénk, ilyenkor töltődünk fel és gyűjtjük az erőt az új évadhoz. Bizakodva nézünk a jövőbe. Reméljük, hogy a szeptember valami jót hoz.
