A népművészet bajsai fellegvára

Pénteken kiállítással zárult a bajsai Etno Hagyományápoló Kézművesek Körének immár 21. Nemzetközi Népi Kézműves Tábora. Az oktatásokon 67-en vettek részt, és bőrművességgel, nemezeléssel, hímzéssel, szövéssel, rátétes technikával gyékény- és csuhéfonással, valamint hálókötéssel foglalkoztak. Idén kiemelkedő érdeklődést mutattak a gyerekek, akik a helybeliek mellett Budapestről, és Vajdaság több pontjáról is érkeztek a Sár utcai székházba. A felnőttek között a bajsai résztvevők mellett jelen voltak Újvidékről, Szabadkáról, Zentáról, Kúláról, Felsőhegyről, Nagybecskerekről és környékéről is. Az egyik legnépesebb alkotói csapat a Hagyományok Háza vajdasági hálózata támogatásával oktató Terényi Gyöngy bőrműves, népi iparművész körül gyülekezett a második napon. Volt, aki szemüvegtokot, mások táskát, karkötőt készítettek.

– Különbséget kell tenni a bőrműves és a bőrdíszműves szakma között. Más a technológiája is. A bőrdíszművesség egy részszakma, a mesterei apró árut, tárcákat, táskákat, utazótáskákat készítettek többek között. Úgy fogalmaztam meg magamnak több évtized után, hogy a bőrdíszműves megcsinál magának bármit bőrből, ha kell, akkor levékonyítja a 3 mm-es vastagságú bőrt 0,8-asra. Ha kell, akkor kartont tesz be alá, amennyiben túl vékony, akkor mindenféle technológiával megkeményíti. Továbbá műbőrt, vásznat is használ betétként. Mi pedig, bőrművesek, általában megkeressük a megfelelő alapanyagot, és azzal dolgozunk különböző technikákkal. Mi is készítünk apró árut, de mivel hagyományos, kézi technikákkal dolgozunk, nem tudunk ipari mennyiségben tömeggyártmányt kiadni a kezünkből. Ami bőráru boltban kapható, az mind bőrdíszműves termék. A bőrművestermékek drágábbak, de amennyiben megfelelő anyagból készül el valami, akkor az akár élethosszig is kitarthatnak. Persze, ha megfelelően vigyáznak rá! – hallhattuk Terényi Gyöngytől. Az Etno ház udvarának végében, azaz egy másik műhelyében a Hagyományok Háza vajdasági hálózata támogatásával Bajsára érkezett Bors Franciska oktatta a nemezelést, és a gyermekek mellett motivált felnőttek is érdeklődtek a tudása iránt.

– Az első nap körülbelül 30 gyermek ismerkedett a nemezeléssel, kis virágokat készítettek. Az alapokra labdakészítésen keresztül is rá lehet érezni. A felnőtt diákok között vannak kezdők és már haladók, de olyan hagyományápolók is, akik szakköröket is vezetnek és elvégezték a Népi Játszóház vezetői képzést. És most azért vannak itt, hogy új technikával és fogásokkal ismerkedjenek meg. Egy kicsit nemezelnek, egy kicsit bőrözéssel foglalkoznak, vagy gyékényszövéssel. Mindenbe belekóstolnak – hallhattuk tőle, közben az egyik tanítvány, a pacséri származású, Szabadkán élő Vas Krisztina, elmondta, hogy ezek a foglalkozások azért is fontosak, mert mindig adnak olyan plusz tudást, amivel akár több hét kísérletezéstől is megkímélhetik a kezdő, azaz a még tapasztalatlan nemezelőket.

– Nagyon nem mindegy, hogy a nemez alapanyaga milyen bárány szőréből készül. Igaz, hogy drága, de például az ausztrál merinó gyapjújából teljesen más a végeredmény. Engem nagyon érdekelnek azok a módszerek, hogy hogyan lehet kombinálni a nemezt más anyagokkal. Például a selyemmel. Kíváncsi vagyok! – mondta Vas Krisztina, majd a bácskossuthfalvi származású, szintén Szabadkán élő Harcsa Diana mesélte el, hogy egész életében érdekelték a kreatív alkotói folyamatok.

– Már itt-ott alkalmanként belekóstoltam a nemezelésbe, de még az ismerkedés folyamatánál tartok. Mindenféle kézműves alkotói munka érdekel és vonz. Egy ideig kézi horgolással foglalkoztam, sajnos azonban rá kellett jönnöm, hogy túl sok idő rámegy, és mindent összevetve anyagilag nem kifizetődő – emelte ki Harcsa Diana. Amíg a nemezszakkör „diáksága” ismerkedett a technikával, kiderült, hogy az éppen bőrözéssel foglalkozó écskai Viorika Magda bevételeinek egy része internetes eladás útján és Bánát hagyományőrző rendezvényeit járva nemez termékei eladásából is származik.

– Évek óta jelen vagyok az Etno bajsai táboraiban. Korábban csak egy, majd csupán néhány napra érkeztem, de ma már egész héten át jelen vagyok. Egy kiállításon ismerkedtem meg az Etno tevékenységével, és azonnal szimpatikus lett számomra, mint ahogy a Szuhankó házaspár is – tudtuk meg a román nemzetiségű Viorikától, miközben Bors Franciska oktatótól szaktanácsot kért, és egy jelen levő hölgy segített fordítani szerb nyelvről.

A gyékénnyel haladós a munka, amikor már a szövésénél tart az ember. Begyűjteni azonban nem egyszerű, és aztán a munkához előkészíteni is macerás. Csakhogy miután a műanyagban oly sokan csalódtak, egyre többen fordulnak a természetes alapanyagból készült használati tárgyak felé. Az Etno egyik alapítója, Szuhankó Sándor reménykedik az ifjú érdeklődőkkel találkozva, hogy tudását olyanok is meghallgatják, akik majd tovább éltetik ezt az ősi mesterséget évtizedek múltán is. Miközben erről mesél, éppen egy gyékénytáska elkészítésében segédkezik Argyelán Čurčić Zita ifjú újvidéki tanárnőnek, képzőművésznek, aki kiskamasz diákjaival együtt érkezett a bajsai táborba.

– Kalapáccsal lapítom a szélét, ezzel a gyékény kiereszti a magában tárolt zselé szerű anyagot, ami segít összetartani a szőttest – tudtuk meg Szuhankó Sándortól, aki mellett pedig a zentai-felsőhegyi Klauz Surányi Boglárka „tömte” éppen gyékény „hulladékkal” és csuhéval a gyékényszőttesből megvarrt kispárnáját.

A bajsai táborban idén is nagyszerű volt a hangulat, és valamennyi motivált résztvevő a hagyományos alkotási folyamtok, azaz közös értékeink szélesebb körű ismeretével távozott, mint amennyivel megérkezett. Erről, és az alapfeltételekről is Szuhankó Ruzsena, az Etno elnök asszonya igyekezett gondoskodni a támogatóknak köszönhetően, mint ahogy azt tette az elmúlt 21 évben is. Az időtálló és praktikus ismeretek tudására szomjas közösség pedig bízik benne, hogy még hosszú évekig lesz ereje folytatni a munkát, és megszervezni a bajsai tábort. Vagy esetleg sikerül olyan ifjú titánt bevonni a munkába, akinek a rátermettségével lenne tartós jövője a neves Nemzetközi Népi Kézműves Tábornak a Sár utcában.