Ágoston Lénárd a Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ Téli varázs gyermektáborának egyik foglalkozásvezetője volt. A fiatal táncos modern és szabad táncokat mutatott a résztvevőknek, a tábort pedig fergeteges diszkózással zárták. Emellett Ágoston Lénárd, aki a lufihajtogatásban is jeleskedik, különböző lufifigurákkal is elkápráztatta a gyerekeket. Elmondása szerint a táborban résztvevő gyerekek nagyon érdeklődőek voltak a táncolás iránt:
– Foglalkoztam már sok gyerekkel egyszerre. Két-három évvel ezelőtt Makón, ahova táncolni jártam, egy általános iskolában gyerekekkel úgymond villámcsődületet tartottunk. Kétszáz résztvevőt készítettem fel, a táncpartnerem és egy másik vezető pedig további kétszázat. Jó ismerni különböző mozdulatsorokat, tánclépéseket, amelyeket nagyobb létszám esetén lehet használni. Ez a tapasztalat most jól jött számomra a VM4K-ban is.
Mikor kezdett el érdekelni a tánc?
– Anyukám és apukám néptánccal foglalkoztak, egy párt alkottak. Amikor ötéves voltam, beírattak néptáncra. Az általános iskola alsó osztályában még a néptánc érdekelt, negyedikben viszont saját magamtól beiratkoztam modern táncra. Egy évig egyszerre jártam mindkettőre, de utána a modern táncot választottam. Megragadott és vitt magával. Tulajdonképpen tizennyolc éve táncolok. Iskolásként sok versenyre jártam, negyven aranyérmet szereztem.
Melyikre vagy a legbüszkébb?
– Több mint tíz évvel ezelőtt Bajmokon versenyeztem – ez volt az első szólóversenyem – és több, mint tíz lány közül lettem az első. A fiúk és a lányok általában külön kategóriákban versenyeznek, de mivel egyetlen fiú voltam, így a szervezők engedélyt kaptak arra, hogy a lányok közé soroljanak és sikert arattam. Büszke vagyok arra is, hogy Romániában és Boszniában is versenyezhettem. Öröm eljutni más országokba is.
Mennyit számít a jó táncpartner?
– Nem elég, ha mindketten külön-külön jól táncolunk. Ha párban vagyunk, fontos az összeszokás. A legnagyobb fejlődéshez az vezet, ha minél többet és hosszabb ideje táncolunk együtt. Aki partnert vált, annak számolnia kell azzal az idővel is, amíg új társával megszokják egymást.
Mit jelent számodra a tánc?
– A szabadságot. Nagyon felszabadító érzés táncolni. Szó szerint remegek, amikor lejövök a színpadról, annyira úrrá lesz rajtam valamiféle pozitív izgalom.
Mit szeretnél elérni a táncolás területén? Mik a további terveid?
– Tánctanár, koreográfus és pontozóbíró szeretnék lenni. Nemcsak kezdőkkel, hanem haladó csoportokkal is foglalkozni, akiknek már van tánctudásuk. Velük taníttatni koreográfiákat, amikkel különböző alkalmakkor léphetnek fel. A bírói szerepkör is érdekel. Több stílusú táncversenyen szeretnék pontozni, legyen szó versenytáncról, modern táncról vagy hiphopról. Jómagam is már sokféle táncot kipróbáltam, mazsorettként is felléptem. Sok mindenben részt vettem, jelenleg versenytánccal foglalkozok. Szegeden táncolok, a Papiron versenytáncklubban. Ahhoz, hogy pontozni tudjak, szükségem van több év versenytánc-tapasztalatra is. Szívesen felvenném a kapcsolatot iskolákkal is, nyitott vagyok arra, hogy végzős diákokat szalagavatókra készítsek fel. Tavaly tánckurzust vezettem Horgoson, ahol tudtommal ezt megelőzően öt-hat évig nem is volt tánciskola. Úgy éreztem, kihalófélben van, mivel pedig horgosi vagyok, nem szeretném, ha a horgosiak elfelejtenének táncolni. Most ebben az évben, még most télen, szintén tartok kurzust, felsősök és középiskolások részére, de főleg hetedikeseknek és nyolcadikosoknak. Az elkövetkező években szeretnék sokat fejlődni, tanulni és kapcsolatokra szert tenni. A jövőben sem tervezek messzire költözni, legszívesebben a régiónkban maradnék.
A gyerekeknek lufikat hajtogattál, emellett dekorációs tevékenységet is folytatsz. Ez hogyan épül be a mindennapjaidba?
– Egyik barátnőmmel, aki virágkötészettel foglalkozik, dekorációs műhelyt hoztunk létre és vállalkozásba kezdtünk. Esküvőkre, születésnapokra és egyéb rendezvényekre járunk díszíteni. Emellett a lufiszobrászatot is elsajátítottam. Az teljesen más, mint a teremdekoráció, de nagyon népszerű, főleg a gyerekek körében. A fiúknak kardokat, a lányoknak virágokat lehet hajtogatni, az állatos lufifigurákat pedig mindenki szereti. Egyébként egy időben bűvész is akartam lenni, de arról végül letettem.
