Tom Stoppard Rosencrantz és Guildenstern halott (Rosenkranc i Gildenštern su mrtvi) c. előadását Igor Pavlović rendezésében a székvárosi Szerb Nemzeti Színház Drámatársulata először a Szerb Nemzeti Színházban mutatta be a vajdasági egészségügyi dolgozóknak szeptember 4-én, második alkalommal pedig a hetedik Shakespeare Fesztivál közönség nézhette meg Čortanovcin, a Stanković-villában.
Az előadó színészek egy része (Fotó: Bozsoki Valéria)
Aleksandar Milković (Rosencrantz), Vukašin Ranđelović (Guildenstern), Aleksandra Pleskonjić (Első Színész), Sanja Mikitišin (Gertrud), Jovana Pleskonjić (Ophelia), Aleksandar Gajin (Claudius), Igor Pavlović (Polonius), Danilo Milovanović (Hamlet), Grigorije Jakišić (Alfred) meggyőzően játszottak. Irena Popović Dragović írta a darab zenéjét, Senka Ranosavljević tervezte a jelmezeket, Željko Piškorić a díszletet és Igor Greksa a színpadi mozgást. Mina Petrić, Nikola Đonović és Divna Stojanov alakították ki az előadás szövegét.
A cseh származású, 1937-ben született angol szövegszerző Tom Stoppard kalandos élettel dicsekedhet. 1939-ben családjával a német megszállás elől Szingapúrba menekült, majd Angliába költözött. Középiskolai tanulmányait tizenhét évesen abbahagyta, újságíróként riportokat, színház- és filmkritikákat írt. 1960-ban írta meg első színdarabját, A Walk on the Water (Séta a vízen) címmel. 1964-ben a Ford-alapítványtól féléves berlini ösztöndíjat kapott, ez idő alatt írta meg egyfelvonásos verses komédiáját Rosencrantz és Guildenstern találkozik Lear királlyal címen. Később a darabot kibővítette, és áttette prózába: ez a Rosencrantz és Guildenstern halott (Rosencrantz & Guildenstern Are Dead). 1966-ban az edinburgh-i fesztiválon az Oxford Theatre Group előadta a darabot, olyan sikerrel, hogy 1967. április 11-én a londoni National Theatre bemutatta a Rosencrantz és Guildensternt. Az előadás átütő sikert aratott, több díjat is nyert, Stoppard egycsapásra világhírű lett. 1990-ben a saját szövege alapján rendezte erre a témára első játékfilmjét, a főszerepeket pedig olyan színészekre bízta, mint Gary Oldman, Tim Roth, Richard Dreyfuss, és elnyerte az Arany Oroszlán díjat a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon.
A Szerb Nemzeti Színház Drámai Társulatának előadásában Igor Pavlović rendező elképzelése alapján is
Shakespeare Hamletjébe oltott abszurd komédiájának főhősei, Rosencrantz és Guildenstern megpróbálnak mellékszereplőként bolyongani a csapdákkal teli világban, Hamlet történetében, megpróbálnak értelmet keresni a jelenlétüknek, a létüknek.
Fotó: Bozsoki Valéria
„Biztosan volt egy pont, amikor dönthettünk volna máshogy is” – ez a mondat későn hangzik el, mellékszereplők maradnak egy eleve elrendeltnek látszó világban, a történetük „meg van írva”, és bármennyit kínlódnak és töprengenek, képtelenek máshogyan dönteni és cselekedni, mint ahogy az „eleve el van rendelve”. Talán a nézők többsége úgy érzi, ők ránk hasonlítanak, egyszerű hétköznapi emberekre, akik csak tengődünk a hatalmasok által megfogalmazott és elrendelt világban, és fogalmunk sincs, mikor és hol, kik és miért döntöttek helyettünk az életünkről. Az élet szimpatikus, tökéletlen, tehetetlen mellékszereplőinek bármennyire kicsi és bármennyire jelentéktelen is a szerepük Hamlet dán királyfi nagy tragédiáihoz viszonyítva, nélkülük a darab nem játszható el. A sors kegyetlen mókuskerekében ez a két kicsi fogaskerék csak eljátszhatja a maga szerepét, és csak úgy, ahogy az meg van fogalmazva. Filozofálgathatnak, felvethetik a különféle lehetőségeket, de a Hamlet cselekményét nem másíthatják meg. E kegyetlen komédia a halálról arra biztatja a nézőt, fogadja el az élet abszurditását. Természetesen ki-ki maga dönti el, hogy ezt megteszi-e.
